Az ESO 3,6 méter átmérőjű távcsövét felhasználva már korábban kimutatták, hogy a csillag körül bolygó kering. Bár a planéta átmérője mintegy kétszerese a Jupiter átmérőjének, alig 320 napos periódussal kering. A bolygó megléte mellett egészen mostanáig nem sikerült a csillag pontos tulajdonságait megállapítani, ami többek között a csillag keletkezési körülményeinek tisztázásához is fontos lenne.
Saját Földünk belső szerkezetét elsődlegesen a szeizmológia módszereivel kutathatjuk. Ennek lényege, hogy a bolygó belsejében pl. a földrengések által kiváltott szeizmikus rezgéshullámok követésével, sebességük és irányuk változásával következtetni lehet az anyagösszetételre és az égitest szerkezetére. Ehhez hasonlóan tanulmányozhatók a csillag testén keresztülhaladó hullámok is - az egész csillag voltaképpen egy hatalmas, gömb alakú harangként is felfogható, így a csillagon megfigyelhető rezgés segítségével a csillagászok igen sokféle ismerethez juthatnak a belső szerkezetről.
Ezt az eljárást alkalmazta Sylvie Vauclair és kutatócsoportja, akik 2006 novemberében 8 egymást követő éjszakán végeztek méréseket az ESO (European Southern Observatory, Európai Déli Obszervatórium) 3,6 méter átmérőjű, La Sillán levő műszerével és az azon található HARPS nevű, rendkívül pontos spektrográffal. A rögzített adatokban összesen 25 „hangjegyet” (ún. rezgési módust) sikerült azonosítani, amelyek legtöbbje egy 6,5 perces periódusú hullámhoz köthető. A vizsgálatok végeredménye szerint a csillag felszíni hőmérséklete 6150 K, vagyis közelítőleg megegyezik a Nap felszíni hőmérsékletével, ugyanakkor tömege mintegy 25 százalékkal nagyobb, kora pedig alig 625 millió év. A leglényegesebb új információ, miszerint a csillag fémtartalma körülbelül másfélszerese központi csillagunk fémtartalmának.
Összevetve az asztroszeizmológiai elemzés eredményeit a csillag távolságával és térbeli mozgásával az adódott, hogy az ι Horologii szinte bizonyosan az égen látszólag igen nagy távolságra látszó Hyadok-halmaz tagjaként keletkezett. Ez a laza nyílthalmaz könnyen azonosítható a Taurus (Bika) csillagképben, mint egy több telehold átmérőjű égterületen elszórt csillagcsoport a Bika szeme könyékén. A kb. 150 fényévnyire levő halmaz tagjai a vizsgálatok szerint szintén 625 millió évesek, fémességük pedig megegyezik a most vizsgált ι Horologii fémességével, ami nem lehet véletlen egybeesés. Mindez azt jelenti, hogy az ι Hor már több mint 130 fényévnyire elsodródott keletkezési helyétől, ami látványosan illusztrálja a csillagok Tejútrendszerben zajló mozgásait.
Az eredmények arra is utalnak, hogy a csillag fémgazdagsága nem a keletkezés után, egy nagyméretű, fémes anyagokban gazdag felhővel való találkozás eredménye. Így az exobolygós csillagok fémességének tyúk-tojás problémája (vagyis hogy egy csillag körül azért keletkeznek bolygók, mert a csillag maga is fémekben gazdag, vagy azért gazdag fémekben, mert a keletkező magas fémtartalmú bolygók közül esetleg elnyelt néhányat) ebben az esetben megválaszolható: eleve fémgazdag anyagból született már maga a csillag is. A felfedezés ezen felül hozzájárulhat a csillag- és bolygókeletkezési elméletek ellenőrzéséhez, a Tejútrendszer dinamikájának vizsgálatához, illetve az Univerzumban található lakható bolygók utáni kutatáshoz.
