„Nehéz helyzetekben összezárnak a szocialisták”

Bő egy hét telt el a népszavazás óta. A frakciótagok megemésztették már az eredményt?

Épp tegnap történt a referendum eredményének higgadt értékelése a frakcióban, csütörtökön az Országos Elnökség is értékeli a kialakult helyzetet, tehát folyamatosan értelmezzük azokat az információkat, amelyek arról szólnak, hogy milyen hatásai vannak számunkra a népszavazás eredményének.

Egyetért azzal, hogy ez a több mint 3 millió igen-szavazat nem csupán a konkrét kérdésekre adott válaszokat jelenti, hanem a kormánypolitika és a miniszterelnök elutasítása is volt egyben?

Nehéz pontosan megmondani, hogy kit, mi motivált abban, hogy elmenjen szavazni, és az is téved, aki azt állítja, hogy a válaszok kizárólag a feltett kérdésekre adódtak. Véleményem szerint sokan azért mentek el szavazni, mert el akarták törölni a díjakat, biztosan sokan azért, mert a Fidesz arra kérte őket, és ebben a döntésükben politikai üzenetet láttak. Természetesen én sem zárom ki, hogy voltak, akik egyfajta sárgalapot akartak felmutatni a kormánynak, és arra szerettek volna bennünket figyelmeztetni, hogy nem egészen elégedettek a politikánkkal. A 3,3 millió igen-szavazatban biztosan akadtak szocialista szimpatizánsok is, amire mindenképpen figyelnie kell az MSZP-nek.

Ettől a 3 milliótól és a referendumtól függetlenül a közvélemény-kutatások meglehetősen népszerűtlen pártnak mutatják ma az MSZP-t. Milyen módon, eszközökkel, kommunikációval tervezik a jelenlegi trendet megfordítani, hiszen a következő években komoly megmérettetések várnak a pártra?

Így van, éppen ezt a célt szolgálja az a program, amelyet a miniszterelnök úr meghirdetett egyfajta új, baloldali programként, ami a tudásra, munkahelyteremtésre és a tulajdonra épül, és amelynek a társadalmi párbeszéde már több hete zajlik. Ezzel a programmal reméljük visszacsábítani az elvesztett szavazókat, és talán ez alapján lehet azt is mutatni az embereknek, hogy az eltelt másfél-két év áldozatvállalása nem volt hiábavaló. Ez az időszak megteremtette annak a lehetőségét, hogy az eddigiektől eltérő politikát folytasson a kormány a jövőben.

Sokan vélik úgy, hogy nem is igazán a programokkal van baj, hanem azok „eladásával”. Például a népszavazás előtt folytatott úgynevezett hideg kampány sem jött be.

Fel kell tenni a kérdést, hogy az említett hideg kampány mihez képest nem jött be. A kampány milyenségétől függetlenül teljesen kizárt, hogy a nemek többségbe kerülhettek volna, egyébként a referendum érvényességét az sem befolyásolta volna, ha a nemek száma sokkal nagyobb. Egy módon lehetett volna befolyásolni a végeredményt, ha elérjük, hogy kevesebb lesz az igen szavazat, ami bármilyen tüzes kampánnyal is nehezen sikerülhetett volna. Az viszont igaz, hogy saját szimpatizánsaink körében bizonytalanságot okozott, hogy mire is kérjük őket a népszavazáson. Jobb lett volna talán keményebben beleállni a kampányba. Az emberek széleskörű tájékoztatását, a párbeszédre épülő kommunikációt pótolnunk kell a továbbiakban. Stílusban, módszerekben és politikai tartalomban is meg kell újulnunk.

Marad elég kitartás a szocialista politikusokban legalább az egészségügyi és oktatási reform végigvitelére? Lendvai Ildikó például a minap azt nyilatkozta, hogy újra kell gondolni a pénztártörvényt, ami egyes liberálisokat elbizonytalanít abban a tekintetben, hogy kitartsanak-e a koalíció mellett.

Ebben két dolgot tartok fontosnak. Az egyik, hogy nem szabad kapkodni, hiszen a gyorsan hozott döntések általában nem a legjobbak. A másik, hogy a politikai racionalitással számolnia kell valamennyi pártnak. Azzal az érveléssel értek egyet, hogy valóban újragondolandó a pénztártörvény, de ez nem jelenti azt, hogy meg kell változtatni az eredeti álláspontot, vagy vissza kell vonni a törvényt. Van időnk arra, hogy végiggondoljuk, mit szeretnénk tenni ezzel a reformkezdeményezéssel. A meghirdetett célok továbbra is fontosak és érvényesek, hiszen ki ne támogatná egy jobb minőségű oktatásra, egy hatékonyabban működő egészségügy megteremtésére irányuló céljainkat…
@@
…azok nem támogatnák, akik máshogy képzelik el a jobb oktatáshoz és egészségügyhöz vezető utat…

… a célokkal ők is egyetértenek. Nagy különbség az ellenzék és a kormányoldal között, hogy az ellenzék vitatja az általunk megjelölt utat, ám nem tesz mellé alternatívát. Válasznak ma már kevés, hogy több pénzt kell fordítani ezekre a feladatokra, hiszen látható, hogy maga a több pénz nem feltétlenül eredményez színvonalemelkedést. Az egészségügyi rendszerben például egyszerre van jelen – bármilyen paradox módon hangzik – a pazarlás és a forráshiány. A Fidesz egy leegyszerűsítő, demagóg, populista politikát hangoztat, amivel nem tud előremenni az ország. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mi megoldásunk a legjobb vagy az egyetlen üdvözítő, viszont egyéb megoldási javaslatokat nem látunk. Egy reformidőszakban fontos, hogy állandó kontrollja legyen a törekvéseinknek, és legyen egyfajta finomhangolása annak az eszközrendszernek, amelyet a célok elérése érdekében használunk.

Azzal a kijelentésével azért vitatkozom, hogy van idejük reformok átgondolására. Ráadásul jelzések érkeztek arra is, hogy Orbánék jószerivel a kormány bármelyik kezdeményezését igyekeznek majd népszavazással megtorpedózni.

Ezt értem, de ez egy olyan politikai eszköz, amelyre a magyar választók azt is mondhatják, hogy nem teljesen normális, hogy az ellenzék minden egyes kérdésben, minden kormányzati kezdeményezés esetén a referendumhoz meneküljön, és pártpolitikai fegyverré minősítse le a népszavazás intézményét. Azt gondolom, hogy ehhez a magyar állampolgárok nem asszisztálnak. A népszavazásosdit preferáló pártokat az is megfontolásra késztetheti, hogy egy-egy referendum lebonyolítása 5 milliárd forintjába kerül az államnak, vagyis az adófizetőknek. Mi most a jövőre koncentrálunk, arra a baloldali programra, amit a pártelnök úr meghirdetett. Emellett természetesen elemezzük azokat az esetleges népszavazási kérdéseket, amelyek a programunkat veszélyeztethetik. Ha nincs befektetői szándék, vagy csak nagyon alacsony áron akarnak részt venni az általunk elképzelt modellben a befektetők, akkor jogos a kérdés, hogy a mostani formában kell-e tovább erőltetni a reformot. Ebből a szempontból nem egészen értem az SZDSZ érvelését, amely úgy tűnik, minden külső körülménytől függetlenül gondolná megvalósíthatónak azt a pénztári modellt, amelyet felépítettünk.

Az SZDSZ belső konfliktusai hogyan hatnak a koalíció működésére?

A liberálisok belső, hatalmi versengését a magunk részéről kellő empátiával igyekszünk kezelni. Úgy tűnik, az SZDSZ-ben kiújult az az egy évvel ezelőtti helyzet, amikor az elnökjelöltek például abban is megpróbáltak egymással szemben kampányolni, melyikük tudja magát jobban megkülönböztetni az MSZP-től. Ha egy kicsit végiggondolják a jelenlegi szituációt, akkor azzal minimum egyet kell érteniük, hogy mára új helyzet állt elő Magyarországon, amelyet egy felelős politikai szervezetnek legalábbis mérlegelnie kell. Amennyiben nem így tesznek, az politikai vakság.

Az MSZP frakció egységes a folytatásra?

Az MSZP egyik fő erőssége mindig az volt, hogy különösen a nehéz időszakokban tudott rendkívül határozottan összezárni, egyfajta monolit egységet felmutatni, kiállni a közösen vallott értékek mellett. Most is ezt látom.