Sose tudhatjuk, hogy mi az, ami fontosnak bizonyul később, 50-100 év múlva és mi az, ami lényegtelennek - mondta A szólás szabadságában a Széchenyi-díjas Gerő András. A történész úgy véli, Magyarország végre valahára a történelem napos oldalára került.

A győztesek oldalán vagyunk - szögezi le Gerő András, majd folytatja: tagja vagyunk a világ egyetlen hatékony katonai tömbjének, a NATO-nak, tagja vagyunk egy új típusú birodalomnak, az Európai Uniónak, amely nem egy autoritér, nem egy tekintélyuralmi birodalom. Szabadok vagyunk, ezek mind-mind nagyon-nagyon kedvező feltételek, a nyertes oldal igényét és képzetét erősítik.

A történész az elmúlt évszázadok tapasztalatait figyelembe véve azt a határozott álláspontot képviseli, miszerint az ország elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor saját maga irányíthatja sorsát és "ha elrontjuk, akkor csak magunkat hibáztathatjuk". Gerő András elképesztőnek tartja azt, ami civilizációs értelemben a magyar társadalommal történt: a hatvanas évek óta tartó gyors fejlődés eredményeként ma már minden háztartásban ott van a média, egyre többen az internet is és ez egy minőségi változás.

A Széchényi-díjas történész kiemelte, a magyarok előszertettel, egyfajta mazochisztikus kéjjel utaznak a panaszkultúrába. Ez megnyilvánul abban is hogy, amikor két magyar találkozik, akkor vagy panaszkodnak, vagy szidnak egy harmadikat. A történész szerint a magyar históriában az igazán komoly gyűlölet letéteményes mindig az állam volt és soha nem a társadalom, az igazán nagy gyűlöleteket Magyarországon mindig az állam szította- vélekedik Gerő András.

Nem a társadalom vitette el a zsidókat, az állam vitette el a zsidókat, a társadalom belejátszott ebbe - emlékeztet a történész. A társadalom hajlandó volt felejenteni, az egyik paraszt a másikat, de az állam volt az, aki belépett ebbe a folyamatba és az állam volt az, aki elvitte osztály alapon a magántulajdont. Gerő szerint erre van megoldás: ha képesek vagyunk az államot kordában tartani, akkor gyűlölködhetünk egymással, különösen részegen, de nem fog átlépni ez egy olyan a határt, amely nem elviselhetetlen.

Ne igyunk! - fejezte be a beszélgetést a Széchenyi-díjas történész.