A karnevál két fontos helyszínen zajlik: az utcán és a hetvenezer nézőt befogadására képes, évente egyszer használatos, 1700 méter hosszú Sambadrome stadionban, ami 60 ezer nézőnek biztosít helyet, és Brazília 14 szambaiskolájának több ezer táncosa méri össze a tudását.

1723 óta minden évben megrendezik a színes, hatalmas tömegeket vonzó forgatagot. Hagyománya a XIX. századi olaszországi gyökerekre vezethető vissza, az aranykora az 1930-50-es évekre tehető. A szambaparádé is – amelyet napjainkban már több tucat tévéállomás közvetít – az 1930-as évektől indult, s 1984-ben kapta otthonául a Sambadrome stadiont.



A karnevál, vagy ahogy mi nevezzük, a farsang vízkereszttől hamvazószerdáig (január 6-tól február 13-ig) tart. Ez az úgynevezett farsangi időszak. Már a középkorban is a vidámság, a mulatság időszakának számított. A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos beöltözés. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi és női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról.

A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket. A karnevál utolsó napján búcsúznak el a Karnevál Hercegétől. Ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A Karnevál Hercege élt, evett, ivott, tobzódott, kiszórakozta magát kellőképpen ekkor stílusosan búcsút vesznek tőle. A karnevál egyik fontos eleme a tűz. A megtisztulást jelképezi: tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Ezzel a pillanattal a természet végre kilép a télből és visszatér az élethez. A régi babonákat később elfelejtették az emberek, de a jelmezes, álarcos karnevál és a bálok, táncos mulatságok szokása máig megmaradt.

A karnevál, a "hús elhagyása" jelentés, középkori latin carnelevare szóból alakult ki, de carrus navalis-nak nevezték azt a kerekeken guruló, hajó formájú szekeret, amelyet minden évben, tél végén vidám, álarcos tömeg húzott végig az ókori Róma utcáin. A természet újjászületését köszöntő tavaszünnepségeket tartották ilyenkor. A régi görögök Dionüszosznak áldoztak, míg az ókori Rómában a február 15-én rendezett Lupercalia-ünnepeken kecskét szenteltek az isteneknek. Ezeket a régi, pogány ünnepeket később az egyház keresztény tartalommal töltötte meg. A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója, Lorenzo il Magnifico volt.



Ezt a hagyományt őrzi mai napig a Velencei Karnevál, amely Európa leghíresebb karneválja. Amerikában a legnagyobb múltra a New Orleans-i karnevál tekint. A világ leghíresebb karneválja címre azonban mégis csak a Riói Karnevál szolgált rá. Brazília és Rio de Janeiro a karnevál idejére a világ fővárosává válik.