Elnézést kérünk!

Miről is beszélek? Meglepő feliratra lettem figyelmes a minap az egyik hatodik kerületi közért ajtaján: „Kedves Vásárlók! Tájékoztatjuk önöket, hogy a magyar élelmiszerpiacon jelenleg drasztikus áremelések következnek be. Elnézésüket és megértésüket kérjük.” Ilyen sem volt még; bocsánatot kérnek az áremelésért, ráadásul nem is azok, akik „elkövették”. A „bűnösök” ilyesmit nem szoktak mondani, sőt, leginkább semmit sem, csak emelnek. Némaságuk mögött ez az üzenet lebeg: „Emelünk és kész. Ez van. Nincs pénz, ezért kell. Ha nem tetszik, fulladj meg.”

Nem csak az aktuális áremelésekről, reformokról van itt szó; hanem a gesztusokról, illetve azok hiányáról. Az inflációt sosem szerettük, pláne, hogy kissé „csálé”: az árak mindig nagyobb mértékben emelkednek, mint a fizetések – fordítva furcsa lenne, a végén még mindenki milliomossá válna, az meg milyen már. Tehát, romlik a pénz, emelkednek az árak, ezt megszoktuk, és elfogadjuk azt a tényt is – hiszen kénytelenek vagyunk -, hogy az áremelést megszavazóknak fogalmuk sincs róla, milyen érzés még szorosabbra húzni a nadrágszíjat.

A gazdasági helyzetről meg különben sem ők tehetnek: ők annyit nem loptak, ez aljas rágalom. Az új adók, reformok, magasabb árak és hasonló ínyencségek tehát szükségesek, fel kell zárkózni, hogy jöhessen az euró, és ne kelljen váltani, ha átugrunk az osztrákokhoz Mozart-kugelért. De, ahogy a gyerek is nyűgös lesz, ha a „Veszel nekem csokit?”-ra csak annyi a válasz, hogy „Nem.”, a „Miért nem?”-re pedig, hogy „Csak.”; a nép is hőbörög és panaszkodik, ha csupán a folyamatos szigorításokat látja, azok okait, célját és menetét nem. Tehát, magyarázzuk meg, hogy tudjuk, ez most rosszul esik neki, de ha túl sok csokit eszik (nem vezetik be az intézkedéseket), elromlik a foga, elhízik és nem marad hely a pocakban a vacsorának (nem jön rendbe a gazdaság, nem lesz euró stb.). Elnézést kérni pedig kedves dolog, még akkor is, ha valójában nem mi vagyunk a kellemetlenség okozói. Mennyivel jobb úgy belépni a boltba, hogy már előre figyelmeztettek arra, mi vár ránk; mint mit sem sejtve keresgélni a polcokon, és szitkozódni az új árcédulák láttán.

A közért felirata azért is csempészhet mosolyt a járókelő arcára a téli hidegben, mert manapság valahogy „nem divat” elnézést kérni. Semmiért. Különben is, nem mi tehetünk róla, más is ezt csinálja, mi közünk hozzá. Rálépünk a másik lábára a buszon, az „Elnézést, leszállnék” helyett egyszerűen csak átgázolunk rajta, beállunk az előbb jövő elé a sorba, tolakszunk, lökdösődünk. Ha pedig velünk teszik mindezt, hangosan káromkodunk. Pedig hányszor esett meg velem is, hogy a buszon véletlenül a lábamra léptek, és már fordultam is gyilkos pillantással az illető felé, mikor megszólalt: „Elnézést”. A felháborító bűntett hirtelen jelentéktelenné változott: „Ugyan, semmi gond.” Pedig csak egyetlen szó, és mégis mennyivel más így. A mindennapi bosszúságokat enyhítendő megpróbálhatnánk legalább mi alkalmazni ezt az egyszerű praktikát, ha már a „nagyok” úgysem kérnek bocsánatot. Nézzük, hova lehetne még kiragasztani e fenti kedves kis feliratot.
@@
Kocsma ajtaján

Kedves Italozók! Figyelmeztetjük önöket, hogy az önök előtt italozók némelyike igen sokat fogyasztott, így hangulata remek, hangja erős, szaga erős, de nem remek. Előfordulhat, hogy odalép önhöz, és cigit kunyerál, esetleg szerelmet vall. A felmerülő kellemetlenségekért elnézésüket kérjük.

Pályaudvaron

Kedves Utasok! Felhívjuk a figyelmüket, hogy mostanában igen gyakran sztrájkolunk. Kérjük, mielőtt elindul ide, mindenképp tájékozódjon, hogy épp nem ezt tesszük-e. Ha most itt van, ami elég valószínű, hiszen ezt a feliratot olvassa, és épp munkabeszüntetünk, kérjük, menjen busszal, és ne haragudjon.

Délutáni talkshow elején

Kedves Nézők! Figyelmeztetjük önöket, hogy műsorunk vendégei olykor teljesen érdektelen témákról beszélnek alpári módon, néha még verekednek is. Ha ön nem érez hasonlatosságot vendégeinkkel, tehát nem buta és illetlen, kérjük, vegye le a hangot, vagy kapcsolja ki a készüléket, és bocsásson meg.

Buszon

Kedves Utasaink! Felhívjuk figyelmüket, hogy a buszon hideg, kosz és büdös van, a jegylyukasztó automata nem működik, a sofőr álmos, a székek le vannak öntve valami trutyival, és egyébként sincs hely. Elnézést kérünk, hogy az évről évre egyre csillagászatibb összegekért megvásárolt jegyekért és bérletekért cserébe nem nyújtunk semmit.

Pártszékház (bármelyik) üzenetrögzítőjén

Kedves Újságíró! Elnézést kérünk, hogy a párt tagjai megkeresés esetén nem nyilatkoznak, közhelyeket nyilatkoznak,  természetesen ugyanazt nyilatkozzák, mint az összes többi lapnak, illetve elérhetetlenek. Valamint elnézést kérünk azért is, hogy ezen szokásukon a jövőben sem kívánnak változtatni.

Kínai piac bejáratán

Kedves Vásárlók! Tájékoztatjuk önöket, hogy az itt vásárolt áruk bár nágyon óccók, az esetek kilencvenkilenc százalékában huszonnégy órán belül elromlanak, szétesnek, vagy egyéb kreatív módon válnak teljesen használhatatlanná. A meghibásodott árukat, kérjük, ne hozzák vissza, mert holnap már nem leszünk itt és azután sem, sőt, egyáltalán nem is voltunk itt soha, nem is értjük, miből gondolja. A termékek használhatatlansága és a kidobott pénz miatt érzett bosszúságért elnézést kérünk.

Időjárás-előrejelzés előtt

Kedves Nézők! Figyelmeztetjük önöket, hogy műsorunk megtekintésétől egy hangyányival sem lesznek okosabbak. Általában azt mondjuk el, amit már amúgy is látnak; tehát hóesésben, hogy havazik, esőben, hogy esik, és esni is fog. Előrejelzésünkre támaszkodva hétvégi kirándulást szervezni vagy elnapolni nem érdemes; azonban, a stúdió berendezésein át- meg átlépegető, hosszúcombú ex-szépségkirálynőkből meteorológussá avanzsált kolléganőink megtekintését melegen ajánljuk.

Tejesdobozon

Kedves Fogyasztók! Az önök által vásárolt fogyasztási cikknek semmi köze a dobozon feltüntetett tejhez, amiért elnézésüket kérjük. Van benne ellenben számtalan egészségkárosító anyag, színezék, tartósítószer, és minden, amit csak a laborban találtunk. Az élelmiszer elfogyasztását semmiképp sem ajánljuk; helyette élelmezzék magukat inkább egy kémiaszertárból.

S végül – hogy nehogy bárki is azt higgye, a hiba mindig másban van:

Önmagunkon

Kedves Embertársaim! Néha antiszociális, türelmetlen, ideges és undok vagyok, amiért elnézést kérek. A velem való kommunikációt, kérem, a fent említettek bekövetkeztének esetén mellőzzék.

Ugye, hogy így mindjárt más? Én már nem is haragszom.