Bemutató: 2007. december 22., Kolibri Gyermek-és Ifjúsági Színház (Bp. VI., Jókai tér 10.)
További előadások: 2007. december 27., 2008. január 10., 11., 12.

A Sztravinszkij darabok ihlette előadás Petruska és Pulcinella, a két „szomorú bohóc” történetét mutatja be. A commedia del’arte életigenlő stílusában színpadra vitt átdolgozás a halál témáját csetlő-botló, komikus megvilágításba helyezi, kineveti – kinevetteti a gyerekközönséggel: a bábfigurából életre kelő és szerelembe eső Petruska a brutális Mórral történt végzetes összecsapása után „fügét mutatva” neki, feltámad; Pulcinella pedig – különös kalandokba bonyolódva - barátja segítségével túljár az ellene szövetkező féltékeny v(er)őlegények eszén.

Az „alternatív” báb-, valamint élőszínházi előadásokban feldolgozott klasszikus- és kortárs mesék, majd az ifjúsági-, és a csecsemőszínházi produkciók után a Bozsik Yvette rendezésével-koreográfiájával készült Petruska és Pulcinella, mint a Kolibri első táncos gyerekdarabja, igazi karácsonyi meglepetés a Jókai téren.

Találkozás

Négy éve a norvég eredetű csecsemőszínház meghonosításán dolgozott együtt a két társulat. Novák János, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója a Kultúra 2000 program pályázata, a Glitterbird magyarországi koordinátoraként, a három éves kornál kisebb gyerekek számára kitalált produkciók egyikének elkészítésére Bozsik Yvettet és társulatát kérte fel. Az akkoriban az anyai örömök élményeit átélő táncos-koreográfusnő az évszakokról készítette el saját előadását a legkisebbek számára. Negyedévente a Bölcsődei Metodikai Centrumban tesztelték a készülőfélben lévő előadások „sikerét”, a tapasztalatokat pedig rendszeresen megvitatták, kicserélték a három magyar előadás alkotói, és a közreműködő művészek.

A kialakult munkakapcsolat a produkciók elkészültével nem szakadt meg – Novák figyelemmel kísérte a korábban csak felnőtt táncelőadásokat készítő Bozsik gyerekdarabjainak útját. A Nemzeti Táncszínházban bemutatott Létramesék, majd a Művészetek Palotájában színre vitt Varázscirkusz után mindketten kézenfekvőnek vették egy koprodukció létrehozását a Kolibri Színházban. Így került sor a Kamrában a felnőtteknek évekig sikeresen játszott Commedia del’arte gyerekszínházi átiratára: a Petruska és Pulcinella-ra.

Még egy első

„Táncjáték még nem szerepelt a műsorunkban. De nem csak azért érdekes számomra, mert újdonság – állítja Novák. - A tánc a legősibb színházi forma, az intellektuális színházi műfajokkal szemben már a legkisebb gyerekek lelkét is megérinti. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a kisbaba először a mozgásáról ismeri fel az édesanyját, nem az arcáról vagy a hangjáról. Vagy említhetem, hogy a Svédországba menekített, új hazájuk nyelvét még nem beszélő koszovói gyerekek háborús traumáit szöveg nélküli táncelőadásokkal oldották fel a helyi gyerekszínházi szakemberek. A tánc tehát általános és érvényes színházi nyelv – ezt nem feltalálni, csupán használni kell a gyerekszínházakban is.”

A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház 1992-es megalakulása óta számos, korábban alternatívnak titulált gyerekszínházi műfaj magyarországi elfogadtatásának úttörője. A Jókai téri társulat elsők közt szállt szembe azzal a paradigmával, ami szerint a bábszínházi előadás közben a bábos színész nem látszódhat a színpadon. Később élen járt a bábszínház és az élőszínház ötvözésében. Az ezredforduló óta pedig a skandináv eredetű modern gyerekszínház magyarországi bemutatóival, a társadalmi konfliktusokat gerjesztő tabutémák színpadra vitelével, és egy új korosztálynak, a tinédzsereknek szóló előadások meghonosításával lépett tovább a társulat. Az ifjúsági darabokhoz kapcsolódó önálló metodikájú színházi nevelési programokkal, drámafoglalkozásokkal és felnőtt képzéssel, jelentős eredményeket tudtak felmutatni a kamaszok konfliktuskezelő- és empatikus készségének fejlesztésében.

Novák szerint a táncegyüttessel megvalósuló koprodukció a színészek számára is hasznos tapasztalatul szolgál. A táncelőadások próbafolyamatának koncepciója fordítottan működik, mint a színházi daraboké. Míg utóbbinál a gyakorlati munkát hosszas elméleti kidolgozás előzi meg, a tánckoreográfia a különböző mozdulatok, mozdulatsorok kipróbálásából épül fel. A mozgás mint kifejezési forma nem idegen a Kolibris színészektől. A nyitottság, a művészi kíváncsiság és a munka iránti odaadás átsegítheti őket a koreográfia megtanulása során felmerülő alkotói megtorpanásokon, döccenőkön.

Másik oldalról

„Szerintem egy jó gyerekelőadás olyan, mint a commedia del'arte – mondja Bozsik Yvette. - Egy jó színésznek tudnia kell énekelni, táncolni, rögtönözni és megnevettetni. A Kolibri Színház színészei képesek önmaguk is nyitott gyerekként a színpadra lépni - ezt nagyon fontosnak és pozitívnak tartom, és energiát ad a társulatom tagjainak, akik táncosként szintén gyermeki ösztöneikre támaszkodva hívják elő azokat az állapotokat, amelyeket ábrázolnak.”

Bozsik Yvette klasszikus balett-táncosként kezdte pályafutását, nemsokára azonban az alternatív kortárs műfajokban teljesítette ki művészetét. A tabutémák sajátos, nagy hatást kiváltó feldolgozásával világhírnevet szerzett táncos-koreográfus már 1994-ben Harangozó Gyula-díjas, 2000-ben Érdemes Művész lett, azóta kiérdemelte a Francia Köztársaság Lovagrendjét, 2006-ban kortárs táncművészként pedig elsőnek vehette át a Kossuth díjat. Munkái három alkalommal nyerték el a nemzetközi kritikusok díját az Edinburgh-i Fesztiválon, de a táncos-koreográfus színészként, rendezőként is több elismerést gyűjtött. Pályafutása során olyan neves művészekkel dolgozott együtt, mint John Lurie vagy Diamonda Gallas.

Bozsik támogatja a Kolibri Színház azon célkitűzését, hogy a gyerekek különböző korosztályaihoz szólva, és komolyan véve őket mint nézőket, a felnőttek világába betekintést engedő témákat dolgozzon fel számukra. Ilyennek ítéli a két, gyerekek számára ismerős figurára készített darabot, a Petruska és Pulcinellát is.

Zene

Bár operaénekes apja a jogi egyetem elvégzésére kötelezi, Igor Fjodorovics Sztravinszkij zongorázni, hangszerelni is tanul, és fáradhatatlanul komponál. Zeneszerzői karrierje akkor ível fel, amikor Szergej Gyagilev, az Orosz Balett vezetője lehetőséget biztosít a fiatal tehetségnek: megbízására három világhírű mű készül – köztük a Petruska.
A zeneszerző orosz népzenei világ ihlette első zenei korszakának végét az I. Világháború utolsó évére datálják. A stílusváltást a Pulcinella megszületése hozza, - bár már a Katona történetében is megfigyelhetők a jazz újszerű elemei – ekkortól minden műve a meglepetés erejével hat.
Harmadik korszakában Sztravinszkij, mint a legtöbb komponista, megtalálja a klasszikus zenei gyökereket: csapongó, a végleteket kereső művészete az „absztrakt opera” megtalálása előtt visszafordul – ez már mások érdeme. Életműve alapján így is a XX. század legmeghatározóbb zeneszerzőjeként jegyzik.