Feléljük a tartalékainkat

Sántuló Pannon Puma

Kókán látszott, hogy a „hívei” között volt: kiegyensúlyozott, energikus és magabiztosságot sugárzott, a beszélgetés elején tegezésbe váltott. Kérdéssel indított: mi jut a hallgatóság eszébe az 1 százalékról?

Válaszként kétszer három betű merült fel az SZDSZ és a GDP. Kóka először a gazdasági helyzetet kezdte elemezni, majdnem olyan kritikus hangon, mintha egy ellenzéki párt rendezvényén lennénk.
Magyarország pár év alatt a térség éllovasából sereghajtóvá süllyedt, jelenleg a tartalékainkat éljük fel. A gazdaság lassulása részben a konvergencia-program mellékhatása, de problémát okoznak a magas adók is. A befektetők inkább választják Lengyelországot, vagy másokat a környéken, mert anyagilag lényegesen jobban járnak. Kóka szerint a stabilizáció csak alap, átgondolt gazdaságpolitikára lenne szükség, az állami költekezés visszafogására, növekedést serkentő intézkedésekre. Elgondolkodtató, amikor a gazdasági miniszter szájából halljuk, hogy Magyarország ma abban az állapotban van, mint Brazília 1-2 évvel a valutaválság előtt.
Kiutat jelentene a – politikai helyzetet ismerve – nem túl valószínű adócsökkentés, Kóka kiemelte még a zöld stratégia, a fenntartható fejlődés fontosságát, ezen felül az energiatudatosság és takarékosság elengedhetetlen.

Szintén azonnali beavatkozást igénylő költségvetési probléma a nyugdíj kérdése. Kóka felvetette, hogy 2050-re nem lesz nyugdíj (nem a sajátjáért aggódott), már nem a 13. havin fognak vitatkozni, hanem a 9. és a 10-en, egyszerűen finanszírozhatatlan a jelenlegi rendszer.
Figyelmeztetett arra is, hogy most a következő generációk tartalékait éljük fel.

Mielőtt még teljesen elkeseredtünk volna a nyugdíjas éveink nyomorúságán, áttért az oktatásügyre. Mondanom sem kell, itt sem sikerpolitikáról hallhattunk: a világ háromszáz legjobb egyeteme között nincs egyetlen magyar sem, szépen lassan lemaradunk a globális versenyben.

Az ismertetett helyzet nem túl rózsás, mondjuk ezt tudtuk eddig is. Kóka ezzel szembeállította az aktuálpolitikai közbeszéd témaválasztását, hogy nem ezekről a fontos kérdésekről szól a közbeszéd, sőt, annak színvonala nagyon mélyen van. Kóka nem tagadta a saját felelősségét sem: a politikai elit okozta ezt a válságot. Mindenki, kormánypárt és ellenzék együtt

Szép új világ

Szép új világ

Szép új világ

Szép új világ

A sok rosszhír után enyhítésként a pártelnök lefestette a választási ígéretek alapján felépülő ideális országot, ahol akármeddig maradhatnak GYES-en illetve GYED-en az anyukák, ingyenesek lennének a tankönyvek, nem kerülne pénzbe a jogosítvány, az autópálya. Támogatások tömegét és állami munkahelyeket biztosítanának még a feleslegesen túlképzetteknek is. Az alapellátások árait leszorítaná az állam. 55 évesen már elmehetnénk nyugdíjba, persze kapnánk 15. és 16. havi juttatást is.

Na, persze ez elképzelhetetlen, de azért jó lenne a jelenlegi realitás és ezen álomkép között megtalálni az arany középutat.

Kóka itt megint ön és politikustársai kritikáját gyakorolta a politikai elit adósságáról szólva: nem egészséges, hogy az utóbbi években a kormánypártok politizálása egyedül az elégedetlenség felszín alatt tartásáról szólt (több-kevesebb sikerrel), amit a be nem tartott választási ígéretek okoztak.

Az ország kétségbeejtő helyzetének felvázolása után a liberalizmus jelenére tért át Kóka. Elmondta, hogy a régiónkban általában nehéz helyzetben vannak a liberális pártok, eszméikre (emberi jogok védelme, az állam szerepének csökkentése) nem túlságosan nyitottak a rendszerváltás vesztesei. Nem érzik jól magukat a szabad verseny világában, hiszen senki nem tanította meg őket arra, hogy hogyan boldoguljanak a XXI. században. Segíthetne az idegen nyelvek ismerete, a digitális írástudás. Ma a boldoguláshoz szükséges lehet a szakmaváltás képessége is.

Brian élete – magyar verzió

Kóka feltette a kérdést, a nagy sikerű film: mit adtak nekünk a rómaiak? jelenetének analógiájára, hogy Mit kaptak (az emberek) a demokráciától? Rávilágított, hogy a nyolcvanas években látott nyugati életszínvonalat vizionáltuk a rendszerváltás utáni Magyarországra, ami persze nem valósult meg. És hiába hozott legalább annyi jót a változás, mint amit a rómaiak adtak Júdeának.

Az örök válság pártja

Az SZDSZ nehéz helyzetben van, de ez mindig így volt. Amikor nem lesz nehéz helyzetben, akkor már nem is lesz. Kóka emlékeztetett, hogy a pártot ma is előszeretettel írják le politikai elemzők, ahogy tették 90-ben, vagy a Tölgyessy Péter elnöksége alatt pártszakadással fenyegető szituációban. 1998 óta minden választás előtt arról hallani, hogy a liberális párt nem fog bekerülni a Parlamentbe, aztán mégis ott van.

Magyarázza a bizonyítványt

Előkerült az este elején elhangzott 1 százalék újra, tudniillik egy felmérés szerint ez lenne az SZDSZ eredménye egy most tartott országgyűlési választásokon. A pártelnök szerint ez nem teljesen igaz, csak ez ragadt meg mindenkiben. Más kutatásokra is hivatkozott, amelyek 3-5 százalékot mértek.
Azért elismerte, hogy hiányzik a lendület, de azt is állította, hogy ez túlzás, ami azért is van, mert az SZDSZ-t mindenki szeretné leírni, mivel a politikai mainstream antitézisét képviseli: kimond olyanokat, amiket kellemetlen hallani.Olyanokat, mint például az, hogy Magyarországon az orvosok korruptak, az állam és a magánszféra együttműködését az immoralitás és korrupció szavak jellemzik, stb.

Koalíció és reform, koalíció vagy reform?

A reformokat az SZDSZ-es tárcák indították, Kóka szerint most szuboptimális reformmegvalósítás folyik: a koalíciós partner hajlandósága korlátozott, félő, hogy elszabotálják a reformokat. Az egész estére jellemző volt, hogy a keményebb kritikával mindig az MSZP-t illette. Az SZDSZ számára az az egyetlen kiút, ha hű marad saját programjához. Tehát ha átveri a reformokat az MSZP-n és az országon. Kóka elvtelen, rossz kompromisszumokról is beszélt, a puhaságról. A nagyobbik koalíciós pártra utalva mondta, hogy azt nem lehet, hogy elmondják, hogy ezt és ezt fogják megtenni, aztán visszavonulnak. Nem lehet, hogy csak a reformok első szakaszának népszerűtlenségét nyelik le, de megijednek a második szakasz előtt. Kóka így összegez: Ha letérünk a pofonok miatt az útról, akkor Magyarország, a liberális párt és az MSZP is elsüllyed.

Az SZDSZ felemelkedését abban látja Kóka, ha liberális párt lesznek, ha kitartanak. Amikor kiállnak a melegek mellett akkor is, ha megdobálják őket. Ha következetesek maradnak még akkor is, ha a kormányon belül is konfliktusba kerülnek. Visszatért az elmaradt adócsökkentésre, arra, hogy a befektetők bizalmát veszítik el, ezzel szemben az állam kiadásai nőnek.
@@
Hogyan tovább SZDSZ?

Természetesen nem feledkezett meg az SZDSZ 19. születésnapjáról sem és a beszélgetéssorozat fő témájáról, hogy merre tart a párt. Kiemelte, hogy Budapest nem elég, mindenhol jelen kell lenniük, a legkisebb településeken is. És nemcsak kampányokban kellene gondolkozni.
Az SZDSZ kőkemény kampánnyal készül a népszavazásra. A pártelnök szerint a népszavazásnak nincs más célja, mint a reformok szétverése, a kormány megbuktatása. Alapos munkára készülnek, többet fognak tenni, mint azt ismételni, hogy demagóg kérdésekről van szó. Sőt, Kóka is készül országjárásra. Elmondta: azért távozik a minisztériumból, hogy teljes erejével a pártelnöki funkcióra koncentráljon és átvenné a frakcióvezetőséget is. Hihetetlen tartalékok vannak az SZDSZ-ben és a liberalizmusban.

Egy hozzászóló jelezte, hogy bár pozitív gazdasági helyzetben szeretik a kormánypártokat
a szlovákiai liberális párt példája mutatja, hogy ez nem mindig elég. Ők elvesztették a hitelességüket a választóik szemében.
Kóka az SZDSZ népszerűtlenségét csak a reformerség áraként magyarázta. Hozzátette: Horváth Ágnes külföldi kollégáival beszélgetve ugyanezzel szembesült. Mindenhol a népszerűségi lista alján vannak a reformerek. Azok találhatók a lista tetején, akik nincsenek konfliktusos helyzetben.

Kóka elismerte, hogy millió hibát is elkövettek, millió dolgot elmulasztottak, de millió másikat megcsináltak ezzel szemben (reméljük, hogy a millió csak költői túlzás volt). Hozzátette: ha nem hasznosak a reformok, akkor elrontották, távozzanak.

Elszálló szárny(vonal)ak

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium legjobban a szárnyvonalak kapcsán áll most a viták kereszttüzében. Tizennégy mellékvonalat megszüntettek, és még fognak valamennyit (ő nem mondott számot). A politikai hangulatot ebben a kérdésben is leginkább a nyuszis „nincs rajta sapka” vicc ábrázolja legjobban. Ha bezárnak vonalakat az a baj, falugyilkosnak minősítik a tárcát. Ha nem zárják be, akkor érkeznek a számonkérések, hogy miért nincs rendrakás, hol a reform.

Európában Magyarországon a legnagyobb a tízezer lakosra jutó vasútvonal és nálunk a legalacsonyabb a kihasználtság. Vissza kell venni a senki által nem használtakat és felújítani a „népszerűeket". Itt is gondot okoz a beszélgetés hiánya a társadalommal, nem látják az emberek, hogy az állam miért mennyit fizet. A vasút esetében 100 forintból 22-23-at áll az utas, 77-78-at az állam. És ugye, ha valaki valamiért nem fizet, azt a többiek fizetik ki.

Kóka a németekkel példálózott: ott több mint 100 vasútvonalat szüntettek meg, de a társadalom és politika 70 százaléka a döntések mögött állt. Itthon jön a reflex: „Jánoskám, álljál le a reformjaiddal. Persze, nincs ilyen” –tette hozzá mosolyogva. Összegzésként: ez egy tízezer embert érintő probléma, de az egész ország szenved a szakszervezet önmegvalósító akciója miatt.

„Nem ígértük, hogy könnyű lesz”

Kóka visszatért a hitelesség problémájára is. 2009-re eredményeket kell produkálni és akkor ez megoldódik. Ha visszafordulnának, az jelentené a biztos pusztulást az SZDSZ-nek. Rámutatott arra is, hogy a konfliktusok hasznosak is lehetnek, utalva a költségvetésben „talált” 23 milliárd forintra.

Elhangzott az egyetlen komolyabb ellenzékellenes monológ is. Költői kérdéssel indította: kibe kötnének bele, ha nem belém? Érzékletesen le is festette a folyamatot: fideszes újságban megjelenik egy cikk, amit a Parlamentben egy fideszes képviselő kenetteljesen felolvas, majd ezt egy másik Fideszes újság megírja. Az őt ért támadások közül egyedül az autópályák ügye került szóba, amihez annyit fűzött hozzá: "addig higgyetek nekem, amíg azt írja az újság, hogy rosszat húztam, választottam (ha nem ezt írják, azt jelenti, hogy kiegyeztem)."

Újabb hozzászólás érkezett: Arra kellene odafigyelni, hogy amikor elindul a szekér, ne azonnal engedjük ki a béreket, nem szabad az első adandó alkalommal felélni a pluszt. Erre a pártelnök csak ennyit válaszolt: „Tessék több liberális képviselőt küldeni a parlamentbe!”
Kóka 300-350 ezer potenciális szavazóról beszélt, akiket a választási kampány általában odahúz a párthoz, de ezen kívül az országban még körülbelül egymillió liberális eszméket valló ember él, csak MSZP vagy Fidesz szavazók (vagy inkább el se mennek szavazni). Kóka inkább a konzervatív liberális vonalat képviseli a régi szociáldemokrata hagyományok helyett, kivételt képeznek ez alól a társadalompolitikai kérdések, azokban ő is baloldali. Az ő meglátása szerint sokkal többen csatlakozhatnak a konzervatív vonalról hozzájuk, mint ahányan elpártolnánk tőlük a baloldali liberálisok közül.
A 20 százalékos SZDSZ-t illúziónak minősítette, de a 10 százalékot reálisnak találta. A fontos az, hogy ne térjenek le az útról. A közönség erre rögtön reagált: mi lesz, ha a szocialisták letérnek? Kóka szerint, ha ebben velük tart az SZDSZ, akkor eltűnik a politikai palettáról: a párt célja nem a szocialisták kormányon tartása.

A hallgatóságból érkezett a kérdés, hogy a rendkívül szoros elnökválasztás után mennyire egységes a párt? Kóka elmondta, hogy nem egységes, de nem is lehet az. Az SZDSZ-re jellemzőek a
viták, az intellektuális és politikai sokszínűség. Sokan mondják, hogy ez egy elnökfaló párt, de nagy szüksége van belső ellenzékre. Elmesélte egy külföldi liberális párt tagjának véleményét, miszerint egy liberális párt sosem fog feloszlani, mert nem elég szervezettek ahhoz, hogy összehívják az önmagukat feloszlató küldöttgyűlést. Hozzátette, hogy javult a helyzet az SZDSZ-en belül: Fodorral jó a kooperáció. Bár átvitt értelemben beszélt olyan párton belüli csoportokról, akik azokhoz a terroristákhoz hasonlítanak, akik amint közelednének a megbékéléshez a Közel-Keleten robbantanak párat, újraindítván ezzel a konfliktusokat. Mindenesetre az SZDSZ-szel kapcsolatban töretlen az optimizmusa, a koalícióval kapcsolatban viszont már találhatóak optimizmusában törések.

Az egyik néző arra volt kíváncsi, hogy hogyan szólítanák meg azokat a vidéki konzervatív liberálisokat, akik most még nemet mondanak az SZDSZ-re. Kóka szerint egyszerűen csak nem kell őket elriasztani, felidézte a szerencsétlen „Jöjjön el az én országom” kampányt, amióta az SZDSZ-en maradt az egyház ellenesség bélyege.
Bizonyos témák visszaemelése is segíthetne: ilyen a polgárság, mint hagyományosan liberális érték, vagy a nemzetpolitika. A határon túli magyarok segítésére a határok – és lassan – a munkaerőpiac megnyitása is kiváló alkalmat biztosít. Itt Kóka kitért Orbán szerinte hibás lépésére, melynek az lehet a következménye, hogy elosztják a romániai magyar szavazatokat az RMDSZ és Tőkés között, így sajnos jó esély van arra, hogy senki nem jut be a magyarok képviseletében az Európai Parlamentbe.
A legfontosabb azonban az, hogy sok konzervatív (iberális) felfogású ember hozzáállása egyértelműen az, hogy kommunistákra semmi esetre sem szavazna. Ezért van különleges felelőssége az SZDSZ irányításának: meg kell változtatni a – róluk kialakult – szocik szatelitpártja képet.

További kérdések

Az egyik jelenlévőt az SZDSZ-MDF viszony alakulása érdekelte. Kóka válasza nem volt egyértelműen elutasítóaz MDF felé, bár kiemelte, hogy nehéz lenne az együttműködés, ugyanis nagy a két párt közti szemléletmódbeli távolság (legfőképpen emberi jogi kérdésekben). Kiemelte azonban az adókérdést, amiben közeli egymáshoz a két párt koncepciója. Említette, hogy folyamatos a párbeszéd az MDF-fel, sőt egyes képviselőkkel a Fidesz liberális szárnyából is. Neveket azonban nem mondott, úgy indokolván, hogy holnaptól megszűnne a párbeszéd velük, ha nyilvánosan elhangozna, hogy kikről van szó.

Az egyik kérdező Demszky lehetséges utódjáról érdeklődött. Kóka azt mondta, hogy még nincs stratégia, se jelölt, bár jövőre már ideje lenne bemutatni az erre alkalmas személyt. Annyit elárult, hogy folyamatosan keresnek: politikusok és politika határtevékenységet folytatók körében, és ígéretet tett arra is, hogy ha megtalálják, akkor sem fogják egy darabig elárulni, hogy ki a szerencsés jelölt. Mindenesetre belátta, hogy Budapest nélkül lőttek a liberális pártnak

Félreérthető üzenetek

Szóba került Horn Gábor nyilatkozata is (szívesen lepaktálna a Fidesszel, ha az Orbán-mentes lenne), ehhez az volt a közvetlen pártelnöki kommentár, hogy minden irányban nyitottnak kell maradni. Példaképként Hollandiát említette, ahol program alapján, forgószínpadszerűen működik a politika. Nincsenek bejáratott és meg nem változtatható pártkapcsolat-rendszerek.

A nyilatkozatot Kóka szerint félreértelmezték, ami kiváló alkalmat adott a szocialistáknak arra, hogy megsértődjenek, a Fidesznek meg arra, hogy rúgjon beléjük egyet. Még elmondta, hogy „Az a lényeg, hogy mi jön le, nem az, amit mondunk”, tehát sokkal jobban oda kéne figyelniük üzeneteik megformálására, hogy érthetőek legyenek (félre igekötő nélkül). A pártelnök utalt ezzel a Magyar Tudományos Akadémiával való – most már rendeződni látszó – konfliktusára is, ami ugyanilyen „önkifejezési” problémából indult.

Egyenlő távolság

Szemmel láthatóan a jelenlévőket a koalíciós viszony érdekelte a legjobban: van-e olyan határ,ahol azt mondják a liberálisok, hogy eddig és ne tovább? A pártelnök válasza röviden: "amennyiben a program kritikus mértékben nem teljesül, akkor elgondolkozunk. De kár lenne erre forgatókönyvet készíteni, a baj úgyis eljön magától." Hozzátette: folyamatosak a tárgyalások egyenként is a képviselőkkel, a politika ennek a művészete. Nem megállapítható, hogy milyen hatása lenne annak, ha az SZDSZ kilépne a koalícióból. Kritikus pontnak Kóka az egészségügyi reformot jelölte meg. Ezen további puhítás már nem lehetséges, mert az már a reform (és az egészségügy) működésének a rovására menne.

Valaki a közönség soraiból felidézte Demszky sokat vitatott „egyenlő távolság” szavait. Majd kiegészítette: "Ez kéne, és legyen jó nagy az a távolság."