A kormánybiztos az emberi jogokról

Kondorosi Ferenc egy hosszabb munkájából szemezgetve tartotta meg előadását. Nem akarta a hallgatóságot leterhelni a mintegy huszonnégy oldalas munkával, így inkább összefoglalta a leglényegesebb dolgokat. A beszéd előtt azonban visszautalt az előtte előadó munkájára, azaz a munkáját kísérő szemléltetésre: a diavetítésre. A kormánybiztos szerint a jogászok nem értenek az ilyesmihez, így a hallgatóságnak meg kell elégednie az ő személyével; színes képek nem lesznek.

A fenntartható fejlődés a középpontban

Azzal kezdeném, hogy én egy konzervatív jogász vagyok, így vetíteni nem fogok; mi csak dumálni tudunk, az elektronikához nem értünk. – exkuzálta magát a kormánybiztos, majd folytatta – A fenntartható fejlődés fogalmának vizsgálata és gazdasági, társadalmi, politikai programmá való formálása méltán került a nemzetközi erőfeszítések középpontjába. Örvendetes, hogy a fenntartható fejlődés mint igény, követelmény vagy néha még csak hivatkozás megjelent a hazai közéletben és egyre inkább a jogi gondolkodásban is. Azt mi, jogászok sem tagadjuk, hogy a fenntarthatóság és a fenntartható fejlődés fogalma a szakirodalomban a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülésével párhuzamosan jelent meg. A nemzetközi kapcsolatok egyik meghatározó fogalmává akkor vált, amikor az ENSZ közgyűlése által létrehozott Környezet és Fejlődés Világbizottsága 1987-ben a Közös jövőnk című, mindenki által jól ismert jelentésben felvázolta a gazdasági növekedés új korszakának azon lehetőségeit, melyek a gazdasági növekedéssel egyidejűleg megőrzik a természeti erőforrásokat, és megoldást hoznak a szegénység leküzdésére. A fenntartható fejlődés számunkra, a közjoggal foglalkozó szakértők számára tehát ennyit jelent: kielégíteni a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetnénk a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.

A fenntartható fejlődés számunkra értelmezhető tartalmával kapcsolatban megjegyezném – ezt mindig hozzáteszem, mert ugye a bevezetőben gazdasági, szociális és környezetvédelmi szempontokról volt szó -, hogy én jogászként azt szeretném kiharcolni, hogy a nemzetközi emberi jogi megközelítések is teret nyerjenek. Ezt a három szempontot – gazdasági, szociális és környezeti – együttesen, kölcsönhatásaik figyelembe vételével kell mérlegelni a különböző fejlesztési programok kidolgozása során. Ez holisztikus szemléletet igényel, amely kevés gondolkodásmód sajátja – pontosabban a politikai programokra gondolok. A fenntartható fejlődés egyik célja a szegénység leküzdése, a szociális jólét biztosítása a jelen és a jövő nemzedékei számára; tehát fenntartható gazdasági fejlődés és szociális jólét biztosítása nélkül elképzelhetetlen a progresszió.

A globalizáció hátráltat

Ezzel ellentétes az én álláspontom szerint a globalizáció folyamata; a liberális versenyben az úgynevezett szabadpiaci modell, az állami szerepvállalás háttérbe szorítása jellemzi; az állami szabályozás kiiktatása mellett az egyéni érvényesülésről való gondoskodást és az erős piaci versenyt helyezi előtérbe. Történelmileg ez a modell az angolszász országokban fejlődött ki, ma leginkább az Amerikai Egyesült Államokban érvényesül. A globalizáció meghatározó vonása a tőke korlátlan áramlása, ezért a szabadpiaci modell megjelenésének kedvez. Az állami szabályozás, a társadalmi kohézió erősödését szolgáló intézményrendszerek a tőke érdekeit korlátozzák, amit a tőke azzal „büntet”, hogy kivonul ezekről a területekről, és a gyorsabb megtérüléssel és nagyobb haszonnal kecsegtető szabadpiacok felé vonul. Ez pedig alapvetően az európai szociális államhoz vezető folyamat. Azonban a mai társadalmi viszonyok között már elképzelhetetlen és elfogadhatatlan lenne a szociális állam lebontása, és a szabadpiaci verseny korlátlan uralmának helyreállítása. Ez nem csak súlyos, kezelhetetlen mértékű társadalmi feszültségekkel járna, hanem gazdaságilag is ellentmondásos helyzetet eredményezne. Könnyen belátható, hogy ha az állam a versenyképesség erősítése érdekében csökkenti kiadásait például az oktatás terén, akkor ez hosszabb távon a munkaerő minőségi színvonalának csökkenése által épp az ellenkező hatást válthatja ki, tehát a versenyképesség gyengülhet – tette hozzá Kondorosi Ferenc.

Ez is mutatja, hogy a piacgazdaság nem rendelkezik megfelelő szabályzással, hiszen bizonyos „áruk” előállítását és felhasználását nem lehet a piaci mechanizmusra bízni. Ilyen „áru” álláspontom szerint a munkaerő is. Előállításához népesedéspolitika, az oktatás, az egészségügy területén jelentős állami szerepvállalás szükséges, ami tetemes kiadásokat követel. Ugyanígy állami szerepvállalás kell a hosszú távú szempontok, a jövő generáció érdekeinek érvényesítéséhez, például a környezetvédelem területén. A fenntartható gazdasági fejlődés is megköveteli a társadalmi és a környezetvédelmi szempontok egyenrangú kezelését, amire a profitorientált verseny önmagában, állami beavatkozás nélkül nem képes. A globalizáció realitásának és a fenntartható fejlődés követelményeinek hatására hosszútávon két modell, a versenyállam és a jóléti állam konvergenciája diagnosztizálható.

Egymásra utalt nemzetek

Európában felül kell vizsgálni az ellátórendszereket, de azokat nem lebontani, hanem racionalizálni kell. Meg kell szüntetni a szociális ellátás területén azokat az elemeket, amelyek teljesítmény-visszafogó hatásúak; ösztönözni kell az öngondoskodás formáit, beleértve a társadalmi szervezetek szerepvállalását is. Tehát a társadalmi szolidaritás tekintetében egyensúlyt kell teremteni, és tudatosítani kell az egyéni felelősségvállalás fontosságát is.

A globalizáció a társadalmi folyamatokat illetően azt eredményezi, hogy a globalizálódó világban növekszik az államok, a nemzetek egymásrautaltsága, a világ egyes országaiban zajló folyamatok sem állnak meg az államhatároknál, hanem a világ más országaiban is észlelhető következményekkel járnak. Ezzel kapcsolatban fogalmazódik meg a globális kormányzás gondolata és igénye, a nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ és szakosított intézményei, a nemzetközi pénzügyi szervezetek szerepének erősítése, és új alapokra helyezése.

Változik a nemzetközi jog

A globalizáció hatására az államok közti kapcsolatok egyre intenzívebbé válnak, s ennek következtében a nemzetközi jog is jelentős fejlődésen megy keresztül. A szuverén államok továbbra is a nemzetközi jog elsődleges alanyai maradnak, azonban az államok közti egyre szerteágazóbb kapcsolatok szervezésére már a tizenkilencedik század végétől kezdve különböző nemzetközi szervezetek jöttek létre, amelyek egyre jelentősebb súllyal vesznek részt a nemzetközi kapcsolatokban. A globalizáció következménye a nemzetközi jogban az átalakuló szuverenitás a belső ügyekben birtokolt teljhatalommal szemben, amit a nemzetközi kötelességvállalások egyre inkább korlátoznak.

A nemzetközi érdekérvényesítő képesség kerül előtérbe a szuverenitás fokmérőjeként; ez a képesség pedig a hagyományos szuverenitás önkéntes korlátozásával, a nemzetközi szervezetekhez való csatlakozással növelhető. A globalizáció kihívásaira adott válaszként egyre bővül a nemzetközi jogszabályzás köre, azaz a nemzetközi kapcsolatokban az államok egyre több olyan kérdésben lépnek fel közösen, amelyek korábban a kizárólagos belügyek közé tartoztak – mint az emberi jogok tiszteletben tartása -; illetve egyre több olyan problémára keresik együtt a választ, amelyek megoldása a globalizáció hatásainak következtében saját lehetőségeiken kívül esik – mint például a környezetvédelem, a határokon átnyúló bűnözés, kábítószer-kereskedelem, vagy akár a társadalom kettészakadása, illetve a szegénység elleni küzdelem. Ezek a kérdések egyre hangsúlyosabbak a nemzetközi szervezetek tevékenységében is.

A globalizáció és az emberi jogok

A globalizáció több, egymással ellentétes folyamatot foglal magában. Elsődleges forrásának és megnyilvánulási formájának a szabadkereskedelem térhódítását szokták tartani; tehát, elsősorban a gazdasági dimenziójára helyezik a hangsúlyt, és így a globalizáció és az emberi jogok viszonyát elsősorban a nemzetközi gazdasági folyamatok az emberi jogokra gyakorolt hatása szempontjából közelítik meg. Emellett azonban feltétlenül meg kell említeni az emberi jogoknak a globalizációra gyakorolt hatását, valamint a technológiai és információs forradalom egyéb hatásait, és nem csak a gazdasági fejlődés, hanem a civil társadalom szempontjából is.

Kevés jogászban van önkímélet és a hallgatóság kímélete, én azonban szeretném ezt a ritka erényt gyakorolni; ezért a fenntartható fejlődés emberi jogi dimenziójára vonatkozó téziseimet röviden összefoglalom. Úgy ítélem meg, hogy a fenntartható fejlődés célja a szociális jólét elmozdítása a környezet eltartóképességének keretei közé. A fenntartható fejlődés fogalma egyértelműen kapcsolatba hozható a gazdasági és szociális jogok biztosításával. Ezek a jogok a kölcsönös összefüggés elvére tekintettel nem biztosíthatóak polgári és politikai jog nélkül. Tehát, a fenntartható fejlődés része a polgári és politikai jogokat biztosító demokratikus társadalmak fejlesztése is.

Közelebb kerülni a döntésekhez

Ezt támasztja alá az is, hogy a fenntarthatóság feltételei, illetve alapelvei között a szubszidialitás követelménye is szerepel. A globalizáció következtében a döntési szintek az egyéntől egyre távolabb helyezkednek el, és a döntéshozatali folyamatok számára egyre átláthatatlanabbak lesznek. Ez a közélettől, a politikától való elidegenedéshez vezet. A szubszidialitás elve ezzel szemben azt jelenti, hogy a döntéseknek vissza kell kerülniük az emberekhez közelebbi szintekre, erősíteni kell a helyi közösségek önigazgatási rendszerét. A döntéshez közelebb kerülve nő az emberek szabadságérzete és felelősségvállalása is.

A döntési folyamat egyre nagyobb közösségi struktúrák felé haladó érdekegyeztetésen alapul, amely biztosítja a fenntartható fejlődés különböző tényezőinek és a gazdasági, társadalmi érdekeknek a figyelembevételét és összehangolását is. A globalizáció számos területen negatívan befolyásolta az emberi jogok érvényesülését, különösen az egyenlőtlenségek fokozódásában; éppen ezért a fenntartható fejlődés egyik célja ezen egyenlőtlenségek felszámolása. A globalizáció negatív hatásaival szembeni küzdelemben egyre nagyobb szerepe van a civil társadalom szervezeteinek és azok nemzetközi összefogásának. Ez a küzdelem maga a globalizáció egyik motorja. Tehát, úgy ítélem meg, hogy a fenntartható fejlődéstől elválaszthatatlan az emberi jogok teljes körű biztosítása, azok hazai és nemzetközi garanciája.

Azt szeretném hangsúlyozni az elnökasszony felvetésére reagálva, hogy a fenntartható fejlődésben a jogász a menedzsmenthez, és nem a marketinghez szeretne tartozni – fejtette ki Kondorosi Ferenc kormánybiztos.

A Szili Katalin beszédének végén elhangzó viccre való reakció, azaz a humoros megjegyzés továbbgondolása halk kacajt váltott ki a közönségből. Végül Láng István akadémikus ragadta meg az alkalmat, és kívánt sok sikert, türelmet és jó eredményeket a kormánybiztosnak új beosztásához.