2024. április 23. - Béla

Letakart tükör

Egy héttel ezelőtt érkezett a hír: életének 85. évében elhunyt Polcz Alaine tanatológus a magyar hospice-szolgálat megalapítója, író. Elsősorban a pszichológia azon területén folytatott tevékenysége emeli őt kortársai fölé, melyet a halállal, a gyásszal k
2007. szeptember 30. vasárnap 17:13 - Bencsik Gyula
Lelki alkatomnál fogva abba a szerencsés típusba tartozom, aki – bár a többséghez hasonlóan maga is fél az elmúlástól – veleszületett kíváncsisága okán igyekszik az életnek ezt a végső folyamatát, az odavezető utat, a gyászhoz köthető tradíciókat, rituálékat megismerni, megérteni.

Mészáros Sándor nekrológja, részlet:
„„Miklós elment, de nemsokára visszajön. Reggel még lemosdatott, új lepedőt húzott és ezt a takarót adta rám. Mindjárt jön, megígérte…” A halálos ágyán mondta ezt Polcz Alaine Szigeti Lászlónak, aki a kezét fogta. Szigeti egyből megfogta a kezét, simogatta, szerinte ezt így kell csinálni, és valóban így kell, mert Alaine örült ennek. A többiek nem merik megfogni a kezét, pedig ez neki olyan jól esik. Nem is tudja elgondolni, mennyire jól esik…”
A teljes szöveg itt: http://www.litera.hu/
Talán ezzel is magyarázható, hogy kora gyermekkorom óta érdeklődő szemlélődéssel vettem részt rokoni temetéseken – egy alkalommal apai nagyapám exhumálásán –, kamaszkorom óta pedig bizonyos rendszerességgel ellátogatok valamelyik temetőbe, ahol a sírok között bolyongva mélázok születésen és elmúláson, a szerelem és a szexualitás mellett a létezés egyedül fontos kérdésein.

Ha pedig elutazom, nem mulasztom el felkeresni az adott falu, kis- és nagyváros régi-új sírkertjeit, legyen az Nagykovácsiban, Zsámbékon, Keszthelyen vagy Párkányban, Prágában, Amszterdamban. Meggyőződésem, hogy minden emberi közösség kultúrájának szerves része, miként ápolják az ott élők hajdanvolt szeretteik emlékét, gondozzák halottaik sírjait.



Ez a nyitottság vezetett el rádiós újságíróként Polcz Alainhez valamikor a kilencvenes évek második felében, mikor szemtanúként már túl voltam néhány boncoláson, hullaégetésen, kis- és nagyszabású temetési szertartáson, valamint Alaine néhány szakkönyvén. Az foglalkoztatott valójában, hogyan fogható fel a felfoghatatlan, az élet abszurditásának legkirívóbb megnyilvánulása: a pusztulás. Ma is az foglalkoztat, hogyan lehet túlélni a halált, elsősorban másokét.

Szigeti László nekrológja, részlet:
„Miközben rengeteget írt, Polcz Alaine sosem tartotta magát írónak. Egyik időszakában, amikor sehogy sem tudta magát utolérni, könyvet barkácsolt Rend és rendetlenség címmel. Mulatságos, mint minden könyve, mert ez is szigorúan önleleplező. És az önleleplezés, ha nagyvonalú, mindig megnevettető. Ha kisszerű, akkor szánalmas. Polcz Alaine cselekvéseinek az kölcsönzött heroikusságot, hogy folyamatos önterápiában élt. És mindenkivel szolidáris akart lenni, miközben tudta, hogy ez is csak ábránd.”
A teljes szöveg itt: http://www.litera.hu/
Első alkalommal egy budai kávéházban találkoztam Polcz Alainnel. A már akkor is idős asszony vitalitása, belső békéjének kisugárzása nagy hatást gyakorolt rám. Úgy éreztem, ez a halk szavú, megfontoltan fogalmazó ember valami olyan tudásnak van a birtokában, amelyet igazából csak tapasztalat útján lehet megszerezni az évek, évtizedek során.

És Alaine mesélt korábbi munkáiról, munkahelyeiről, kórházakról, klinikákról, elfekvőkről, gyermekosztályokról; haldokló öregekről, középkorúakról és gyermekekről; orvosokról és ápolókról; jajveszékelő, csendesen sírdogáló, száraz szemű és közönyös hozzátartozókról, rokonokról és barátokról; lelkiismeretes hospice-önkéntesekről.

És mesélt a gyászról. Arról, miért fontos őszintének lenni a szeretett lénnyel az utolsó időkben, hogy miért kívánatos a számunkra kedves embert még eltorzult külsejű halotti állapotában is megnéznünk, hogy mire jók a halállal összefüggő rituálék, a nyitott ravatal, a halotti tor, az egész temetési szertartás, az emlékezés.

Másodjára nem sokkal később a saját, Városmajor utcai otthonában fogadott Polcz Alaine. Ha láttak már csodát, hát, az a tágas, ízlésesen berendezett lakás annak számított. Számlálhatatlan tárgy, képek, szobrocskák, növények, csupa-csupa emlék mindenütt a falakon, asztalokon, a padlón.

Magyar Hospice alapítvány:
http://www.hospicehaz.hu/
Magyar Hospice Alapítvány
1032 Budapest, Kenyeres u. 18-22.
Tel./Fax: betegellátás: 250-5513
szervezés: 388-7369
e-mail: info@hospicehaz.hu
Bankszámla szám:
10300002-20329055-70073285
Csésze teával a kézben hallgattam újra Alaine-t, aki ezúttal elsősorban személyes halál-találkozásairól beszélt, családtagok, barátok szerepeltek a történetekben, és a párbeszéd közben a már nagybeteg író-férj, Mészöly Miklós is kibotorkált a dolgozószobából. Alaine tudta, hogy belátható időn belül özveggyé válik, ám nem panaszkodva, sorscsapásként beszélt a várható veszteségről, inkább egyfajta bölcs melankóliával nézett szembe az elkerülhetetlennel.

Harmadjára életem egyik válságos időszakában volt módom találkozni Polcz Alaine-nel 2003 karácsonyának éjszakáján a Magyar Rádióban, mikor is az általam szerkesztett éjjeli műsor vendégeként számolt be Mészöly Miklós irodalmi hagyatékának gondozásáról. Búcsúzáskor nem mulasztott el megkérdezni privát problémámról, majd a kapuban állva kézfejével végigsimított arcomon a következő szavak kíséretében: „Tudja, engem a nagy megpróbáltatások mindig edzettebbé tettek, és megerősödve jöttem ki a válsághelyzetekből. Magával is ez fog történni.” Igaza lett. Ez volt az utolsó találkozásunk.

Az utolsó, legalábbis ami a materiális érintkezést jelenti egyik és másik ember között. Polcz Alaine szellemisége, intellektusa, tudása velem marad. Azon kevés ember közé tartozott, aki minden alkalommal, amikor kapcsolatba kerültem vele – akár személyes találkozás alkalmával, akár műveinek olvasójaként –, valami megfoghatatlan derűvel, életigenlő elszánással, a jobbá válás szándékának vágyával töltötte el a lelkemet.

Polcz Alaine nem halt meg.

Polcz Alaine életrajza
1922 október 7-én született Kolozsvárott, 2007. szeptember 20-án hunyt el Budapesten.
Pszichológus, thanatológus, író, a Magyar Hospice alapítója és elnöke.

Díjak:
Déry Tibor-díj 1991.
Év Könyve díj 1992.
A Jelenkor Kiadó Könyvdíja 2000.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 2001.

Könyvek:
Éjjeli lámpa (esszék) Jelenkor, 1996, 1999, 2000.
Leányregény (kisregény) Jelenkor, 2000.
Karácsonyi utazás (kisregény) Jelenkor, 2002, 2007
Kit siratok? Mit siratok? (vallomások) Jelenkor, 2003.
Rend és rendetlenség (tanulmány) Jelenkor, 2004, 2007.
Kit szerettem? Mit szerettem? (vallomások) Jelenkor, 2004.
Asszony a fronton (visszaemlékezések) Jelenkor, 2005.
Együtt az eltávozottal (esszék) Jelenkor, 2005.
Egész lényeddel (emlékirat) Jelenkor, 2006.
Meghalok én is? (tanulmány) Jelenkor, 2007.
Az utolsó mérföld (Beszélgetés életről, halálról – testről és lélekről) Jelenkor, 2007.
(Forrás: jelenkor.com)

„19 évesen, a háború alatt súlyos sérüléseket szerzett, kórházban kellett újjáéleszteni. Közben intenzív halálközeli élményeket szerzett, melyek megváltoztatták addigi világlátását. Ezek hatására kezdett pszichológiával, a halál és a gyász kutatásával (thanatológiával) foglalkozni. A második világháború szörnyűségeiből szabadulva pszichológia szakra iratkozik. Polcz Alaine az ELTE bölcsészkarán szerez pszichológusdiplomát 1949-ben. Az utolsó percek meghatározzák az öröklétet

Polcz Alaine pályájának kezdetén felnőtt elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával foglalkozott, játékteszteket dolgozott ki. Több mint ötven éve foglalkozik haldokló gyerekekkel és felnőttekkel.

Polcz Alaine a SOTE II. Számú Gyermekklinikáján a beteg, haldokló gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa. Alapozó fontosságú műveket publikált a gyerekek haláltudatáról. Mindent megtett azért, hogy a kicsik végstádiumukban hazakerülhessenek, és otthonukban, szüleik és játékaik között lehessenek. Könnyebb volt így meghalniuk.

A Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása az ő nevéhez fűződik, a Magyar Hospice Alapítvány elnöke.

Az élet nem a halállal végződik – vallja Polcz Alaine. A pszichológusnő több mint ötven éve foglalkozik haldokló gyerekekkel és felnőttekkel, az utolsó napjaikat, óráikat próbálja könnyebbé tenni.

Thanatológiai munkássága nyomán az utolsó percek tanújának is nevezik. Polcz Alaine számtalan haláleset tapasztalása után állítja: élet nem a halállal végződik. Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minőségű és formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét és minőségét. – nyilatkozta.

Polcz Alaine alapozó fontosságú műveket publikált a gyerekek haláltudatáról. Tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak.”
(Forrás:wikipedia.org)
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását