Arról van szó, hogy a kenyai Ol Pejeta rezervátum két elefántjának nyakörvében SIM-kártya található. Ennek a rendszernek köszönhetően a parkőrök azonnal észreveszik, mikor a hatalmas emlősök elhagyják a számukra kijelölt területet, így nem dézsmálják meg a környék földjeinek termését. Ugyanis amint átlépik az illendőség határát, rögtön érkezik a "fosztogatóelefánt-ellenes" kommandó (elnézést, praktikusabb ötletünk nem volt a szóra).

A rendszer még fiatal, de mindenkinek a hasznára válhat: hiszen az elefántokat nem kell leölni, és a gazdáknak sem lesznek hatalmas káraik. Kimani, az egyik nyakörv tulajdonosa valószínűleg kevésbé boldog, hiszen szívesen csatangolna messzebbre. A projekt résztvevői reménykednek abban, hogy az egy „visszaeső kóborló” korlátok közé szorításának köszönhetően, a többiek automatikusan megtanulják, hogy mit szabad és mit nem. Jobban mondva, hogy merre szabad és merre nem. Így meg lehet menteni az elefántokat, önmaguktól (is).



Talán Kenyában már nem feltétlenül kapnak frászt a gazdák, ha meghallják az elefántdübörgést, főleg, hogy ez telefoncsörgéssel párosul az illetékeseknél. Mai választott dalunkban egy költői kép része a hatalmas állatok keltette hanghatás.

A Karthago zenekar Requiem című daláról van szó. Ezzel a számmal állított az együttes emléket annak a sajnálatos tragédiának, melyben egy fiú életét vesztette. 1982 februárjában egy koncertjükön lett rosszul a fiatal srác, és meghalt, az ő emlékére írta Szigeti Ferenc a gyönyörű dalt, mellyel mi most a kenyai elefántoknak is drukkolunk egyben, hogy megtanulják, hogyan tudják elkerülni, hogy akkora kárt okozzanak szomszédaiknak, mintha porcelánboltban lennének.