Fiókba zárt múlt

Kenedi abszurdnak tartja, hogy az egykori megfigyeltek akár haza is vihetik a róluk szóló ügynöki jelentéseket. Pintér szerint azonban a kormány ezzel a legmagasabb szintű önrendelkezési jogot adja az érintetteknek.

Kenedi szerint nem szabad szembeállítani az információs önrendelkezési jogot a tudományos kutatás szabadságával. „Az áldozatok adatainak védelme eddig is biztosítva volt, így hamis az az érvelés, amely az ő jogaikra hivatkozik” – hangsúlyozta a történész.

Rétvári szerint, „az emberek alapvető emberi jogai mindennél előbbre valók. Mi a megfigyeltekre bízzuk, hogy mit tesznek nyilvánossá, és mit nem. Aki fel akarja tenni az akta tartalmát az internetre, az megteheti, aki pedig a fiók mélyére tenné, hogy soha ne kerüljön elő, tegye oda.”

Rétvári úgy véli nem lehet arra kötelezni az érintetteket arra, hogy „húsz évvel a rendszerváltás után még mindig áldozatai és elszenvedői legyenek az akkori titkosszolgálatok jogtalan működésének.” Rétvári hangsúlyozta, elégtételt kell adni a megfigyelteknek.

„Nem hagytak minket dolgozni”

Kenedi János közleményében hangsúlyozta, az általa vezetett szakértői bizottság a kormányszervek folyamatos akadályozása miatt nem tudta elvégezni feladatát. Állítása szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal mindvégig vonakodott attól, hogy eleget tegyen a Bajnai-kormány rendeletének, és a kormányváltás óta sem történt előrelépés a munkájukhoz szükséges feltételek megteremtésében.

"Egyszerűen nem hagytak bennünket dolgozni" - jelentette ki a történész. Kenedi elmondta, hogy a mágnesszalagokon található H-jelzetű (hálózati) nyilvántartást kinyomtatták, és ezután az adatok rendezése, majd a titkosítás felülvizsgálata következhetett volna. Ez azonban a bizottság megszüntetésével feltehetően már nem történik meg, miként a G-jelzetű (célszemélyi) és a központi kémelhárítási adattár feldolgozása sem.

Túldimenzionáljuk?

Pintér István szerint az ügynök-kérdés túl van dimenzionálva. „Az egész pártállami struktúra másképp működött. Nem elsősorban az ügynökökön keresztül történt a diktatórikus jellegű irányítás. Az nem tesz eleget a történelmi hűségnek, aki ezt az egész problémakört pusztán az ügynökkérdésre redukálja le.”

Pintér szerint éppen ezért nem is ügynöklistákat kell készíteni, hanem információs kárpótlást kellene nyújtani azoknak, akiket megfigyeltek vagy lehallgattak.

„Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a diktatúra mást is tett azon felül, hogy bizonyos embereket megfigyelt. Ez csak az egyik része volt” – hangsúlyozta Pintér. „A többi a történészek dolga. Én nagyon bízom abban, hogy még több lehetőség nyílik most arra, hogy a történészek feldolgozzák ezeket a témákat.”