"Ezt a könyvet olvasva rögtön érezni, mekkora és mennyire azonnali volt Mária szimpátiája a hely kis emberei iránt... Ismerte, megértette és finom iróniával megírta az emberiség Posillipóban talált típusait" - fogalmazott a Corriere della Sera napilapban megjelent lelkes beszámolójában Raffaele La Capria, aki Posillipo szülötteként élménynek nevezte a San Gennaro vérének olvasását. Nem volt olasz újság, amely ne számolt volna be az újabb Márai-fordítás megjelenéséről.

Az Il sangue di San Gennaro azért számít rendkívülinek, mivel az egyik legkedveltebb külföldi szerző, az Olaszországban jelenleg legismertebb magyar író Itáliában játszódó könyvéről van szó. Nápolynak azon a részén zajlik, ahol Márai 1948-52 között élt.

És láss csodát!

Ha azt mondjuk: Márai, az olasz könyvszakmának rögtön az Adelphi jut eszébe. A milánói kiadó és a magyar szerző neve egybeforrott, amióta tizenkét évvel ezelőtt A gyertyák csonkig égnek című regénnyel az Adelphi ismét az olvasók kezébe adta az olaszul már a második világháború előtt is publikált magyar írót. A Baldini&Castoldi kiadónál 1938-ban jelent meg a Válás Budán.

"Márait Itáliában a negyvenes években olvasták. Mi ennyi idő után újra elővettük. A kilencvenes években hallottuk, hogy a lett kiadók érdeklődnek iránta, a franciák pedig elkezdték fordítani. Elolvastuk franciául, és tetszett: észrevettük, hogy Márai nem idejétmúlt szerző, több mint aktuálisnak tartottuk. Tökéletesen beleillett abba a sorozatba is, amelyet az Adelphi indított. Az osztrák Joseph Roth regényei után Máraira esett a választásunk. Hittünk abban, hogy meg tudja szólítani az olvasókat, és láss csodát! A gyertyák csonkig égneket 12 ezer példányban kezdtük el nyomtatni, és négyszázezernél álltunk meg a 39. kiadásnál" - közölte Ena Marchi, az Adelphi szerkesztője.

Mint hangsúlyozta, Márai önerőből aratott ekkora sikert és mai napig tartó népszerűséget. A gyertyák csonkig égnek 1998-as megjelenésének nem volt különösebb sajtóvisszhangja, Márait maguk az olvasók fedezték fel.

- Egyszer csak elindult az olvasói drótposta. A könyvesboltokban sorban álltak Máraiért, ezt olvasták a metrón, a strandon. Megmutatkozott az olvasók ereje az olasz kiadói világ számára is, hiszen kiderült, hogy akkor is sikeresnek bizonyulhat egy író, ha nem szerepel a televízióban - tette hozzá a kiadó felelőse.

Márai nem kizárólag magyaroknak szól

Kiemelte, hogy a siker oroszlánrésze az első olasz Márai-fordítónak tulajdonítható. Az olasz-magyar Marinella D'Alessandro, a nápolyi l'Orientale Egyetem magyar tanszékének ma már nyugdíjasként Budapesten élő tanára jobb munkát végzett, mint a kihagyásokkal teli legelső francia verzió. "A franciák a kiváló olasz fordítás alapján korrigálták a sajátjukat is" - jegyezte meg Marchi.

A Márai-divat azóta sem szakadt meg Itáliában, egymás után jelentek meg a regények: Eszter öröksége (L'eredita di Eszter, 1999), Vendégjáték Bolzanóban (La recita di Bolzano, 2000); Zendülők (I ribelli, 2001); Csutora (Truciolo, 2002); Válás Budán (Divorzio a Buda, 2002); Egy polgár vallomásai (Confessioni di un borghese, 2003); Az igazi - Judit... és az utóhang (La donna giusta, 2004); Föld, föld! (Terra, terra!, 2005); A nővér (La sorella, 2006); A sziget (L'isola, 2007); Szabadulás (Liberazione, 2008); Napló 1984-1989 (L'ultimo dono, 2009), San Gennaro vére (Il sangue di San Gennaro, 2010).

Ami a folytatást illeti, a szerkesztő elárulta, hogy a sorban a következő a Sirály (Il gabbiano) és a Naplók teljes fordítása lesz. A fordítók létszáma is folyamatosan nőtt, A nővér után a San Gennaro vérét is a szintén olasz-magyar Antonio Donato Sciacovelli ültette át olasz nyelvre. A nápolyi magyar tanszékén végzett Sciacovelli jelenleg a Nyugat-Magyarországi Egyetem Romanisztika Tanszékének tanára.

"Félév alatt fordítottam le a San Gennaro vérét. Szerintem Márai olaszországi sikerét egyrészt a Közép-Kelet-Európa iránti érdeklődés adja. Ugyanakkor az is számít, hogy Márai nem kizárólag a magyaroknak szól. Az olaszok nem érzik nemzetfüggő írónak: magyar, de ettől még nem lesz távoli vagy egzotikus. Ezért olvassák Márait többen Itáliában, mint Esterházy Pétert vagy a Nobel-díjas Kertész Imrét" - vélekedett az MTI-Pressnek adott nyilatkozatában az Esterházy olasz fordítójaként is ismert Sciacovelli, aki tavaly Krúdy Gyula Napraforgóját ültette át a Bur kiadó megbízásából.

Krúdyra akar "fogadni" az Adelphi is a Szindbád tervezett fordításával.