Jobbik alapelvek

A szélsőségesnek, és cigányellenesnek mondott párt programjában meglepően visszafogott stílusban, részben a szakértők által is támogatott folyamatok által kezelnék a cigánykérdést, amely mostanra az ország egyik legnagyobb problémájává nőtte ki magát. Első pontban cigányság helyzetének állapotfelmérése mellett teszik le a voksukat, amit minden szakértő támogat. Elvégre anélkül, hogy ismernénk a cigányság számát és helyzetét, valamint hogy mekkora részben és milyen problémákkal küzdenek, lehetetlen működő megoldás-tervet kidolgozni a megsegítésükre - szól a sokat hangoztatott indoklás.

A felmérés után a párt célja szóban ugyanaz, mint a többinek: a leszakadt cigányságot visszajuttatni az oktatás és a munkaerő világába. Az oktatási intézményeket mind szakmai, mind pénzügyi eszközökkel támogatnák a cigányság felzárkóztatásban. Alapelvük az integráció, de ahol ez nem lehetséges - mert az integrált nebulók nem csak képtelenek beilleszkedni, hanem a társait is hátráltatja a tanulásban - ott a szegregációt is támogatnák. A lényeg - a program szerint -, hogy az iskola képes legyen a gyermekeket megtanítani a társadalmi normákra, ezáltal integrálni mind a munkaerő-piacra, mind a többségi társadalomba. Emiatt támogatnák a cigány tanárok gyors képzését is.

A segélyeket közmunkával és normális munkalehetőségekkel váltanák fel - a program egy másik pontja szerint munkaképes ember kizárólag munka ellenében juthatna segélyhez. Ugyanakkor támogatják a sokak szerint megbélyegzést jelentő szociális kártya ötletét, és a csendőrség felállítását is nagyrészt az elterjedt cigánybűnözéssel magyarázzák. A harmadik gyermek után adókedvezménnyé alakítanák a családi pótlékot, és a gyermeknevelési támogatásokat is iskolázottsági kötelezettséghez kötnék - kilőve a „megélhetési gyermekvállalást”. Megreformálnák a botrányosan működő Országos Cigány Önkormányzatot, hogy pártokhoz nem köthető, példaképet jelentő cigány vezetők álljanak a cigányság élére. Végül pedig szigorú ellenőrzés mellett, pályázatok formájában támogatnák az egyházak és a civil szervezetek munkáját a cigányság integrálásában.

LMP-s alapelvek

Az LMP alapvetése kettős: a párt véleménye szerint „színvak” módon kell segíteni a mélyszegénységbe jutottakon, attól függetlenül, hogy valaki cigány-e vagy sem. Azonban azt elismeri, hogy „a magyarok és a cigány magyarok együttélése válságba jutott”, és ezt orvosolni kell. Ez ügyben egyfajta társadalmi összefogást próbál csiholni, aminek eszköze a „Van fény az alagút végén!” elnevezésű roma kiáltvány, ami egyszerre próbálja felkarolni a legleszakadottabbak és a cigányság helyzetét is.

Eme dokumentum megoldásként az esélyteremtés programját vázolja fel, amely célja közösen orvosolni „a munkahelyek kiáltó hiányát”, átalakítani a jelenlegi oktatási rendszert - amely „az otthonról hozott egyenlőtlenségeket tovább növeli - és felzárkóztatni a leszakadott, vagy leszakadó félben lévő, hátrányos helyzetű térségeket. Növelnék a közszolgáltatások színvonalát is, és színes, mindenki számára elérhető közprogramokat biztosítanának.

Az LMP hétvégi kongresszusán az derült ki, hogy a párt romaprogramjának fontos része a megfelelő médiareprezentáció, az interkulturális programok, és egy roma középosztály létrehozása is. A mélyszegénység visszaszorításában pedig ugyanúgy része van a mindenki által hangoztatott az oktatásnak és munkahelyteremtésnek, mint a szociális rendszer egyéni átalakításának (a szociális kártya ötletét elvetik, de azt elképzelhetőnek tartják, hogy a segélyek kifizetésének egy részét iskolai végzettséghez társítják). Szintén szó esett az adóátrendezés olyan módjáról, amely során az élőmunkát terhelő adók csökkennének, ellenben az erőforrás használathoz és a környezetszennyezéshez kapcsolódó adók jelentősen növekednének.

Hangszínek, hangsúlyok

A két megoldás-javaslat igazából hangsúlyaiban, hanghordozásában tér el a leginkább, de abban gyökeresen. „Nem a romák miatt fordult válságosra az ország sora (…)A körükben az átlagosnál nagyobb mértékben tapasztalható problémák (így a tartós munkanélküliség, alacsony iskolázottság, illetve az uzsora és a „megélhetési bűnözés”) társadalom alatti helyzetüknek és az ebből keletkező reményvesztettségnek, nem pedig kulturális szokásaiknak, vagy pusztán egyéni hibáiknak a következménye.” - olvasható az LMP anyagában. Ellenben a Jobbik azt állítja, hogy a „magyar társadalomban meglévő rossz érzések nem prekoncepciók, hanem tapasztalatok”.

Sőt, a cigánybűnözés okának sem a cigány származást tarják, hanem az LMP által az előző idézetben is tagadott egyéni szocializációs kultúrát tekintik: „a cigánybűnözés fogalma természetesen nem azt jelenti, hogy minden cigány bűnöző lenne. Nem jelenti tehát sem a cigányság kollektív megbélyegzését, sem rasszizmust, hiszen a jelenség mögött nem genetikai meghatározottság, hanem sajátos szociokulturális háttér értendő.” A témára az LMP közleménye egyéni módon reflektál: „érdemes abba is belegondolnunk, hogy az országot anyagilag és erkölcsileg is megrázó bűncselekményekben (sikkasztások, indokolatlan végkielégítések, gyanús lakásügyeletek, hatalommal való üzérkedés) legfeljebb elvétve találunk cigány gyanúsítottat.”

Hogy melyik nézőpontnak van nagyobb létjogosultsága, azt nehéz lenne eldönteni - a szakértők összevont álláspontja alapján valahol középen húzódhat az igazság. Azonban annyiban mindkét pártnak igaza van, hogy a probléma megoldásához átfogó, hosszú távú, széles társadalmi támogatottságot maga mögött tudó válaszra van szükség - legkésőbb a következő parlamenti ciklusban.