„…aki nem olvas, az nem tud! Én mindig szerettem újat látni, újat tapasztalni, és újat tanulni.”

Interjúsorozatunk első részét Korda Györggyel, a legendás pókerguruval készítettük, második részében pedig a roma showmant, Győzikét interjúvoltuk meg. Könnyed, humoros, beszélgetésre számítottunk, de nem ezt kaptuk. Elgondolkodtató, érdekes gondolatok húzódnak meg a mondatok mögött, egyfajta kisebb szociológiai tanulmánynak is tekinthetjük jelen interjút.

Naponta hány órát szokott olvasással tölteni, és mely sajtótermékeket, könyveket részesíti előnyben?

Minden nap megveszek három napilapot, és ezeket át szoktam olvasni: ez a Blikk, a Bors, és a NapiÁsz. Továbbá a hét minden napján veszek más és más újságot: a Kiskegyedet, a Story magazint, az Epizódot, a Hot! magazint, és pénteken a Bestet. Ezeket főként azért veszem meg, mert állandó szereplője vagyok ezeknek a lapoknak, és fontos képben lennem magamról.

Miért mondom ezt? Azért, mert ezeknek a lapoknak a valóságtartalma maximum nyolcvan-kilencven százalék. Amióta nincsen munkánk, több időnk van, így nagyon-nagyon sok könyvet olvastunk ki. Kifejezetten szeretjük az Európa diákkönyvtárnak a könyveit. Virág lányom még csak most első osztályos, de nagyon szerettük a Kőszívű ember fiait, Jókai Mórtól. Én csodálkoztam is azon, hogy egy elsős kislány miért szereti ezt a könyvet, de nem találok rá magyarázatot.

A Tüskevárat is kiolvastuk a karácsonyi ünnepekben. Most szombaton kezdtük el Mikszáth Kálmántól a Tót atyafiakat - aznap nem volt jó műsor a televízióban -, tervezzük a Jó palócok, és a Szent Péter esernyőjének az elolvasását is. Az az igazság, hogy rólunk mindenfélét gondolnak az emberek, tévesen. Amit látnak a televízióban, az alapján mi butának, analfabétának tűnhetünk, azt hihetik, hogy mi csak veszekedni tudunk. Ám én csak a munkámat végeztem, a rám osztott szerepet játszottam. De Győzike a tévében, és Gáspár Győző mint apa, az két különböző dolog.

Mi vette rá Önöket erre az amúgy kifejezetten pozitív dologra, amelyet olvasásnak nevezünk? Hogy érzi? Szeret olvasni?

Rengeteg mese, és ifjúsági csatorna van, melyet a gyerekek naphosszat néznek. Valljuk be, egy Hanna Montana egy olyan dolgot alakított ki a gyerekekben, amely kifejezetten téves. Az én gyerekeim is nézték, és mondjuk azt, hogy elvette az agyukat. Egy Hanna Montana semmilyen szinten nem hasonlítható össze egy Mikszáth Kálmánnal, vagy egy Jókai Mórral. Bárhol találkozom a rajongóimmal, azt veszem észre, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak. Amikor én első osztályos voltam a nyolcvanas években, nem volt ennyi televízió csatorna, mindössze kettő létezett, és persze internet sem volt: nem tudtunk mit csinálni, olvastunk!

Olvasott gyereknek számított ? Mennyit olvasott gyerekként?

Megmondom őszintén, a Pál utcai fiúkat nem szerettem könyvben, az más kérdés, hogy DVD-n szívesen megnézem. Édesapám ott állt mögöttem, és kötelezővé tette, hogy elolvassam azt. Emlékszem, pont karácsony volt, nekem kötelező volt a kiolvasása. Nem nagyon akartam. Nem azt mondom, hogy elvert minket, de kicsit elporolta a nadrágunkat, és én akkor utáltam meg az olvasást. Most már belátom, hogy édesapámnak volt igaza.

Eddig főként arról beszéltünk, hogy mit szokott a kislányának olvasni. Mi az, amit saját maga szórakoztatására olvas?

Egy hete belekezdtem Lengyel Dénes, Régi magyar mondták című könyvébe. Azok az emberek, akik engemet ismernek, kiröhögnek: miért szeretem a régi magyar mondákat? Bevallom, úgy gondolom, hogy az emberek nem tudják elképzelni Gáspár Győzőről, hogy ezt a könyvet olvassa. Viszont ez azért is jó, mert a színpadon vissza tudom adni, egy kicsit viccesebb, poénosabb, amúgy közérthetőbb formában.

Robert J. Moore, Időtlen Csodák című természetalbumát is nagyon szeretem, tele van a legszebb természeti jelenségekkel. Számomra ez olyan, mintha ott lennék én is ezeken a tájakon, az íróval. Ez egy vastag, nagyon nagy könyv, ami ott van a szívem legmélyében. Az, hogy a műsorunkba az nem fért bele hogy mi otthon vagyunk és mondjuk könyvet olvasunk, azt nagyon sajnálom, de erről nem én tehetek.

Sajnos az emberek elkapcsoltak volna, ha én otthon Evelinnek vagy Virágnak azt mondtam volna, hogy gyere ide, nézd meg hogy ez milyen gyönyörű könyv, és elkezdtünk volna olvasni. Továbbá nagyon szeretem a szentekkel, illetve Jézussal foglalkozó könyveket, így a Bibliát is. Összegezve: én szeretek olvasni még akkor is, ha ezt az emberek nem tudják elképezni rólunk.

Ön hogyan szokott másokat olvasásra bíztatni? Volt ilyen?

Voltam mostanában több börtönben is, egyfajta roadshow-n, ahol meglátogattam az elítélteket, erről persze nem nagyon cikkezett senki. A raboknak közel egy órás műsor keretein belül csak a szeretetről, a bizalomról, és a barátságról beszéltem. Ezeket a fogalmakat az emberek ha nem élték meg, nem tudják hogy mit jelentenek. Persze nem azt mondom, hogy csak a könyvekből mindezt meglehet tanulni, de azért hozzásegíthetik őket.

És Ön mit köszönhet az olvasásnak, a könyveknek?

Bevallom magának, régen nem igazán tudtam megszólalni magyarul. A mi anyanyelvünk az magyar természetesen, csak otthon kifejezetten sokat beszéltünk cigányul. Amikor belekerültem a popszakmába tizenegy évvel ezelőtt, akkor a lányok beszéltek helyettem.Gyakran visszanézem a régi felvételeket, és azóta megtanultam számtalan kifejezést, és érthetően artikulálok. De minek köszönhetem ezt? Az olvasásnak, és a könyveknek.

A Celeb vagyok, ments ki innen! egyik műsorában a Benkő azt mondta nekem, hogy én egy ripacs vagyok. Én nem ismertem ennek a szónak a jelentését, és egy ország röhögött akkor rajtam. Most már tudom ezt is, hiszen utánanéztem neki. Ezt csak azért mondom, mert aki nem olvas, az nem tud! Én mindig szerettem újat látni, újat tapasztalni, és újat tanulni.

Ön szerint az internet átveszi valaha a nyomtatott sajtó, vagy inkább összességében a nyomtatott írásbeliségnek a szerepét?

Könyvekből a legtöbb nyáron, illetve karácsonykor fogy. Ha mi elmegyünk valahova nyaralni, akkor Bea asszony rengeteg könyvet megvásárol, amelyeket a tengerparton elolvas. Persze karácsonykor is nagyon sok könyvet vesznek ajándékba egymásnak az emberek, de csak ajándékba, és ez szégyen, hiszen mindig olvasni kellene. Az internetet nem szeretem, szomorú vagyok, hogy valaki kitalálta.

A rajongóim nyolcan százaléka fent van különböző közösségi oldalakon, de csak húsz százaléka olvas, szerintem ezek az arányok helyesek lehetnek. Egy műsor kapcsán iskolákat jártam, és kisgyerekekkel beszélgettem. Az egyiknek, aki olyan tizenkettő-tizenhárom éves lehetett, a szexoldalakat lesi. Én ennyi idősen semmit sem tudtam a testiségről. Az a baj, hogy az interneten ma már kábítószert is nagyon könnyen lehet rendelni. Nem szeretem az internetet, a könyveket viszont igen.