Idei első csúcstalálkozóját tartotta a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége. A helyszín ezúttal is a fővárosi Gundel étterem, az apropó pedig 2010 és a benne rejlő változások lehetősége volt. A témáról a meghívó szerint Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke, valamint Vértes András , a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke adott volna elő, ám az üzleti élet (a szokottnál kissé alacsonyabb számban jelen lévő) prominensei csalódottan vehették tudomásul, hogy a korábban az Orbán kormány kancelláriaminisztereként is tevékenykedő Stumpf lemondta a részvételt.

Helyére Csaba László, az ismert közgazdász „ugrott be”, aki első előadóként mondandójában rögtön világossá tette, nagy változásokra - már ami a gazdaságot illeti - 2010-ben még senki ne számítson. A „nagy újjászületésig” szerinte még sok mindent kell tenni, Európát és a magyar gazdaságot tekintve is.

Ne méricskéjük magunkat a németekhez

Ami a világot és benne Európát illeti: a legfontosabb világpiaci szereplőknél már véget ért a visszaesés, az idei évre a vezető gazdaságok esetében már mindenki szerény növekedéssel számol, 2011-től pedig erőteljesebb gyarapodásra van kilátás – mondta a közgazdász.

Óva intett azonban attól, hogy a vezető kontinentális gazdaságok várható teljesítményéből messzemenő következtetéseket vonjunk le a magyar gazdaságra nézve. Mint mondta, nagy hiba lenne például a német export várható növekedéséből automatikusan levezetni a magyar kiviteli üzletág fellendülését is.

Arról nem is beszélve, hogy Csaba úgy véli: a növekedés ma még igen törékeny, ugyanis „vastüdővel”, mesterséges állami beavatkozással érte el a világgazdaság. A válságnak tehát vége van, azonban nem tudjuk, mi lesz utána - foglalta össze a szakember.

Amptuáció vagy továbbüszkösödés?

A globális „pénzvilágról” szólva Csaba elmondta: az biztos nem lesz, hogy a válság után visszazökkenünk az 5-5,5 százalékos gazdasági növekedési pályára, és ebből ugyanazok fognak profitálni, mint annak előtte. A közgazdász szerint különösen a bankszektorban lesz nagy a „szórás”, s utalt rá, hogy a növekedési ütem már csak azért sem lehet dinamikus, mert az államok rengeteg olyan bankot is megmentettek, amelyeknek normál esetben nem szabadott volna túlélniük a krízist. Orvosi példával élve azt mondta, amíg az elkerülhetetlen amputációkat nem hajtjuk végre, nem állítható meg az üszkösödés.

A továbbiakban Csaba szerint most már nem a válságot, hanem a válságkezelést kell kezelniük az európai országoknak. Másképp fogalmazva: vissza a gazdaságoknak vissza kell állniuk a normál kerékvágásba. Ehhez pedig végeredményben az szükséges, hogy végiggondoljuk, mi változott, mi változik a válság után.

Csaba László kulcskérdésnek az államosítás-visszaállamosítás kérdéskörét tekinti. A jelen lévő gyáriparosok megelégedettségére Utalt rá, hogy a pénzügyi-gazdasági irányítás hosszú távon nem maradhat az állam kezében, mert az „életveszélyes”.

"Vállalható" hazai kríziskezelés

Mielőtt részletezni kezdte volna Magyarország gazdasági kilátásait, Csaba László elmondta még, hogy az államok gazdaságélénkítő (a szabad piaci folyamatokba szintén beavatkozó) lépéseire természetesen szükség volt, ám ezektől sem lehet csodát várni, ráadásul a magyar kormánynak nem is volt lehetőség ilyen magatartásra.

A hazai helyzetről, illetve a Bajnai kormány válságkezelő tevékenységéről szólva a szakember azt mondta, „vállalható”. Mégpedig azért – tette hozzá, mert teljes joggal mindjárt a hivatalba lépése után azt mondta, neki sem ideje, sem társadalmi felhatalmazása, de még parlamenti többsége sincs mélyreható változtatásokhoz, ezért az államháztartás rendbetételével igyekezett javítani az ország külső megítélését.

Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ez a kormány jól van vezetve, hiszen a gazdasági teljesítményt alapvetően nem a hiány csökkenése, hanem a gazdasági növekedés határozza meg – fejtegette. Márpedig az legkorábban 2014-ben juthat vissza oda, ahol 2005-ben állt.

Ne élj a mának!

A Bajnai-kabinet konkrét stratégiáját értékelve Csaba úgy fogalmazott, a kormány intézkedései túlélőprogramnak felelnek meg. Hozzátette: a kormányzat carpe diem akciója nem Bajnai Gordon, hanem Gyurcsány Ferenc idejében kezdődött, a naponta rögtönzött, újabb és újabb gazdasági programokkal, a populista költekezéssel és az ehhez szükséges magas adóztatással. Az adórendszerrel kapcsolatban Csaba leszögezte: adóemelésből még a világon sehol nem lett gazdasági növekedés.

Mit kellene csinálni? – tette fel végül a kérdést Csaba László, jelezvén, hogy nem akarja megkerülni a kérdést. Részben azonban mégiscsak „sikerült” neki, ugyanis summázatában egész konkrét gazdaságpolitikai lépésekről végül is nem szólt. Mint kifejtette, egyetlen tervre lenne csak szüksége az országnak, ami azonban rövid-, közép- és hosszú távú elképzelésekre épülne.

Rövidtávon az állami szabályozás - beleértve a mindennapi élet törvényeit is – átláthatatlanságának megszűntetését, az adórendszer egyszerűsítését, valamint a kiadási oldal rendezett visszavonulását tartja kívánatosnak. Középtávon ez euró bevezetése lehetne a cél, a hosszú távú stratégiának pedig már olyan átfogó reformokat is tartalmaznia kellene, mint foglalkoztatás problémájának megoldása, a cigányság integrációja, illetve a korrupció visszaszorítása. Csaba László szerint még ez utóbbiakhoz sincs szükség például az emberi természet megváltoztatására, ugyanakkor jelezte: egyik napról a másikra biztosan nem érhetők el.