Családokban, ahol a felnőttek rendszeresen isznak, esetleg sokat is, a gyerekek korábban kezdik az alkohol fogyasztását. Ahol a nagyszülők, szülők erős szeszfogyasztása a minta, a családban élő gyerekek számára ez válik természetessé és maguk is könnyebben nyúlnak a pohár után.

A kutatók régóta vitatkoznak azon, hogy ilyen esetben van-e valamilyen öröklődő, genetikai hajlam is, vagy csupán az számít, amit a gyerekek maguk körül látnak és amihez hozzászokva úgy érzik: ezt mielőbb nekik is így kell csinálni.

A kérdés tanulmányozására különleges lehetőséget kínált az ausztráliai népességkutatás. A szigetországban 6257 egy-, illetve kétpetéjű iker szerepel a nyilvántartásban, akiket kérdőívvel megkeresett az amerikai és ausztráliai pszichiáterekből álló munkacsoport.

A kutatás nem csupán az alkoholfogyasztás kezdetének időpontjára vonatkozott, hanem Arpana Agrawal és munkatársai azt is igyekeztek tisztázni, milyen genetikai befolyás játszhatott szerepet az első pohár szesz megivásával a vizsgált személyek későbbi sorsára.

A statisztikai értékelés azt jelezte, hogy a 13 éves életkornál előbb induló, rendszeres szeszfogyasztás a későbbi években lényegesen szorosabb alkoholfüggést okozott, mint az, ha valaki csak felnőttkorában kezdett szeszt inni. A későbbiekben a környezeti tényezők játszottak ebben elsősorban szerepet, de a gyerekkori ivás esetén a genetikai befolyás igen valószínűnek tűnt.

Arpana Agrawal és munkacsoportja szerint ez a megfigyelés nem csupán társadalmi, közegészségügyi szempontból fontos, hanem az alkoholizmus további genetikai kutatása szempontjából is különleges adatot jelent.

Mivel az egypetéjű ikrek dezoxiribonukleinsav felépítése tökéletesen azonos, ha az ikerpár italozási szokásai különböznek, az csak környezeti hatások következménye lehet. Ha az ikerpár mindkét tagja azonos módon és mértékben fogyaszt szeszt, az a genetikai tényezők miatt van így, bár környezeti hatások is szerepet játszhattak.