Veszélyben az országgyűlési választások

Ahova a törvény ereje már nem ér el

A Parlament rengeteg olyan dolgot nem csinál meg, amit a törvények szerint meg kellene. Az olyan triviális dolgokat, mint a magyar nép érdekét néző kormányzás, már ne is emlegessük. Sokszor az Alkotmánybíróság (AB) szól rá a Parlamentre, hogy kellene bizonyos ügyekben egy-egy törvényt hozni, különben mulasztásos alkotmánysértés lép fel. Ilyen helyzet állt elő például a megszűnt közigazgatási hivatalok esetében, amik az önkormányzatok döntéseit ellenőrizték idén januárig. Megszűnésük után azonban nem volt önkormányzati kontroll, ami már Fóton is komoly problémákat okozott. Azóta sincs erre megfelelő törvényi szabályzás.

Mivel a mulasztásos alkotmánysértésnek nincs semmi következménye egy jó alapos ejnye-bejnyén kívül, ezért honatyáink vállrándítva tudomásul veszik, és hagyják, hogy az alkotmányon továbbra is lyuk tátongjon. Pedig tudnak ők határidőre cselekedni, ha nagyon kell – például a Seres Mária által kezdeményezett, őket megszívató népszavazást úgy ripsz-ropsz összedobták, hogy közben még „véletlenül” emeltek is a saját fizetésükön.

Persze ez a lyuk néha akkora, ami már elemeiben akadályozza a demokrácia kerekeinek gördülését. A Political Capital most egy ilyen esetre hívta fel egyre a figyelmet.

Konkrét mulasztás

A több mint negyven oldalas dokumentum első mondata leszögezi, hogy a most hatályban lévő, 1990-ben kialakított rendszert mindössze egyszeri használatra tervezték. Azóta a pártok nem tudtak megállapodni annak átalakításáról, így maradt minden ugyanúgy.

A Political Capitalon kívül sok más szervezet is sürgeti a választási törvények korrekcióját, vagy annak teljes átalakítását. Mégis minden normális javaslatcsomag, vagy érv ugyanarra a sorsra jut, mint a HVG és a Medián közös javaslata a parlamenti létszám csökkentésről. Vagyis mindenki akarja, de mindenki máshogy, az egyeztetés pedig még csak fel sem merül.

Az egyik legnagyobb probléma, hogy 2004-ben törvénybe foglalt külképviseleti szavazás érvényessége 2009. december 31-én lejár, és nem hosszabbítható meg a 2010-es választásokig. (Mindez szintén egy AB döntés értelmében történik, ami arra hivatkozik, hogy aki a választás napján nincs itthon, de hat nappal előtte külföldön sincs, az nem tud az említett törvény szerint szavazni).

Azonban az AB döntés azt is kimondja, hogy a külföldön tartózkodó állampolgároknak valahogy biztosítani kell a szavazást, így ezt is még ősszel össze kéne dobni – természetesen kétharmados többséggel, amire túl sok esély nincs. Ennek hiánya viszont a PC szerint „soha nem látott mértékű visszalépést jelentene a magyar demokrácia történetében." Az intézet javaslata a szavazatok elektronikus hazaküldésének valamely módját jelöli meg megoldásként – csakhogy ehhez egységes politikai fellépés lenne az előfeltétel.
@@
Teljes reform és korrekció

Bár a PC a teljes reformot a választás közelségére hivatkozva csak a választás utánra javasolja – ez a nézőpont egyezik majd mindenki véleményével – de a lyukak betömését már az őszi ülésszakra tenné. Ez – vagyis a választások előtti gyors korrigálás – egyébként több más országban is bevett szokásnak számít.

Erre azért lenne égető szükség, mert a szavazatok egész egyszerűen nem érnek ugyanannyit. A legnéptelenebb választókörzetben egy szavazat 2,7-szer annyit ér, mint a legnépesebben – ami sérti az alkotmányban leszögezett demokrácia és egyenlőség elvét. Ez egyébként azért történhetett meg, mert az 1990-es határokhoz képest jelentős népességmozgás történt, és az évek során kialakult egyenlőtlenségeket mindenki magas ívben letojta.

Bár az AB 2005-ben hozott egy olyan határozatot, hogy 2007. június 30-ai határidővel az Országgyűlésnek kötelező lenne biztosítania törvényi garanciát arra, hogy a választókerületek lélekszáma igazodjon a mindenkori lakosságmozgásokhoz, de ez a fent említett gyenge jogrendszer miatt a mai napig nem történt meg: ismét mulasztásos alkotmánysértés történt. Arról nem is beszélve, hogy az egészet nem miniszter(tanácsi) rendelettel, hanem konkrét törvénnyel kellene meghatározni – tehát a szabályozás jogforrási szintje sem megfelelő.

A PC javaslata a Nagy-Britanniában működő Boundary Commissions intézmény modelljének átvétele lenne, aminek a magyar rendszerbe való átültethetőségét részletesen taglalja a pártoknak elküldött dokumentum. Ez egy egy olyan határkijelölő bizottság felállítását jelentené, amely ugyan a Parlamentnek felelős, de tagjait nem a pártok jelölik, munkájukat pedig szigorú szabályok szerint végzik. A dolguk az lenne, hogy időnként korrigálják a migráció által megváltozott szavazókerületi arányokat. Hazánkban összesen 13 mandátumot kellene átcsoportosítani egyik megyéből a másikba, még a választások előtt.

Egyéb reformok

A dokumentum megemlíti még a kampánycsend eltörlését, és a kopogtató cédulák kaucióra való lecserélését is. Az előbbit idejétmúltnak nevezi, és véleményük szerint nem látja már el feladatát. Utóbbit pedig azzal indokolja, hogy a kauciót nem lehet meghamisítani – utalva a ferencvárosi kopogtatócédula-botrányra – az adatvédelmi aggályok eltűnnének, és ez a pártoknak olcsóbban kijönne.

Ha a dokumentumot összetesszük a HVG-Medián korábbi elemzésével, akkor egy olyan javaslatcsomagot kapunk, amely a régen esedékes, de politikai konszenzust igénylő megoldásokat tartalmaz, és amelyeket együtt lehet a leghatékonyabban megvalósítani.

Azonban komoly, mindenki által sürgetett változásokra hazánkban megvalósulási esély nincs, ahogy láttuk azt a rekordsikerű, ám mégis elszabotált népszavazási kezdeményezésen. De talán egyszer csak kihal az a vonal a törvényhozásból, amely így gondolkodik.