Aki tesz is valamit

Itt a válság, így újra előtérbe került a már sokat pedzegetett kisebb Parlament gondolata. Amit csak megerősített a különböző képviselők személye körül kialakult botrányok, valamint az MDF frakciójának hintája a lét és a nemlét közt. De a politikusok eddig csak bagatell módon ígérgettek össze-vissza, mindenféle komolyabb kidolgozás, háttérmunka és a politika egyezség esélye nélkül.

Valaki végre benyújtott egy értelmes, választási rendszert megújító, pártfüggetlen, a politikusok számát is csökkentő javaslatot, erre a Tisztelt Ház annyira nem hajlandó (Wiener Györgyön kívül), hogy kommentálja munkájuk gyümölcsét. A Medián és a HVG időt és fáradságot nem kímélve összeállította saját tervét, amely egyrészt orvosolja a jelenlegi rendszer legnagyobb hiányosságait, mégsem szerepelnek benne drasztikus változások. Így elviekben, mind a politika, mind a nép torkán lenyomható lenne - szükségessége pedig megkérdőjelezhetetlen -, már ha a tisztelt politikusok egyáltalán figyelembe vennék azt.



Miről is szól?

A reform (itt ne tessék kiugrani az ablakon) három alapvető problémára fókuszál. Egyrészt arra, hogy az 1990-ben még nagyjából arányos eloszlású megyei és egyéni választási kerületek arányai mára nagyon megváltoztak, így egyes - főleg pesti - szavazók szavazatai nem érnek annyit, mint más - például nógrádi - polgárok voksai (az eltérés akár 34 százalék is lehet). Az egyenlő szavazat elvét a megyei lista megszüntetésével, és az egyéni választási kerületek egyenlővé nyírásával és öttel való csökkentésével kívánják elérni (a változások Veszprémet, Dombóvárt, és Jász-Nagykun-Szolnokot érintenék Budapesten és Pest megyén kívül).

Nagy probléma az is, hogy Magyarország választási rendszere az egyik legbonyolultabb a világon és azt a nép nemigazán érti (néha még a politikusok sem). A választók 3 százaléka nyilatkozott csak úgy hogy, teljes mértékben ismeri a magyar választási rendszert, de a „kicsit ismerők” száma sem volt több 28 százaléknál. A megyei választókerületek eltűnése nagyban egyszerűsítené a dolgot, de egyben megtartaná a nagyrészt igazságosnak mondható vegyes rendszert (vagyis országosan és egyéni választókerületekben egyaránt lehetne jelölni).

A megyei lista megszűnésével egyetemben viszont felértékelnék az országos lista szerepét, és csökkenne a Parlament létszáma is, ami jelenleg a legnagyobb a demokratikus országok közt, a választók számának köbgyökéhez viszonyítva (ez a legelfogadottabb képviselő-számító módszer). Az új javaslat szerint 171 egyéni képviselő, és 148 országos listán befutó politikus alakítaná ki az így 319 fős Parlamentet (ami szakértők szerint jóval reálisabb szám, mint a nagyobb pártok által populistán hangoztatott 199-es és 200-as érték).



A Political Capital szerint...

A kifejezetten politikai elemzésekkel foglalkozó társaság jó véleménnyel van a választási reformjavaslatról, bár hiányait is megjegyzi. A javaslat „a választási rendszer tényleges problémáira keresi a választ, a legnagyobb erénye pedig az, hogy nem száll be az Országgyűlés létszámáról folytatott demagóg vitába” - fogalmazzák meg kutatásukban. Összefoglalták a javaslat előnyeit és hátrányait, legnagyobb megállapításuk mégis az volt, hogy a politika részéről „nincs akarat” megváltoztatni a jelenlegi rendszert, ezért nem foglalkoztak a javaslattal érdemben.

Előnynek nevezte, hogy a választó szempontjából szinte semmi nem változna, hiszen a szavazás folyamata érintetlen maradna, és azt, hogy a listás ág a jelenlegi rendszerhez képest jóval nagyobb mértékben követné az arányosság elvét. Szintén pozitívumként értékelte, hogy a reform megtartaná a jelenlegi rendszer legfőbb erényét, a kormányképes többség megteremtésének képességét, valamint hogy a pártok számára tárgyalási alapnak elfogadható lehetne, mivel a jelenlegi rendszerhez képest egyik politikai erő sem kerülne hátrányos helyzetbe.

Viszont hátrányként rótta fel, hogy sok mindent csak ideiglenesen oldana meg, és hogy annyira nagyon az átláthatóság sem növekedne. Azt is megjegyzik, hogy a jelöltállítás reformját kihagyták, bár a HVG zárómondata utal arra, hogy a kopogtatócédulák reformját majd egy következő reformjavaslatban ismertetik - amint ez megvalósul.

Konklúzió

Azonban, ha minden így megy tovább, akkor következő reformjavaslat 2030-ban sem kerülhet az asztalra (ha a mostanit elfogadnák valahogy, az akkor is csak a 2010-es választás után lépne érvénybe). Pedig több neves politológus is támogatta - kisebb módosítási javaslatokkal - a kezdeményezést (Tölgyessy Péter, Körösényi András, Stumpf István). Ugyanis a módosításhoz kétharmados törvény kell, ami ma hazánkban teljességgel lehetetlen, ha nem pálinkáról (vagy más egyéb hungaricumról) van szó.