Megoldás lehet?

Az európai országok azt szeretnék elérni, hogy az Oroszországból származó földgáztól való függőségüket csökkentsék. A „több lábon állást” szolgálja a különböző alternatív, megújuló energiák alkalmazása is, bár ennek részaránya még mindig nagyon csekély, ezért rövid- és középtávon egyszerűen nem lehet kikerülni a földgáz felhasználását.

Az energiaforrás-diverzifikációs folyamat része az is, hogy Európában fokozatosan épülnek a különböző, a cseppfolyósított földgázt (angol rövidítéssel: LNG) fogadó és újragázosító terminálok.

Ez is mutatja, hogy az LNG-re egyre nagyobb igény van, nemcsak Európában, hanem az egész világon. Főleg Észak-Amerikában és Ázsiában épülnek a terminálok, de Európában is egyre több ország építi ki, illetve sokszorozza meg a feldolgozó-kapacitását.

Még a jelenlegi recesszió közepette is folyamatosan nő Európa gázigénye, s ezzel párhuzamosan egyre csökken az európai országok saját kapacitása.

Jelenleg nagyobb részben kétféleképpen jut el a gáz a kontinensre: egyrészt Oroszországból és Norvégiából kiinduló vezetékeken keresztül, másrészt tartályhajókon.

Az LNG jelenleg – az alkalmazott technológia és a szállítási költségek miatt – sokkal drágább, mint a vezetékes gáz. A földgáz eredeti tömegének mintegy hatszázadnyi részére (–162 Celsius-fok alá lehűtve) összesűrített LNG-t főleg a közel-keleti Katarból szállítják Európába, de más ázsiai, afrikai, sőt, ausztrál területekről is indulnak tartályhajók az „Óvilág” felé.

Eddig főleg a nyugat-európai országok fejlesztettek ki nagy tároló- és feldolgozó-kapacitást, az utóbbi években azonban Dél- és Közép-Európa is nagy ütemben építi ki a szükséges üzemeket. (Kontinensünk jelenlegi legnagyobb LNG-terminálja a franciaországi Montoir-de-Bretagne-ban üzemel.) De még a legfejlettebb nyugat-európai országokban is csak néhány tárolót építettek ki, így Európa minden régiójában várhatók fejlesztések a következő években.

A közelmúlt egyik legnagyobb beruházása Olaszországban valósult meg. Ennek eredményeképpen ezen a héten már megérkezhet az első LNG-szállítmány a dél-európai országba. Az olasz Edison, az amerikai Exxon és katari Qatar Petroleum leányvállalata által felépített Adriatic LNG terminál évi 8 milliárd köbméter gázt lesz képes betáplálni az olaszországi vezetékekbe, ezzel közel 10 százalékát biztosítva az ország teljes földgázigényének, ami közel 80 milliárd köbméter. (Az olaszok ezek mellett beszálltak már a Nabuccoba és a Déli-Áramlatba is, így ők jelenleg élen járnak az energiaforrások diverzifikációjában.)

A lengyelek rohamtempóban építeznek

Az uniós országok közül az orosz gáztól az egyik leginkább függő Lengyelország teljes éves gázigénye jelenleg 14 milliárd köbméter. Az országban – pontosabban a Balti-tenger partján – lévő LNG-terminálja éves szinten két és félmilliárd köbméter cseppfolyós gáz lefejtésére képes. Már ez is hatalmas szám a többi kelet-közép-európai országéhoz képest, viszont a lengyelek még többet akarnak: bejelentették, hogy megduplázzák a kapacitásukat.

Ennek megfelelően az üzem akár a teljes lengyel gázfogyasztás harmadát is képes lenne kiszolgálni! A most bejelentett kapacitásbővítés komoly segítséget nyújthat Lengyelországnak ahhoz, hogy még stabilabb pozícióból tárgyalhasson az oroszokkal is a vezetékes gáz áráról és mennyiségének növeléséről.

Előkészítés alatt

A lengyelek jelenleg az elfogyasztott gázuk kétharmadát szerzik be keleti szomszédjuktól, és ezen nagymértékben változtatna az a tény, ha a jövőben „önellátóbbak” lehetnének. A Balti-tenger partjára tervezett folyékony földgáz feldolgozásra alkalmas terminál Swinoujscie-ben már előkészítés alatt áll, amely várhatóan 2014-től lesz képes fogadni az oda érkező szállítmányokat. Az építkezés várhatóan 2011-ben kezdődik majd meg egy kanadai cég irányítása alatt.

A lengyel állami gázvállalat már meg is kötött egy 550 millió dollár értékű szerződést a katari Qatargas-szal, aminek értelmében 2014-től 20 éven keresztül évi 1.5 milliárd köbméter gázt kap majd az öböl-menti országból.

A lengyelek ezzel mintegy „visszavágnak” az oroszoknak azért, mert az épülő orosz-német Északi-Áramlat kikerüli az országot. Bár óriási összegeket emészt fel a beruházás, az eredmény hosszú távon valószínűleg mind gazdaságilag, mind politikailag „behozza az árát” a két nagyhatalom közé ékelődött országnak.