Még látszólag sem

Az EP-kampányoknak elviekben az európai parlamenti választásokról kellene szólniuk - de mint tudjuk nálunk az elveket nagyon ritkán követi gyakorlat. Ám ezúttal sikerült az elveket annyira messze rúgni a gyakorlattól, hogy csillagvizsgálóval is alig lehetne megtalálni. Magyarul a magyar pártok EP-kampányainak semmi vagy csak leheletnyi köze van az EP-hez, ehelyett a belpolitikai gyűlölködést helyezik előtérbe - tisztelet az apró kivételnek. Mindezt persze hatalmas pénzekből.

A tényleg az EP iránt érdeklődő választó semelyik párt kommunikációjából nem találhat választ az olyan alapvető kérdésekre, minthogy: miként is állunk most az EP-ben, vagy az adott pártot képviselő frakció tételesen milyen intézkedéseket tervez - az olyan „extrákról”, hogy eddig mit tettek, vagy hogy kik vannak még a frakcióban, már ne is álmodozzunk. Tehát ha valaki tényleg az összes érdemi információ figyelembevételével kívánja leadni a voksát, akkor annak többórás, mély kutatómunkára van szüksége. Hangsúlyozzuk: mindezt EP-kampányidőszakban.

Közöd?

Nem árt tételesen megvizsgálni, hogy melyik párt kampányának mennyire van köze az EP-hez - már amelyiknek köze van egyáltalán.

Az MSZP május elsejei kampánynyitóján, és az arra felhívó reklámkampányban nem sok szó esik az EP-ről, vagy a globális politikáról: tartalma a Bajnai csomag fontosságának hangoztatásában, és válság kiemelésében kimerül, a rendezvényeken pedig túlontúl nagy hangot kap a majális hangulat, és nagyon keveset az EP-érzés.

Igaz, hogy a párt óriásplakátjainak tételmondatai már populista EP jelszavak, de ennyiben és a főbb jelöltek kiragasztásában szinte ki is merül az EP-féle hangvétel. Az is igaz, egy gyengekezű külügyminiszter fémjelezte listával harcba indulni amúgy is halva született ötletnek látszik.

A Fidesz akár jól is csinálhatná: május másodikai kampányrendezvényén saját EP képviselőkön kívül szóra emelkedett Tőkés László erdélyi EP honatya, valamint Xavier Bertrand, a francia kormánypárt főtitkára is, és messzemenőkig az ő honlapjuk ad a legtöbb felvilágosítást az EP hogyan-miértjéről.

Csakhogy az egész kampányt - és a hozzá kapcsolódó óriásplakátokat - elviszi Orbán Viktor Elég! szlogene. Hogy a pártelnöknek miből van elege: Esetleg a ratifikációs szerződés ír alá-nem-írásából? Az EP szocialistáiból? Esetleg az egész kampány-mizériából? Dehogy is. Az MSZP és Bajnai Gordon hazai „rémuralmából”. Hogy mindez miként kapcsolódik az EP-hez, azt senki sem tudja.

A SZDSZ is beállt a Fidesz mögé a gyűlöletkampányra-építők sorába: ők hatalmas plakátokon az „árpádsávosokat” utálják, és mindenki mást helyeznek előtérbe. Bár a gyűlöletkampány mindig kifizetődő, ám sosem etikus dolog, de az elképzelés megállná az EP jellegét - arra hívhatná fel a figyelmet, hogy ne a szélsőjobb döntsön az Európai Unió sorsáról - ha nem lenne ott a tételmondat. Ez pedig a következő: „Ki döntsön Magyarország jövőjéről?”. Tehát semmi EP, szigorúan Magyarország.

A többi kispárt viszonylag korrektül, és színvonaltalanul oldotta meg a kérdést. Az MDF és a Jobbik egymásra igencsak hasonló szórólapokkal nyomul: egy nő mögött (Dávid Ibolya és Morvai Krisztina) két szimpatikus férfi áll, és meggyőzően szuggerálják az őket nézőket: szavazz ránk!

A Jobbik beújított egy szigetrendezvényt is, ami bár jócskán növelte a népszerűségüket, de az EP-hez nagyjából annyi köze volt, mint az MSZP majálisainak. A legkorrektebbül talán az LMP-HP csinálta: egy kellemes piknik keretében beszélget az európai zöldek (ahová ők is csatlakoznának, ha nyernének egy helyet) vezetőjével, Daniel Cohn-Benditel.

Nagyon buta?

A fentiek alapján elmondható, hogy a politika valamilyen oknál fogva az EP választásokat is csak arra használja fel, hogy saját belpolitikai csatáit folytassa. Ezt lehet azért teszi, mert véleménye szerint a magyar ember egyébként nem jönne el szavazni, vagy mert annyira butának nézi a népet, hogy szerinte mást nem tudna megérteni - esetleg saját önző érdekei miatt telibe üríti az EP-t. Az ok végül is nem annyira fontos, mint az eredmény: akinek undora volt eddig a belpolitikától, az az EP-re sem fog elmenni szavazni.

Pedig az EP szavazást népszerűsítő plakátok ennél azért feljebb teszik a színvonalat: a választókat kérdezik arról, hogy ők mekkora biztonsági intézkedéseket akarnak, mennyi címkét ragasztanának egy fagyasztott csirkére, vagy hogy mire jusson több pénz. Ezzel szemben a pártok csak azt kérdezik: te kit akarsz most gyűlölni? Talán ha ez a hozzáállásuk megváltozna, akkor rájönnének, hogy a magyar ember képes megtanulni érzelem helyett értelemből politizálni. Csakhogy, most ez lehetetlen.