A sportolók már csak ilyenek. Pályafutnak, nyernek, veszítenek, de a végén mindig visszavonulnak. Van, aki sérülés miatt, és van, ki magától. Akadnak, akik nyújtanák még a karriert, de olyanok is, akiknek bőven elég. Néhányan meglepően sokáig bírják, egyesek viszont egészen fiatalon megcsömörlenek.

Úszni jó. Egy darabig

Van ugyanis mitől. Aki valaha sportolt versenyszerűen, az tudja: nem olyan egyszerű megtalálni az időt arra, hogy éljen az ember a sport mellett. Edzés, verseny, edzés, utazás, verseny, utazás, megint edzés – soha véget nem érő körforgás, amit nem lehet félgőzzel csinálni. Vagyis nem érdemes.

Így gondolkodhatott Szepesi Nikolett is, aki hétfőn jelentette be, hogy abbahagyja az úszást. Mind mondja, egyik reggel felébredt, és már nem érezte magában azt a tüzet, ami régen megvolt benne. Így pedig nem megy. Az Eb-bronz, a töméntelen magyar bajnoki cím ellenére sem. Vagy talán éppen azért?

Szepesi Niki tíz évig versenyzett, ami tíz év folyamatos felkészülést, tíz év versenydrukkot jelent. Tizenkét éves korától kezdve huszonkettőig. Egy fiatal nő legszebb évei ezek, de Szepesi a medencében töltötte szinte az összeset. Mondja, hogy más életet szeretne, mert ugyan szeretet úszni, de a szeretet már nem elég. Kemény sport ez az úszás.

Pedig szerettek úszni...

Ebben a sportágban azonban egyáltalán nem ritka, hogy fiatalok korán abbahagyják az élsportot. Risztov Éva mindössze húsz éves volt, amikor három világbajnoki ezüsttel és ötven magyar bajnoki címmel a háta mögött úgy döntött: nem úszik tovább. Ezüstlánynak hívták, ami csak azért sértés, mert ugye van egy fényesebb medália is, amit egy sportoló meg tud nyerni. Saját bevallása szerint azonban nem ezért vonult vissza. Egyszerűen csak elege lett. Pedig ő is szeretett úszni.

Mindenki Egérkéje, Egerszegi Krisztina is mindössze huszonkettő éves volt, amikor abbahagyta az aktív pályafutását. Neki azonban nem lehet hiányérzete, a magyar úszósport egyik legsikeresebbjeként, öt olimpiai arannyal a markában döntött úgy: vége. Wladár Sándor, Moszkva olimpiai bajnoka szintén 22 évesen fejezte be.

Ennyire egyértelmű hát, hogy az úszók akkor befejezik a pályafutásukat, amikor még más sportágakban a „tojáshéj” is ott lenne a fenekükön? Nem. Csak előfordul. Sajnos egyre többször. Viszont vannak azért, akik „végigfutnak”. Csak az elmúlt néhány hónap visszavonulói közül: Lenny Krayzelburg, az amerikaiak négyszeres olimpiai bajnoka 32 éves korában, a hollandok ásza Inge de Bruijn pedig 33 évesen döntött a befejezés mellett. Náluk már a végén nem is az volt a kérés, hogy mért vonultak vissza, hanem hogy eddig miért nem.

Mi évekkel dobálózunk, ők viszont...

Persze a két véglet (húsz év környékén, sőt alatt befejezni szemben a harmincon túllal) között is van esély a búcsúra. Kovács Ági, aki szintén hirtelen, de nem minden ok nélkül jelentette be a búcsút tavalyelőtt egy doppinggyanús eset után 26 éves volt. Most huszonnyolc és vidáman tengeti a fiatal lányok életét. 26 év. Sok? Kevés? Éppen elég. Szepesi Nikolett 22 éve azért már csak hihetetlen – mondja az egyszeri magyar sportkedvelő. De 22 év is lehet pont elég. Hiszen az ő élete, ő tudja, mit tett addig, amíg elérte ezt a kort. Az úszás ráadásul az egyik legidőigényesebb sportág - legalábbis ha valaki ki akar tűnni a többiek közül.

Ha tehát ezek után egy szülő beíratja úszóedzésre a gyermekét – főleg, ha lány –, gondoljon erre is. Félve kérdem: nem lehet, hogy a sok fiatalkorban visszavonult úszó a győzelmi vágy felett érez mást is? Például azt hogy ugyanolyan normális gyerek, majd később ember akarjon lenni, mint a nem élsportoló társai.