A reformáció talaján, az ökumenizmus jegyében

Szólíthatom Csernák Istvánt szuperintendens úrnak? Mit takar ez a titulus?

Ez egy hagyományos egyházi kifejezés. Egykor a protestáns egyházi vezetőket is szuperintendenseknek hívták a 18. század végéig, 19 század elejéig, és azt követően lettek püspökök. Ez a történelmi rész.
Igazából a szuperintendens a metodista egyházban egy olyan személyt jelöl, aki egy bizonyos kerületben – az én esetemben Magyarország területén – a lelkészek és a gyülekezeti körzetek szolgálatát felügyeli. A mi kerületünk a Közép- és Dél-Európai Centrál Konferenciához tartozik, aminek a feje a püspök, aki Zürichben él. Én voltaképpen az ő képviselője vagyok akkor, amikor nincs itt az országban. Általában nincs itt.

Induljunk el a kezdetektől. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom hívószavakként: anglikán egyház és 18. század.

Valóban. Az 1700-as évek első felében egy mozgalom indult az oxfordi egyetemen, mely főként fiatal tanárokból, tanársegédekből és diákokból állt, akik arra vállalkoztak, hogy rendszeresen összejöttek és gyakorolták a hitüket, vagyis a korábbinál komolyabban akarták végezni azt, amiről beszéltek. Elmélyülten tanulmányozták az eredeti nyelven olvasott Bibliát, betegeket, börtönöket látogattak. Ez a csoport továbbfejlődve egyesületet hozott létre az anglikán egyházon belül, amelyet elneveztek metodistának.
Eredetileg ezt a nevet gúnynévként ragasztották rájuk. A rájuk aggatott többféle elnevezés közül megemlítem még a „bibliamolyok” kifejezést. A metodista szó viszont nekik is tetszett, ami üdvözülésük különböző módszereinek keresését jelenti.
A mozgalom rohamosan terjedt, elsősorban kiváló igehirdetőiknek, John és Charles Wesleynek, illetve Witfieldnek köszönhetően. Ezek az emberek bejárták egész Angliát, és hajnaltól estig prédikáltak az embereknek. Az ébredési mozgalmuk ennek hatására annyira megerősödött, hogy az anglikán egyház már nem tudta magában tartani. Az 1780-as évek végétől az egyház önállóvá vált.

A Biblia elmélyült tanulmányozása mellett a Wesley-testvérek állították a középpontba a társadalmi szolidaritás gondolatát is.

Így van. Kezdetektől nagy gondot fordítottak az elesett emberekre, komoly lépéseket tettek a gyarmatokon élő rabszolgák felszabadításáért. Emellett John könyveket írt az egészséges táplálkozásról, a gyógyszerekről, sokféle jószolgálati tevékenységet folytatott.

Mikor lépte át a mozgalom és az egyház Nagy-Britannia határait?

Mikor megindult a kivándorlási hullám Amerikába az 1700-as évek második felében, sok metodista lelkész tartott velük. Még Wesley idejében két püspököt is kineveztek az amerikai kontinensre. Érdekes módon a tengerentúlról jött vissza a metodizmus Európába, elsőként Németországba. Aztán a Német Konferencia megerősödésével jutott el Bécsbe, majd 1898-tól, az első lelkész érkezésétől Magyarország különböző részeibe, Budapestre is. Az első igehirdetések a Vajdaságban még református templomokban zajlottak, de a metodisták amúgy is egy ökumenikus gondolkodású társaság. Egyetemes üldöztetésben nem volt része a metodistának, de a két világháború között nem sikerült a magyar hatóságokkal bejegyeztetni az egyházunkat. Kisebb falvakban, ahol megjelentek a metodisták, tapasztalható volt bizonyos ellenállás a történelmi egyházak részéről, ami néha incidensekhez is vezetett.

Melyek a főbb különbségek a többi keresztény egyház és a metodisták között hitelvek, rituálék, tevékenységi körök vonatkozásában?

Egyházunk a reformáció talaján jött létre. Mikor Wesleyék elindították a mozgalmat, nem akartak új hitelveket alkotni, nekik az, amit az anglikán egyház átvett főleg a lutherizmusból, de a kálvini gondolkodásból is, tökéletesen megfelelt. Hitelvek tekintetében tehát nagyon apró eltérések vannak a protestáns egyházakkal, amelyek inkább teológusoknak való vitatémák lehetnek. A kisegyházakat pedig azért érezzük közel magunkhoz, mert a gyülekezet-szerkezet, a szertartásoknak az egyszerűsége rendkívül hasonló. A metodistáknak a kezdetektől fontos gondolata volt a „szabad egyház szabad államban”, tehát az állam politikai gondolkodásától független működés hangsúlyozása. Mivel hitelveink a történelmi hagyományokon alapulnak, ezért mi a gyermekeket is megkereszteljük, és nem kereszteljük meg újra azt, aki hozzánk jön, tehát egy katolikusoknál keresztelkedett ember keresztsége nálunk is érvényes. Ünnepek tekintetében a szombattartó adventistáktól térünk el jelentősen. Az istentiszteleti liturgiában inkább a puritán református hagyományok erősödtek meg nálunk, így egyszerű az istentiszteletünk. Most próbálunk metodista hagyományokat is meghonosítani, mégpedig a családiasság, a közvetlenség erősítése révén.
@@
Ha már a családot említette, mi az álláspontjuk a válás, a születésszabályozás, az abortusz kérdésében?

Természetesen mi is férfi és nő házasságát tekintjük elfogadhatónak, és fontosnak is tartjuk, hogy két ember házasságban éljen. A házasságot úgy szeretnénk megáldani, hogy az a két ember számára örök érvényű legyen, de sajnos ez nem mindig működik. Elvált híveink ezért maradhatnak egyházunk tagjai, sőt, elváltakat is megáldunk újabb házasságra lépésükkor, abban az estben, ha mindketten felmérték előző házasságuk problémáját, és rendezetté vált kapcsolatuk előző házastársukkal. Egy válás mindig krízis az egyház számára, de ha az elváltak rendezik a konfliktusukat Istennel, családjukkal és a gyülekezettel, és bizonyos idő eltelik a válás óta, akkor egyházunk nem zárkózik el az újabb egyházi esküvőre irányuló kérés elől.
Az abortuszt eleve elutasítjuk, de megértjük azokat a helyzeteket, amikor az édesanyának az egészségéről van szó, vagy olyan családi nehézségről, ami súlyosbodna egy gyermek születésével; ilyen kérdésekkel lelkigondozói szempontból foglalkozunk, mindig az adott család életét vizsgáljuk.

Hogyan vélekednek az eutanázia kérdéséről?

Alapvetően elutasítjuk, hogy az ember beleavatkozzék élet és halál kérdésébe; ez az isten dolga. Ellenben mint magánember sokszor érzem azt, hogy súlyos nehézségek között élnek a gyógyíthatatlan betegek és hozzátartozóik, és talán fölösleges, hogy a kórházi gépek segítségével hetekig, hónapokig, évekig hagyják vegetálni a sokszor öntudatlan haldoklókat.

Lehet meleg vagy leszbikus tagja a gyülekezetnek?

Egyházunk állásfoglalása ezzel a fajta szexuális orientációval kapcsolatban az, hogy nem tartjuk biblikusnak, tehát Biblia-ellenesnek tekintjük, de nem utasítjuk el őket, mivel minden embernek szüksége van az isteni kegyelemre, nekik is. Tagságra tudtommal még nem jelentkeztek vállaltan homoszexuálisok, annak elbírálására vonatkozóan nincs kialakított álláspontunk. Hivatalosan egyházi szolgálatot nem végezhetnek.

Kizártak már valakit az ön vezetése alatt?

Drasztikus kizárásra nem emlékszem. Az egyházrendben az áll, hogy ha valakinek az életvitele vagy a gyülekezethez való viszonyulása nem alkalmas arra, hogy egy keresztyén gyülekezetnek a tagja legyen, akkor kizárható az illető. A tagság megszüntetése egyébként úgy zajlik, hogy egyrészt saját kérésére kivezetjük a tagkönyvből, másrészt ha nem látogatja a közösségét, egy idő után megkérdezzük tőle, hogy szeretne-e metodista tag maradni, és amennyiben nemleges a válasz, úgy szintén kivezetjük.

Hogyan válik valaki nemcsak papíron, hanem ténylegesen is metodista emberré?

A közösségnek különböző programjai vannak, főként az istentiszteletek, a Biblia-tanulmányozás, de működnek nálunk kiscsoportok – például itt, Óbudán –, ahol az emberek megbeszélik az istentiszteleten hallottakat, a személyes gondjaikat, örömeiket. Ezen kívül ott van az ünnepek, illetve az ünnepi istentiszteleteket követő szeretetvendégségek megszervezése, amelyekre vendégeket is hívnak az egyes közösségek. Tehát egy metodistától elvárható, hogy odafigyeljen a tagtársaira, a csoportjában lévő gyerekekre és fiatalokra, egyszóval ápolja a személyes kapcsolatokat.

Egyházuk vagy tagjaik exponálják magukat politikai kérdésekben?

Egyházként nem akarunk foglalkozni a nagypolitikával, de természetesen abban a környezetben, ahol élünk, kénytelenek vagyunk politizálni, hiszen a politika is a társadalom érdekeit hivatott szolgálni. A második világháború óta metodista országgyűlési képviselője volt a Parlamentnek a kisgazda Kósa András, aki az 1949 előtti időszakban, majd a rendszerváltás utáni első ciklusban ült az Országgyűlésben. A volt SZDSZ-es képviselő, Iványi Gábor nem tartozik a mi egyházi keretünkbe, az ő politikai nézeteivel nem teljesen tudunk egyetérteni, viszont karitatív tevékenységét elismerjük.

Miből gazdálkodnak?

Legnagyobbrészt a hívek adománya fedezi az egyházfenntartást, a közösségek működtetését és a lelkészek fizetését és járulékait. Ezen kívül még két forrásunk létezik: az 1 százalék és annak kiegészítése, amelynek összege évek óta stagnál, az állami támogatás összességében nominálisan is csökkent, értékében pedig sokkal inkább. A hazai forrásokon túl a svájci püspöki hivataltól kapunk még támogatást.