Külföld

Öt tévhit nehezíti a brit–uniós közeledést

Történelmi újrakezdést ígér az Európai Unióval Andy Burnham brit miniszterelnök, ám a pénzügyi viták, a politikai félreértések és a Brexit okozta traumák továbbra is akadályozzák a közeledést. A Politico elemzése.

Andy Burnham brit miniszterelnök pénteken Brüsszelbe utazik, hogy a Brexit utáni kapcsolatok új alapokra helyezéséről tárgyaljon az Európai Unió vezetőivel. A kormányfő hétfőn, a londoni City közönsége előtt már egy újfajta hozzáállást ígért: szerinte a korábbi szembenállás és a hidak felégetése helyett konstruktív, pozitív együttműködésre van szükség. Burnham nemcsak a kétoldalú kapcsolatok jelentős javításáról beszélt, hanem azt sem zárta ki, hogy Nagy-Britannia egyszer visszatérjen az unióba.

Brüsszelnek már nem a Brexit a legfontosabb

A közeledésnek azonban számos akadálya van. A POLITICO brit és uniós tisztviselőkkel, valamint szakértőkkel beszélt arról, milyen félreértések nehezítik a kapcsolat újraépítését. Az egyik legfontosabb különbség, hogy miközben Londonban továbbra is kiemelt politikai kérdés Európa, Brüsszelben a Brexit már korántsem foglal el központi helyet.

Hét-nyolc éve még mindkét oldalon a címlapokon szerepelt az Egyesült Királyság kilépése, ma azonban az uniós döntéshozók figyelmét sokkal inkább Donald Trump politikája, a mesterséges intelligencia, a klímaváltozás vagy a kínai ipar erősödése köti le. Egy névtelenséget kérő uniós diplomata úgy fogalmazott: munkája kevesebb mint egy százaléka kapcsolódik Nagy-Britanniához. Ez nem jelenti azt, hogy az EU ne tekintené fontos partnernek a briteket, de Brüsszel már nem várja folyamatosan, hogy London jelentkezzen.

A briteknek nincs pénzük minden uniós tervre

A másik visszatérő konfliktus a pénz. Uniós tagállamként Nagy-Britannia jelentős nettó befizetője volt a közös költségvetésnek, a brit államháztartás azonban a pénzügyi válság óta folyamatosan szűkös helyzetben van. Ezt az uniós tárgyalópartnerek nem mindig mérik fel megfelelően, ezért többször is túlbecsülték London fizetési hajlandóságát.

A különbség tavaly különösen látványossá vált, amikor összeomlottak a brit csatlakozásról szóló tárgyalások az EU SAFE nevű, védelmi célú finanszírozási programjához. A felek nem tudtak megegyezni a brit pénzügyi hozzájárulásról. Hasonló vita nehezíti a mostani csúcstalálkozó előkészítését is: London ellenáll annak az uniós kérésnek, hogy csökkentse az EU-tagállamokból érkező diákok brit egyetemi tandíját, mert a kieső bevételt a kormánynak kellene pótolnia.

Nem minden döntés Brüsszelben születik

A brit politikai gondolkodásban sokáig az Európai Bizottság jelentette az uniós bürokrácia és a központi hatalom jelképét. A valóság azonban ennél összetettebb. Bár a Bizottság fontos szerepet játszik a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokban, a tagállamok a folyamat elején és végén is meghatározó befolyással rendelkeznek: ők adják meg a tárgyalási felhatalmazást, és végül ők hagyják jóvá a megállapodásokat.

David Henig, az Európai Nemzetközi Politikai Gazdasági Központ brit igazgatója szerint a tagállamok akkor veszik át igazán az irányítást, amikor a tárgyalások lezárásához közelednek. Ez a mostani brit–uniós egyeztetéseknél is megmutatkozott: a tandíjak ügyében az uniós tisztviselők még kompromisszumos javaslatot dolgoztak ki, amelyet a tagállami nagykövetek később szigorítottak. Londonnak ezért azzal is számolnia kell, hogy egy esetleges uniós visszatérésről végső soron a tagállamok döntenének.

A fiatalok mobilitása Brüsszelnek fontosabb, mint Londonnak

A két fél közötti értékrendbeli különbségeket a fiatalok mobilitásának kérdése is megmutatja. Az EU már 2024-ben javasolta egy olyan program létrehozását, amely lehetővé tenné, hogy a brit és az uniós fiatalok korlátozott időre a másik területén tanuljanak, dolgozzanak vagy tapasztalatot szerezzenek. A brit Munkáspárt és a konzervatívok azonban kezdetben egyaránt elutasították az elképzelést, elsősorban a bevándorlással kapcsolatos belpolitikai kockázatok miatt.

Brüsszelben viszont nem pusztán egy újabb tárgyalási követelésként tekintettek a programra. Az uniós döntéshozók szerint a fiatalok közötti kapcsolatok fenntartása hosszú távon is fontos, hiszen erősíti az európai együttműködést és a kölcsönös bizalmat. Maurizio Cuttin, a Youth Council UK vezetőségi tagja úgy véli, London azért nem kezelte prioritásként a kérdést, mert nem figyelt eléggé a fiatalokra.

A Brexit mindkét oldalon mély sebeket hagyott

A felek között legalább egy dologban egyetértés van: a Brexit politikai és érzelmi értelemben is maradandó nyomokat hagyott. Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője a hónap elején arról beszélt, hogy az unióban sokan még mindig traumaként élik meg a brit kilépést. Nemcsak a döntés politikai sokkja volt jelentős, hanem az is, hogy éveken keresztül szinte minden más témát háttérbe szorított az erről szóló vita.

A brit politikusok sem szívesen nyitották újra az Európához fűződő viszony kérdését, még akkor sem, amikor gazdasági érvek szóltak volna a szorosabb együttműködés mellett. Andy Burnham, aki a Brexit-népszavazás óta már a hetedik brit miniszterelnök, ezen a hozzáálláson akar változtatni. Ehhez azonban nem elég Londonban meghirdetni az újrakezdést: a bizalmat vesztett Brüsszelt is meg kell győznie arról, hogy érdemes ismét közelebb engednie Nagy-Britanniát, miközben a brit választókat is rá kell vennie, hogy a régi viták újbóli megnyitása megéri a politikai kényelmetlenséget.

Címkék:

© 2026 Hírextra. Minden jog fenntartva.