Marine Le Pen kontra Alice Weidel: így alakítaná át az EU-t a szélsőjobboldal

Sem a francia Nemzeti Tömörülés (RN), sem a német AfD nem szorgalmazza már nyíltan az Európai Unióból való kilépést. Ehelyett a tagállamok szövetségévé alakítanák a közösséget, amelyben a nemzeti kormányok nagyobb mozgástérrel rendelkeznek, az uniós intézmények hatáskörei pedig szűkülnek.

Ha a két párt hatalomra kerül, elképzeléseik az európai integrációt évtizedek óta meghatározó francia–német együttműködést is alááshatják, és alapjaiban formálhatják át az EU jövőjét. Alice Weidel, az Alternatíva Németországért vezetője szerdán, az Európai Parlamentben tartott sajtótájékoztatón mutatta be „Új megállapodás Európáért” című programját. Egy héttel korábban Marine Le Pen Brüsszelben, a patinás The Hotelben ismertette saját elképzeléseit.

Mindkét politikus kedvező választási helyzetből várhatja a következő időszakot. Az AfD tavaly szeptemberben fölényes győzelmet aratott a szász-anhalti tartományi választáson, így a párt története során először szerezheti meg egy német tartomány kormányzását. Országos szinten is vezeti a közvélemény-kutatásokat. „Célunk, hogy a következő szövetségi választás után kormányzati felelősséget vállaljunk” – jelentette ki Weidel Strasbourgban. Franciaországban eközben az Ifop egyik friss felmérése szerint Le Pen a 2027-es elnökválasztás első fordulójában a szavazatok 34–38 százalékára számíthat, annak ellenére, hogy az országban a közelmúltban tiltakozási hullám söpört végig.

A két párt számos kérdésben hasonló álláspontot képvisel: ellenzik Ukrajna további pénzügyi támogatását, bírálják az uniós szabályozás terheit, elutasítják az integráció elmélyítését, és korlátoznák az EU intézményeinek hatalmát. A gazdaságpolitikában, az energiaellátásban és a közös szabályoktól való eltávolodás mértékében azonban már nem értenek egyet. Az AfD például azt is lehetővé tenné, hogy Németország bizonyos uniós politikák alól mentességet kapjon, és saját útját járja.

Nem finanszíroznák tovább Ukrajnát

Marine Le Pen és Alice Weidel egyetért abban, hogy véget kell vetni Ukrajna Oroszország agressziójával szembeni védekezésének pénzügyi támogatásának.

Le Pen a múlt heti sajtótájékoztatóján azzal érvelt, hogy Franciaország feszült költségvetési helyzete már nem teszi lehetővé Kijev további finanszírozását. Emellett az Oroszország elleni uniós szankciók feloldását is sürgette. „Továbbra is fenn kell tartanunk számos mechanizmust katonáik és hadseregük kiképzésére, valamint a felszerelésükhöz nyújtott segítségre. Ukrajnát azonban már nem tudjuk finanszírozni, ezért ennek a támogatásnak véget kell vetni” – fogalmazott.

Weidel szerdán békeszerződést sürgetett, és „észszerű diplomáciai megközelítést” szorgalmazott, amely szerinte figyelembe veszi Ukrajna és Oroszország biztonsági érdekeit is. A The Economistnak adott közelmúltbeli interjújában ennél is tovább ment: úgy vélte, Ukrajna már elveszítette a háborút, és ígéretet tett arra, hogy megszünteti Németország Kijevnek nyújtott támogatását.

A költségvetési politikában a legnagyobb a szakadék

A két párt közötti egyik legjelentősebb különbség a költségvetési és monetáris politikában mutatkozik meg.

Le Pen az adópolitika bizonyos elemeit uniós szinten hangolná össze. A dohánytermékekre, az alkoholra és a nagyvállalatokra kivetett adók harmonizálásával akadályozná meg, hogy az egyes országok adóversennyel csábítsák magukhoz a vállalatokat, és ezzel más tagállamok rovására szerezzenek előnyt. A francia politikus az Európai Központi Bank (EKB) mandátumának felülvizsgálatát is javasolta. Szerinte a jegybanknak az árstabilitás biztosítása mellett nagyobb figyelmet kellene fordítania a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra.

„Ahogyan mindig is gondoltam, az EKB-nak újra kell gondolnia a politikáját. Elengedhetetlen, hogy a foglalkoztatást, a növekedést és az innovációt is figyelembe vegye, hiszen a 2010 és 2022 között folytatott monetáris lazítás nem a jövőbeli beruházásokat helyezte előtérbe” – mondta Le Pen. Az AfD ezzel szemben minden olyan megoldást ellenez, amely a költségvetési szuverenitást nemzetek feletti intézményekhez telepítené. A párt szerint az EKB-nak szigorúan az eredeti feladatára, az árstabilitás fenntartására kellene összpontosítania.

„Tilos, hogy az EKB, az Európai Központi Bank államadósságot finanszírozzon. És mit csinál az EKB? Államadósságot finanszíroz” – jelentette ki Weidel. A közös uniós adósság kibocsátását ugyanakkor mindkét párt határozottan ellenzi. Emellett csökkentenék országuk befizetéseit az EU költségvetésébe.

Le Pen évi ötmilliárd euróban maximálná Franciaország nettó uniós hozzájárulását. Weidel és az AfD programja nem határoz meg konkrét összeget, de hangsúlyozza, hogy véget kell vetni Németország „fő finanszírozói” szerepének.

Klímavédelem vagy szabad szénhasználat?

Az energiapolitikában szintén vannak közös pontok: mindkét párt bírálja az európai zöldmegállapodást, és támogatja az atomenergia alkalmazását. A klímavédelmi intézkedésekhez való viszonyuk azonban eltérő.

Le Pen visszautasította, hogy pártját klímaszkeptikusnak nevezzék. Támogatja az uniós karbonvámot, vagyis a határon alkalmazott karbonintézkedést, és azt javasolta, hogy a tagállamok uniós költségvetési befizetései függjenek a szén-dioxid-kibocsátásuktól. Az elképzelés lényege, hogy azok az országok, amelyek kevésbé teljesítik klímavédelmi vállalásaikat, nagyobb pénzügyi hozzájárulást fizessenek. „Minél inkább eltér egy ország a párizsi megállapodás célkitűzéseitől, annál nagyobb hozzájárulást kellene fizetnie” – mondta Le Pen.

Az AfD programja ezzel szemben a nemzeti energiamix szabad megválasztását helyezi előtérbe. Eszerint Németországnak saját gazdasági szükségletei alapján kellene döntenie arról, milyen arányban támaszkodik atomenergiára, szénre, földgázra vagy megújuló energiaforrásokra. Weidel szerint a jelenlegi európai energiapolitika ideológiai alapú átállást erőltet a szél- és napenergiára.

„Most teljes mértékben a szél- és napenergiára épülő, ideológiai vezérlésű energiaátállásra támaszkodunk. Ezt a folyamatot Európa-szerte látjuk az európai zöldmegállapodás, az épületek energetikai szabályozása, és mindenekelőtt a belső égésű motorok betiltása révén. Ez súlyos beavatkozás a szabad piacgazdaság működésébe” – fogalmazott.

Le Pen a Bizottságot gyengítené, az AfD a Parlament szerepét is megkérdőjelezi

Mindkét párt megfosztaná az Európai Bizottságot számos hatáskörétől. Le Pen elképzelése szerint a testületnek legfeljebb az országok szolgálatában álló „titkárságként” kellene működnie. „A Bizottság állammá akar válni, mi viszont nem akarjuk ezt” – mondta, elutasítva, hogy az uniós végrehajtó testület biztonságpolitikai, diplomáciai vagy hírszerzési feladatokat vállaljon.

Le Pen emellett megszüntetné a Régiók Európai Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot is. A két tanácsadó testület a helyi és regionális önkormányzatokat, illetve a különböző társadalmi és gazdasági érdekeket képviseli. Weidel álláspontja hasonló. Szerinte nincs szükség olyan, közvetlenül nem választott Bizottságra, amely beavatkozik az emberek magánéletébe és a tagállamok döntéshozatalába.

Az AfD azonban még ennél is tovább menne: megkérdőjelezi az Európai Parlament jelenlegi legitimációját, és egy olyan Európát képzel el, amelynek középpontjában a szuverén nemzetállamok állnak. Az „Új megállapodás Európáért” című program egyik legmesszebb menő javaslata szerint az Európai Parlament tagjait a jövőben nem közvetlenül választanák meg, hanem a nemzeti parlamentek által delegált képviselőkből állna a testület. Ez alapvető változást jelentene az uniós demokratikus képviselet rendszerében, hiszen az európai parlamenti képviselőket jelenleg közvetlenül az uniós polgárok választják.

Két eltérő stratégia az EU átalakítására

Le Pen az Európai Unió átalakítását több országban várható politikai fordulatra alapozná. Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Lengyelországban is arra számít, hogy a jobboldali, illetve szélsőjobboldali pártok választási győzelmeket arathatnak vagy jelentősen megerősödhetnek. Lengyelországban a Jog és Igazságosság pártja (PiS) ismét hatalomra kerülhet, Spanyolországban pedig a Vox a Néppárt mellett kormányzati szerephez juthat. Franciaországban Marine Le Penből akár az ország első szélsőjobboldali elnöke is lehet.

A francia politikus hosszú távú közös vállalkozásként beszélt a változásokról. „Ez lesz a közös vállalkozásunk az elkövetkező években és évtizedekben. […] Nem egyszerűen arról lesz szó, hogy visszafordítsuk mindazt, amit az elmúlt harminc évben súlyosan elrontottak az európai színtéren” – mondta. Le Pen az általa elképzelt „nemzetek Európájában” olyan uniós intézményeket szeretne, amelyek nem rendelkeznek hatáskörrel a tagállamok felett.

Az AfD más időzítésben gondolkodik. A párt 2029-et tekinti az uniós reform kulcsfontosságú évének, amikor az európai parlamenti választások nyomán szerinte kialakulhat egy „hazafias jobboldali többség” az Európai Parlamentben. A német párt ugyanakkor arra az esetre is alternatívát kínál, ha a tervezett átalakítások nem valósíthatók meg. Ebben az esetben Németország széles körben élne az uniós szabályok alóli mentességek lehetőségével, többek között a szabad mozgás, a védelem, az adózás, a szociálpolitika és a migráció területén.

„Ha a schengeni rendszer véget ér, és nem működik, akkor ki kell lépnünk belőle, és meg kell védenünk a határainkat” – jelentette ki Weidel. A szabad mozgás rendszerének problémáira példaként az illegális migránsok tavaly júliusi, nagyobb léptékű ceutai érkezését említette. A migrációs mentesség azt jelentené, hogy Németország többé nem venne részt az uniós menedékkérő-elosztási mechanizmusokban és kvótarendszerekben. Ez közvetlenül érintené az EU migrációs és menekültügyi paktumát. Németország jelenleg az uniós szolidaritási rendszer legnagyobb vállalását viseli: 2026-ban 4555 menedékkérő áthelyezéséért felelős a migrációs nyomásnak kitett tagállamokból.

Az AfD az uniós kilépés lehetőségét sem zárja ki teljesen

Az AfD programja arra az esetre is kitér, ha az EU szerkezetének átfogó reformja nem valósítható meg. Ebben az esetben – a dokumentum megfogalmazása szerint – „a német népnek magának kellene döntenie”. A mondat értelmezhető az uniós tagságról szóló népszavazás burkolt lehetőségeként, végső eszközként. Weidel azonban a strasbourgi sajtótájékoztatón nem vetette fel közvetlenül ezt a forgatókönyvet.

Le Pen, aki korábban határozottan támogatta Franciaország kilépését az Európai Unióból, fokozatosan felhagyott ezzel a követeléssel. A 2022-es elnökválasztási kampány idején már inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy a közösséget belülről, radikálisan alakítsák át.

Dave Sinardet belga politológus, a szélsőjobboldali pártok szakértője szerint az EU-ból való kilépés ma már nem reális politikai forgatókönyv. „Az elmúlt években a legtöbb radikális jobboldali párt megváltoztatta az Európai Unióhoz való viszonyát” – mondta az Euronewsnak. Hozzátette: a Brexit óta nincs olyan politikai erő, amely komolyan a kilépést tekintené céljának.

„Ebben a kérdésben az AfD valóban abba az irányba mozdul el, amerre az RN már korábban elindult. Feladják ezeket az elképzeléseket, ahogyan Le Pen is lemondott a Frexitről” – fogalmazott. A két párt tehát ma már nem elsősorban az Európai Unió elhagyásában, hanem a működésének radikális átalakításában látja a megoldást. A cél egy olyan Európa, amelyben a nemzeti kormányok nagyobb szabadsággal rendelkeznek, a közös intézmények szerepe csökken, az együttműködés pedig kevésbé épül a tagállamok fölött álló szabályokra.

A legfontosabb kérdés így már nem az, hogy a szélsőjobboldal ki akar-e lépni az EU-ból, hanem az, hogy meddig tudja gyengíteni azokat a közös intézményeket és mechanizmusokat, amelyek az európai integráció alapját jelentik.