A szélsőjobb erősödése fékezheti Európa újrafegyverkezését

Európa újrafegyverkezési terveinek egyik legnagyobb politikai kihívásává válhat a szélsőjobboldali pártok erősödése. Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Belgiumban, Lengyelországban és Romániában is olyan politikai erők próbálják a megélhetési költségek miatt elégedetlen választókat a kijevi támogatások és a magasabb védelmi kiadások ellen mozgósítani, amelyek egyébként eltérő álláspontokat képviselnek a védelempolitikában.

Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés vezetője például a múlt hónapban a Ukrajnának nyújtott támogatások korlátozását sürgette, arra hivatkozva, hogy Franciaország pénzügyileg már nem tudja folytatni a jelenlegi szintű segítséget. Olaszországban Roberto Vannacci volt tábornok, az egyre erősödő Nemzeti Jövő (National Future) párt vezetője a védelmi kiadások felülvizsgálatát szorgalmazta.

A vita hátterében az áll, hogy az európai kormányoknak úgy kellene növelniük a katonai kiadásokat, hogy közben a jóléti rendszerek, az egészségügy és más költségvetési prioritások finanszírozása is megmaradjon.

A drágulás és a védelem kerül szembe egymással

„Az emberek mindenütt küzdenek a megélhetési költségek emelkedésével, ezért van tere annak a populista retorikának, amely azt kérdezi, mennyit támogassunk pénzügyileg Ukrajnát, vagy mennyit fektessünk a védelembe” – mondta Janne Kuusela, a finn védelmi minisztérium államtitkára.

A dilemma különösen fontos a 2027-es választások előtt. Franciaországban, Olaszországban és Lengyelországban is olyan választás következik, amelyen a jobboldali, illetve szélsőjobboldali pártok komoly politikai befolyással bírhatnak. Közben több országban már megkezdődnek a következő évi költségvetési tárgyalások.

A NATO idei céljaihoz képest Európa és Kanada várhatóan 634 milliárd dollárt fordít alapvető védelmi szükségletekre, ami 11 százalékos növekedés a 2025-ös összeghez képest. A szövetség hosszabb távú célja, hogy a tagállamok 2035-re GDP-jük 5 százalékát fordítsák védelemre és biztonságra.

A társadalmi támogatottság azonban nem korlátlan. Egy nyolc európai országban végzett augusztusi felmérés szerint a válaszadók átlagosan 46,2 százaléka nem támogatná a védelmi kiadások növelését, ha az magasabb adókat jelentene, míg 35,5 százalék elfogadná ezt. Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Lengyelországban különösen erős volt az adóemeléssel szembeni ellenállás.

Az Ukrajna támogatásával kapcsolatos közvélemény is változott: a NATO tavaszi belső felmérése szerint a támogatás 2025-ben mért 59 százalékról idén 55 százalékra csökkent. A katonai, halálos fegyverek átadását támogatják a legkevésbé.

Három irányból támadják a védelmi terveket

A szélsőjobboldali pártok ellenállása három fő formában jelenik meg: egyesek az Ukrajnának nyújtott katonai segítséget ellenzik, mások az uniós szintű védelmi együttműködéseket utasítják el, míg vannak olyan pártok is, amelyek általában a magasabb katonai kiadásokat bírálják.

Olaszországban a kormány a koalíciós nyomás hatására a korábbi terveknél 8 milliárd euróval alacsonyabb védelmi kiadással számolt. A Liga szenátora, Claudio Borghi úgy fogalmazott: nem lehet olyan fegyverekre költeni, amelyekre nem jut pénz a nyugdíjakra, az üzemanyagok adóterheinek csökkentésére vagy a rezsire.

Lengyelországban Karol Nawrocki elnök, a Jog és Igazságosság támogatásával, sikertelenül próbálta megakadályozni, hogy az ország hozzáférjen csaknem 44 milliárd eurónyi uniós védelmi hitelhez. Szerinte az uniós program túlzott brüsszeli függőséget és a jövő generációit terhelő adósságot eredményezhet.

A NATO-n belül attól tartanak, hogy ha a nagyobb tagállamok, például Franciaország vagy Olaszország lassítják a védelmi kiadások növelését, annak az egész szövetségre hatása lehet. Egy NATO-diplomata szerint ha a nagy országok megállnak, „a NATO is megáll”, ami Európa védelmi képességeit és Ukrajna helyzetét is érintheti.

A vita így nem pusztán a katonai költségvetésekről szól. Az európai kormányoknak egyszerre kell kezelniük a megélhetési válságot, fenntartaniuk a társadalmi szolgáltatásokat, támogatniuk Ukrajnát és teljesíteniük a NATO új védelmi célkitűzéseit. A következő években az egyik legfontosabb kérdés az lehet, hogy ezekhez a prioritásokhoz sikerül-e tartós politikai támogatást teremteni.