Azért mozogj középkorúként, hogy friss maradjon az agyad

A San Antonió-i Texasi Egyetem egészségügyi központjának kutatói több mint négyszáz ember hosszú távú adatait elemezték. Arra keresték a választ, hogy a résztvevők életének középső szakaszában mért szív- és érrendszeri egészségi állapot hogyan függ össze azzal, hogy később milyen ütemben romlanak a gondolkodási és memóriafunkciók. A 402 résztvevő átlagéletkora 57,9 év volt, 58,5 százalékuk nő volt.

A résztvevők 52 százaléka spanyolajkú, a többiek nem spanyolajkú fehérek voltak. Az eredmények érdekes különbséget mutattak a két csoport között. A spanyolajkú résztvevőknél elsősorban a fizikai aktivitás járt együtt lassabb kognitív hanyatlással. A nem spanyolajkú fehér résztvevőknél viszont az alacsonyabb éhomi vércukorszint mutatott kedvező kapcsolatot a későbbi szellemi teljesítménnyel.

A szív egészsége és az agy öregedése összefügghet

Ma már egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy a szív- és érrendszeri egészség nemcsak a szív szempontjából fontos. Az erek állapota, a vérnyomás, a vércukorszint és az életmód az agy öregedésére is hatással lehet. A felnőttkor későbbi szakaszában fennálló szív- és érrendszeri problémák ugyanis növelhetik a későbbi kognitív hanyatlás és a demencia kockázatát. A kutatók ezért arra is kíváncsiak voltak, hogy az egyes kockázati tényezők mennyire játszanak szerepet az agy öregedésében, és vajon minden népességcsoportban ugyanúgy érvényesülnek-e.

A vizsgálatban ehhez az American Heart Association úgynevezett Life’s Simple 7 rendszerét használták. Ez hét, a szív- és érrendszeri egészség szempontjából fontos tényezőt vesz figyelembe: a táplálkozást, a dohányzást, a fizikai aktivitást, a vérnyomást, a testtömegindexet, a koleszterinszintet és az éhomi vércukorszintet. Korábbi kutatások alapján azoknál, akik ezeknek a szempontoknak jobban megfelelnek, általában jobb kognitív teljesítményt, kedvezőbb agyi állapotot és alacsonyabb demenciakockázatot figyeltek meg. A mostani kutatás azonban arra is rámutatott, hogy az egyes tényezők jelentősége eltérhet a különböző népességcsoportokban.

Ennek azért is van jelentősége, mert az Egyesült Államokban a spanyolajkú idősebb embereket különösen nagy arányban érinti az Alzheimer-kór és más demenciák. A 65 év feletti spanyolajkú felnőttek körülbelül 14 százaléka él Alzheimer-kórral, míg a nem spanyolajkú fehér idősek körében ez az arány mintegy 10 százalék. A mexikói amerikaiaknál emellett gyakrabban fordul elő cukorbetegség, elhízás és kedvezőtlen vérzsírszint, amelyek szintén növelhetik a demencia kockázatát.

Miért volt különösen érdekes a San Antonió-i kutatás?

A spanyolajkú népesség az Alzheimer-kutatásokban még mindig kevésbé van jelen, mint amennyire szükség lenne rá. Ez megnehezíti annak megértését, hogyan alakul náluk a demencia kockázata hosszabb idő alatt, illetve milyen megelőzési lehetőségek lehetnek számukra a leghatékonyabbak. A San Antonió-i kutatócsoport ezen próbált javítani.

A vizsgálatban mexikói amerikai és nem spanyolajkú fehér résztvevők adatait hasonlították össze úgy, hogy mindannyian ugyanabból a földrajzi térségből és ugyanazon kutatási programokból kerültek ki. Ez azért előnyös, mert így kisebb az esélye annak, hogy a különbségeket egyszerűen eltérő környezeti vagy földrajzi körülmények magyarázzák. A résztvevők korábban a San Antonio Heart Study, majd a San Antonio Longitudinal Study of Aging nevű hosszú távú kutatásokban vettek részt.

Az első program, a San Antonio Heart Study, 1979-ben indult, és több mint ötezer ember bevonásával azt vizsgálta, mi áll a 2-es típusú cukorbetegség és a szívbetegségek hátterében. A kutatásból később kinőtt a San Antonio Longitudinal Study of Aging, amely már elsősorban az egészséges öregedést, a krónikus betegségeket és az időskori képességromlást követte nyomon. Ennek köszönhetően a kutatók nem csupán egyetlen időpontban rendelkeztek egészségi és kognitív adatokkal, hanem hosszabb időszak változásait is vizsgálhatták.

A kutatók azt nézték, hogyan változik a gondolkodási teljesítmény

A résztvevők kognitív képességeit legfeljebb négy alkalommal vizsgálták meg a Mini-Mental State Examination, vagyis az MMSE segítségével. Ez egy régóta használt szűrőteszt, amely többek között a memóriát, a figyelmet és a gondolkodási képességeket méri. A kutatók ezeket az eredményeket összevetették a résztvevők felnőttkoruk későbbi szakaszában mért szív- és érrendszeri egészségi mutatóival.

Az elemzés során olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint az életkor, a nem, a jövedelem és az iskolai végzettség. Arra is külön ellenőrzést végeztek, hogy nem torzítja-e az eredményeket az, hogy a vizsgálat során egyes résztvevők kiestek a kutatásból.

Nem ugyanaz számított a két csoportban

A kutatás legérdekesebb eredménye, hogy a fizikai aktivitás és a vércukorszint eltérő módon kapcsolódott a kognitív hanyatláshoz a két vizsgált csoportban. A mexikói amerikai résztvevőknél már az, hogy valaki végzett valamilyen fizikai aktivitást, kedvező összefüggést mutatott a későbbi kognitív teljesítmény alakulásával a teljesen mozgásszegény életmódhoz képest.

A nem spanyolajkú fehér résztvevőknél ezzel szemben az éhomi vércukorszint bizonyult fontosabb tényezőnek. Azoknál, akiknél ez az érték legfeljebb 126 mg/dl volt, lassabb kognitív hanyatlást figyeltek meg. Az éhomi vércukorszintet általában 8–12 órás koplalás után mérik. Az eredmény önmagában természetesen nem mond el mindent az ember egészségi állapotáról, de fontos jelzője lehet a vércukoranyagcserének.

Janette Vazquez, a tanulmány első szerzője szerint az eredmények arra utalnak, hogy a középkorúként végzett fizikai aktivitás, illetve a megfelelő éhomi vércukorszint fenntartása összefügghet a későbbi kognitív hanyatlás lassabb ütemével. A kutató ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az eredményeket nagyobb létszámú vizsgálatokban is meg kell erősíteni. Erre különösen azért van szükség, mert a két etnikai csoport között eltérő összefüggéseket találtak.

A megelőzés szempontjából a felnőttkor későbbi szakasza is fontos lehet

A kutatás egyik fontos üzenete, hogy az agy egészségével kapcsolatban nem feltétlenül érdemes megvárni az időskort. A középkorúként kialakított kedvezőbb életmódbeli szokások hosszú távon is szerepet játszhatnak abban, hogyan öregszik az agy.  Ez azonban nem jelenti azt, hogy néhány séta vagy a vércukorszint rendezése önmagában megelőzné az Alzheimer-kórt vagy más demenciákat.

A vizsgálat megfigyeléses adatokon alapult, ezért ok-okozati kapcsolatot nem bizonyít. Azt mutatja meg, hogy bizonyos tényezők együtt jártak a lassabb kognitív hanyatlással. A kutatók szerint a jövőben az is fontos lehet, hogy ne csupán egyetlen alkalommal mérjék meg valakinek a szív- és érrendszeri állapotát, hanem éveken vagy akár évtizedeken keresztül kövessék annak változásait. Így pontosabb képet kaphatnának arról, hogy az egészségi állapot különböző alakulási mintái miként befolyásolják az agy öregedését.

A kutatás folytatódik: a korábbi résztvevőket már bevonják a San Antonio Heart and Mind Study nevű új programba. A kutatók ebben korszerű agyi képalkotó vizsgálatokkal és más neurológiai módszerekkel szeretnék még pontosabban feltérképezni, milyen kapcsolat van a szív- és érrendszeri egészség, az életmód és az agy öregedése között. A kutatás alapján tehát már középkorúként is érdemes figyelmet fordítani a mozgásra és a vércukorszintre. Hogy ezek közül pontosan melyik tényező mennyire fontos, az azonban nem feltétlenül egyforma minden embernél – és ennek megértéséhez további kutatásokra van szükség.