Miért ilyen lassú a japán cégek átállása a mesterséges intelligenciára?

Japán AI-hoz való viszonyát lassan egy hagyományos nó-színházi előadáshoz lehet hasonlítani. A színpadon minden maszkos szereplő egyetért abban, hogy sürgősen cselekedni kell, a felszólítást pedig ünnepélyes egyetértés kíséri. Csakhogy közben senki sem mozdul.

Dramaturgiailag kiváló megoldás, a japán gazdaság aktuális problémáira azonban kevésbé.

A munkahelyi AI-használatról rendelkezésre álló adatok alapján Japán lemaradásban van. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tavaly év végén közzétett jelentése szerint a japán dolgozók mindössze 8,4 százaléka használ mesterséges intelligenciát a munkája részeként. Az Egyesült Államokban ugyanez az arány egy másik felmérés szerint 50, az Egyesült Királyságban pedig 32 százalék.

Szingapúrban – amely az Egyesült Arab Emírségek után a második legmagasabb AI-használati arányt produkálhatja a világon, és Ázsiában az első helyen áll – a munkavállalók 56 százaléka állítja, hogy hetente többször is használ mesterséges intelligenciát.

Japánban a hibának ára van

De miért húzza az időt Japán?

Austin Xu, az amerikai Kuse AI társalapítója szerint elsősorban azért, mert a japán vállalatok konzervatívak és kifejezetten kockázatkerülők. A mesterségesintelligencia-rendszereket fejlesztő cég nemrég irodát nyitott Japánban, hogy helyi vállalatoknak értékesítse technológiáját.

„Vannak szervezetek, ahol a folyamatok és a konszenzuskereső vállalati kultúra valóban lelassítja a döntéshozatalt” – mondja Xu. Szerinte különösen igaz ez azokra a területekre, ahol szinte nulla a tolerancia az AI hibáival szemben, főleg ha az ügyfelek is érintettek. Egyes japán cégek inkább betöltetlenül hagynak egy pozíciót, mintsem egy gépre bízzák a feladatot.

Az amerikai helyzet ehhez képest egészen más. Ott már vannak olyan vállalatok, amelyek jóval nagyobb szabadságot adnak az AI-ügynököknek a termelékenység növelésére. „Az Egyesült Államokban az AI-kollégák segítőként jelennek meg, majd fokozatosan a munkafolyamat részévé válnak. A vezetők hozzáállása gyakran az, hogy próbáljuk ki, aztán majd kijavítjuk, ha valami nem működik” – mondja Xu.

Japánban ezzel szemben több bizonyítékra van szükség, mielőtt egy vállalat kellőképpen megbízik az AI-ban.

Parrisa Haghirian, a Kyoto University of Advanced Science nemzetközi menedzsmenttel foglalkozó professzora szintén úgy látja, hogy a japán vállalatok jelentős része túlságosan kockázatkerülő ahhoz, hogy gyorsan vágjon bele az AI alkalmazásába.

„Az AI bevezetésének nehézségei ugyanazok, mint bármilyen más változásé a japán vállalatoknál. Ezért az AI használata továbbra is meglehetősen korlátozott és óvatos, különösen a munkahelyeken” – mondja.

Haghirian szerint az amerikai vállalkozói kultúrával szemben a japán cégek különösen érzékenyek a hibákra, a bizonytalanságra és a reputációs kockázatokra.

Mivel a generatív AI még nem működik teljes megbízhatósággal, Japánban elsősorban alacsony kockázatú feladatokra használják: szövegírásra, összefoglalásra vagy információgyűjtésre. A vállalatok jóval kevésbé hajlandók az alapvető működésbe, a döntéshozatalba vagy az üzleti folyamatok átalakításába bevonni.

Van, ahol még a papír uralja a terepet

Különösen lassú az AI térnyerése az egészségügyben. Egyes japán kórházakban még a betegnyilvántartások teljes digitalizálása sem történt meg.

„A papíralapú dokumentumok elképesztő mennyiségben halmozódnak fel. Olyan, mintha a kőkorszakban lennénk” – mondta egy japán kórházi dolgozó, aki nem kívánta felfedni a nevét.

A japán kormány tisztában van azzal, hogy az AI elterjedtsége nem elégséges, ezért igyekszik ösztönözni a vállalatokat a technológia használatára. A parlament tavaly elfogadta az ország első, mesterséges intelligenciáról szóló törvényét is.

Tokió alapvetően könnyű szabályozási megközelítéssel akarja ösztönözni az AI-ba történő beruházásokat. A kormány célkitűzése szerint Japánnak a világ „legbarátságosabb országává” kell válnia az AI fejlesztése és használata szempontjából.

A cél nem pusztán technológiai presztízskérdés. A kormány abban bízik, hogy a mesterséges intelligencia szélesebb körű alkalmazása javíthatja az ország termelékenységét. Japán ezen a téren jelenleg a G7 fejlett gazdaságai között az utolsó helyen áll.

A japán pénzügyminisztérium szerint közben a vállalati AI-használat már jelentősen nőtt: állításuk szerint a cégek 75 százaléka használ valamilyen formában mesterséges intelligenciát, szemben az öt évvel korábbi 11 százalékkal.

Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az AI valóban beépült a mindennapi munkába. Kritikusok szerint számos ilyen vállalatnál a munkatársaknak csak töredéke használja a technológiát, és ők is többnyire csak korlátozott feladatokra.

Nemcsak az AI, az informatikai tudás is hiányzik

Jaszuši Ogaszavara, a Meidzsi Egyetem japán társadalmi rendszerével és technológiával foglalkozó szakértője szerint az egyik alapvető probléma, hogy nincs elegendő technológiailag képzett munkavállaló.

„A japánok szeretnek olyan kütyükkel játszani, mint az okostelefonok, de a digitális műveltség alacsony” – mondja.

A helyzetet súlyosbítja az informatikai szakemberek hiánya. Egy idei jelentés szerint Japánban 2030-ra csaknem 800 ezer IT-szakember hiányozhat.

Ráadásul sok vállalat elavult számítógépes rendszerekkel dolgozik: az infrastruktúra mintegy 60 százaléka húsz évnél is idősebb.

Van azonban egy ennél mélyebb, társadalmi probléma is. Ogaszavara szerint a japán vállalatokra nagyobb nyomás nehezedik az esetleges munkanélküliség elkerülése, mint az olyan AI-technológiák fejlesztése miatt, amelyek bizonyos munkaköröket megszüntethetnek.

„A kormány beszél az AI-ról, az átképzésről és a digitális készségekről, a valóságban azonban nehéz a munkaerőt a digitális készségekhez igazítani, mert a teljes foglalkoztatottság fenntartása az elsődleges cél” – mondja.

Már az új diplomásoknál is AI-tudást keresnek

Közben azért látszik némi változás. Egyes japán vállalatok már az új diplomások kiválasztásánál is előnyként kezelik az úgynevezett AI-műveltséget.

A magánszektor nagyobb vállalatai között is akadnak úttörők. A Kanematsu nevű nagy kereskedőház például olyan fiatalokat is felvesz, akik magabiztosan mozognak a mesterséges intelligencia világában. Közéjük tartozik Uta Jamagucsi, aki áprilisban csatlakozott a céghez.

„Elég gyakran használom az AI-t a munkában”

– mondja. Kollégái közül is sokan használják, például főnöküknek szánt e-mailek megírására, bonyolult dokumentumok összefoglalására, valamint megbeszélések rögzítésére és összefoglalására.

Az Egyesült Államokhoz képest azonban továbbra is ritkaságszámba megy az olyan AI-rendszer, amely önállóan, több lépésből álló munkafolyamatokat képes végrehajtani. Jamagucsi munkaadója viszont – amelyet innovatív szemléletéről ismernek – már ilyen rendszereket is alkalmaz. Ogaszavara szerint azonban mindez még nem jelent áttörést.

„A változás Japánban korlátozott”

– fogalmaz. Szerinte a japán társadalom fájdalommentes reformokat vár, ezért legalábbis nehéz elképzelni a radikális átalakulást.

Az AI körüli vita így végső soron nem pusztán a technológiáról szól. Japánnak egyszerre kellene kezelnie a munkaerőhiányt, az elöregedő társadalmat, az alacsony termelékenységet, a digitális készségek hiányát és az évtizedek alatt megmerevedett vállalati kultúrát.

A felforgatás Japánban nem feltétlenül népszerű szó. Csakhogy nélküle könnyen lehet, hogy azok a termelékenységi többletek is elmaradnak, amelyekre az országnak egyre nagyobb szüksége van.