Egyre inkább benyúlik a munka a magánéletbe Európában

A késő esti munkahelyi e-mailek megválaszolása vagy a szabadidőben érkező üzenetek kezelése sok dolgozó számára már mindennapos tapasztalat. A távmunka elterjedése, valamint a nemzetközi munkaerőpiacot jellemző bizonytalanság és leépítések egyre inkább elmosták a munkaidő és a magánélet közötti határokat. Ennek következtében európaiak milliói érzik úgy, hogy a munkájuk fokozatosan kiszorítja a szabadidejüket.

Az Eurofound júniusban közzétett kutatása szerint az uniós munkavállalók mintegy 20 százalékát havonta többször is keresik munkaügyben a hivatalos munkaidőn kívül. A kutatás szerint ez jelentős többletstresszel jár, és tovább erősíti a folyamatos rendelkezésre állás – az úgynevezett „always-on” – kultúráját.

A probléma nem korlátozódik az Európai Unióra. A MyPerfectCV önéletrajz-szolgáltató 2026-os Always-On Workforce Report című felmérése szerint a brit munkavállalók több mint fele naponta a rendes munkaidőn túl is dolgozik.

A munkaidőn túli megkeresések növelik a stresszt

Az Eurofound felmérése szerint a megkérdezett európai dolgozók 59 százaléka állította, hogy mindig vagy szinte mindig stresszt él át a munkája során. A kutatás egyértelmű összefüggést talált a munkaidőn kívüli megkeresések gyakorisága és a stressz mértéke között.

Ezzel szemben azok közül, akiket soha nem keresnek munkaügyben a hivatalos munkaidőn túl, mindössze 17 százalék számolt be rendszeres stresszről.

Hasonló képet mutat az Egyesült Királyság is. A brit szakszervezeti szövetség (TUC) a munkaerőpiaci felmérés adatait elemezve arra jutott, hogy tavaly mintegy 3,5 millió brit munkavállaló – vagyis minden nyolcadik dolgozó – rendszeresen végzett fizetés nélküli túlórát. Ennek becsült értéke elérte a 28,5 milliárd fontot, ami hozzávetőleg 33,3 milliárd eurónak felel meg.

A kutatások alapján a folyamatos elérhetőség kultúrája egyre komolyabb terhet ró a mentális egészségre és a munka–magánélet egyensúlyára.

Az Eurofound szerint a munkaidőn kívüli megkeresések legfőbb oka Európában a túlzott munkaterhelés. Különösen nehéz helyzetben vannak a távmunkában dolgozók, akiknél gyakrabban fordul elő túlóra, rendszertelen munkarend, illetve az, hogy a munka a szabadidejükre is átterjed. Emellett sokan úgy érzik, folyamatosan elérhetőnek kell maradniuk.

A felmérés szerint a rugalmas munkaidőben dolgozók 64 százalékát legalább alkalmanként keresik munkaügyben a hivatalos munkaidőn kívül, míg a hagyományos munkarendben dolgozóknál ez az arány 49 százalék. Hasonló különbség figyelhető meg a munkavégzés helye szerint is: a távmunkában dolgozók 63 százaléka számolt be ilyen megkeresésekről, szemben azok 48 százalékával, akik kizárólag a munkáltató telephelyén dolgoznak.

A brit Always-On Workforce Report szerint az Egyesült Királyságban a munkavállalók 92 százaléka nehezen tud mentálisan elszakadni a munkától a szabadidejében, miközben az európai átlag 78 százalék. Emellett a megkérdezettek 88 százaléka arról számolt be, hogy szorongást vagy bűntudatot érez, amikor szabadságot szeretne kivenni.

A teljes kikapcsolódást számos tényező akadályozza. Ilyen a kimaradástól való félelem, a vezetői elvárások, a mobiltelefonokra telepített munkahelyi alkalmazások, valamint az aggodalom amiatt, hogy a dolgozót könnyen pótolhatónak tekinthetik.

Európa különböző utakon próbálja védeni a dolgozók szabadidejét

A munka és a magánélet egyensúlyának védelme érdekében több európai ország – köztük Franciaország, Olaszország, Belgium, Spanyolország, Portugália, Írország, Görögország és Luxemburg – jogszabályokat, munkajogi előírásokat vagy munkahelyi iránymutatásokat vezetett be a munkaidőn kívüli megkeresések korlátozására és a munkavállalók pihenéshez való jogának védelmére.

Az intézkedések között szerepelnek a „kikapcsolódáshoz való jogot” rögzítő törvények, a munka törvénykönyvének módosításai, kollektív szerződések, valamint jogilag nem kötelező erejű ajánlások és magatartási kódexek. Ezzel szemben az Egyesült Királyságban jelenleg nincs önálló törvényi szabályozás, amely garantálná a munkavállalók ilyen jogát.

Bár egyre több ország foglalkozik a kérdéssel, a szabályok alkalmazása és betartatása továbbra is nehézségekbe ütközik. Az egyes nemzeti megoldások jelentősen eltérnek egymástól, ami töredezett szabályozási környezetet eredményez Európában. A munkáltatóknak emellett egy olyan vállalati kultúrával is meg kell küzdeniük, amely sok helyen továbbra is a folyamatos elérhetőséget tekinti természetesnek. A hibrid munkavégzés, a nemzetközi együttműködések és a több időzónát átfogó csapatok működése pedig tovább nehezíti a munkaidő és a magánélet közötti egyértelmű határok kijelölését.

Ez különösen igaz a vezető beosztású dolgozókra és a rugalmas munkarendben foglalkoztatottakra. Munkájukat gyakran rendszertelen időbeosztás, nagyobb önállóság és eltérő időzónákban dolgozó kollégákkal folytatott együttműködés jellemzi, ezért sokszor nehezebb meghatározni, mikor várható el tőlük a rendelkezésre állás, és mikor kezdődik a szabadidejük.

További problémát jelent, hogy egyes országokban bizonyos előírások csak egy meghatározott létszám feletti munkáltatókra vonatkoznak, így a kisebb vállalkozásoknál dolgozók nem feltétlenül részesülnek azonos szintű védelemben.

A tartós változást az is lassítja, hogy sok munkavállaló attól tart: ha nem reagál a munkaidőn kívül érkező üzenetekre vagy e-mailekre, kevésbé elkötelezettnek tartják, vagy hátrány érheti a munkahelyén. Emiatt sokan önként is elérhetők maradnak a hivatalos munkaidő lejárta után, ami tovább erősíti a folyamatos rendelkezésre állás kultúráját.