Ukrán családokat szétszakított szét a háború – újraegyesítésük nagyon nehéz lesz

A háború következtében több százezer család szakadt szét, és sok hozzátartozó évek óta nem látta egymást. A hadkötelezettség alá tartozó férfiak nem hagyhatják el Ukrajnát, az idősek és a mozgásukban korlátozott emberek számára pedig az evakuálás jelent komoly akadályt. Mások egyszerűen úgy döntöttek, hogy minden veszély ellenére is otthon maradnak.

Ukrajnán belül az utazás továbbra is veszélyes, a külföldi utak pedig költségesek, és sok esetben különféle korlátozásokba ütköznek. Még a digitális kapcsolattartás sem mindig lehetséges, különösen azoknál a családoknál, amelyeknek egyik része Oroszországban, a másik Ukrajnában él, mivel az orosz hatóságok blokkolják a külföldi közösségi médiafelületek elérését.

Sok ukrán számára az Oroszországba költözés már jóval a teljes körű invázió előtt valósággá vált. Több mint egymillió ember menekült Oroszországba 2014 és 2015 között, amikor Oroszország megkezdte a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk térségében zajló fegyveres konfliktus támogatását. Becslések szerint a 2022-ben indított teljes körű invázió óta hasonló nagyságrendű ember lépte át az orosz határt.

2016 és 2018 között kutatások szerint sokan azért választották Oroszországot Ukrajna más régiói helyett, mert attól tartottak, hogy hazájukban tovább súlyosbodik a válság. Közűlük sokaknak voltak rokonaik vagy barátaik Oroszországban, illetve korábban ott dolgoztak.

A teljes körű invázió kezdetén a frontvonal közelében élők számára gyakran Oroszország felé vezetett az egyetlen menekülési útvonal. A harcok miatt ugyanis szinte lehetetlenné vált az orosz ellenőrzés alá került területekről Ukrajna más részeire eljutni. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma szerint a háború során az orosz megszállás alatt álló területekről több százezer ukrán civilt – köztük tízezrével gyermekeket – kényszerrel szállítottak Oroszországba.

A családok újraegyesítésének akadályai

A családegyesítésre eddig csak ritkán nyílt lehetőség, különösen azoknál a családoknál, amelyek tagjai Oroszország és Ukrajna között szakadtak szét. Ukrajna 2022 óta lezárta határát Oroszországgal, az ukrán állampolgárok pedig jelenleg csak a moszkvai Seremetyevó repülőtéren keresztül léphetnek be Oroszországba. Ehhez is előbb egy harmadik országon – például Törökországon – keresztül kell utazniuk.

Még ez sem jelent biztos bejutást. A Women Building Bridges nevű, ukrán és orosz aktivistákból álló kezdeményezés friss tanulmánya részletesen bemutatja, milyen akadályokkal szembesülnek a szétszakított ukrán családok. Arról, hogy egy ukrán állampolgár beléphet-e Oroszországba, a határőrizeti szervek döntenek, átláthatatlan eljárás keretében.

A belépést gyakran hosszú időre megtagadják, a fellebbezések többnyire eredménytelenek, az elutasítás indokait pedig sem előre, sem utólag nem hozzák nyilvánosságra. Sokan attól is tartanak, hogy egy sikertelen belépési kísérlet után évekre vagy akár évtizedekre kitiltják őket Oroszországból, ezért inkább meg sem próbálnak utazni.

Egy nő, aki Oroszországba költözött, miközben lánya Ukrajnában maradt, így fogalmazott a kutatás készítőinek:

„Most már 20, sőt akár 50 évre is kitiltanak. Ha egyszer súlyosan megbetegednék, és a lányomnak kellene könyörögnie a seremetyevói határőröknek, hogy az orvosi papírokat bemutatva beengedjék – Isten ments. Ha egyszer megtagadják tőle a belépést, később már semmilyen dokumentum nem segít.”

A Seremetyevó repülőtérre érkező ukránok arról is beszámoltak, hogy a határőrök részletes kihallgatásnak vetik alá őket, átvizsgálják ruházatukat, valamint ellenőrzik mobiltelefonjaikat és laptopjaikat. Egyeseket napokig fogva tartottak egyértelmű jogi indoklás nélkül, mások fenyegetésekről, pszichológiai nyomásgyakorlásról, sőt erőszakos bánásmódról számoltak be.

Mindeközben a jelenleg orosz megszállás alatt élő ukránok számára rendkívül nehéz hozzáférni az ukrán vagy európai uniós konzuli szolgáltatásokhoz. Az olyan személyes ügyintézést igénylő eljárásokhoz, mint például az útlevél megújítása, el kell hagyniuk a megszállt területet, és vagy az ukrán kormány ellenőrzése alatt álló régiókba, vagy egy harmadik országban működő ukrán nagykövetségre kell utazniuk. Ez újabb akadályokat gördít a családok újraegyesítése elé.

A békeépítés fontos része

A családok újraegyesítése nem csupán humanitárius kérdés, hanem a tartós béke és a társadalmi megbékélés egyik alapvető feltétele is. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának 2019-es jelentése szerint a családok hosszú távú elszakítása olyan pszichológiai terhet jelenthet, amely akár „nemzedékeken átívelően” is tovább öröklődhet. Ez maradandó sebeket ejthet egész közösségek történetén és társadalmi szövetén, miközben akadályozza a közös gyógyulást.

Ennek ellenére a családok szétválásának kérdése ma is kevéssé jelenik meg a békemegállapodásokban. A Cambridge-i Egyetem kutatói által létrehozott, 252 államközi békemegállapodást tartalmazó Language of Peace adatbázis szerint mindössze néhány dokumentum említi kifejezetten a családokat. Ezek közé tartozik az 1973-as párizsi békemegállapodás, amely a vietnámi tűzszünetet volt hivatott megteremteni, valamint az 1999-es nairobi egyezmény Szudán és Uganda között.

Cipruson a török invázió után, 1974-től a szigetet elválasztó, szinte áthatolhatatlan határ miatt családok ezrei szakadtak szét. Egészen 2003-ig, a határátkelők megnyitásáig sokan egyáltalán nem találkozhattak a túloldalon élő rokonaikkal. A Koreai-félsziget megosztása óta eltelt több mint hetven év során pedig koreaiak ezrei haltak meg úgy, hogy soha többé nem ölelhették magukhoz szeretteiket.

Csak remélni lehet, hogy az ukrán családoknak nem kell ilyen hosszú időt várniuk arra, hogy ismét együtt lehessenek.