Tusk: Ukrajna a volhíniai bűntettek feltárása nélkül nem lesz kész az EU-csatlakozásra

A lengyel kormányfő, Donald Tusk az X platformon közzétett videóüzenetében határozott szavakkal beszélt a 83 évvel ezelőtt Volhíniában történt eseményekről. Tusk népirtásnak nevezte a volhíniai vérengzést, és az igazság kimondására, valamint a felelősök megnevezésére szólított fel.

– „Július 11-e a „véres vasárnap” évfordulója, a volhíniai gyilkosságsorozat tetőpontja. Ez népirtás volt, amelyet ukrán nacionalisták követtek el lengyelek és a Lengyel Köztársaság keleti területein élő más nemzetiségű állampolgárok ellen. Az áldozatokkal szembeni kötelességünk, de egyben a fájdalmas múlt meghaladásának és egy jobb jövő építésének útja is az igazság. Az igazság pedig a bűnösök megnevezését és felelősségre vonását jelenti. Ezt a bűntettet egyértelműen el kell ítélni” – mondta Donald Tusk az X-en közzétett felvételen.

Emlékfal épül Varsóban

Tusk hangsúlyozta, hogy az áldozatok emlékét nem szabad politikai viták vagy elhallgatások tárgyává tenni. Mint fogalmazott, a lengyel állam kötelessége, hogy méltó módon őrizze valamennyi meggyilkolt emlékét, a történelmi igazság pedig a megbékélés alapja.

A lengyel miniszterelnök kiemelte, hogy kormánya „eredményes lépéseket” tett annak érdekében, hogy újrainduljon a volhíniai vérengzés áldozatainak exhumálása, valamint azoké, akik XX. századi ukrajnai háborúk során vesztették életüket, és akiknek földi maradványait korábban nem temették el méltó módon.

– „Minden egyes áldozat emlékét név szerint szeretnénk megőrizni. Ezért Varsóban felépül az Emlékfal, amelyen örökmécses és az Ukrajnában zajló XX. századi háborúk során megtalált és azonosított valamennyi áldozat neve szerepel majd” – mondta.

Tusk Ukrajnának: készen kell állni az igazságra

Tusk szerint a volhíniai vérengzés emlékezete és történetének feltárása a gyűlölettől és megvetéstől mentes jövő megteremtését szolgálja. Hozzátette, hogy az Európai Unió a múlt feldolgozására és a második világháborút követő megbékélésre épült.

A lengyel kormányfő azt is jelezte, hogy Ukrajna a volhíniai bűntettek feltárása és elismerése nélkül nem lesz kész az uniós csatlakozásra.

– „A békén és kölcsönös tiszteleten alapuló Európa, a második világháború után megbékélt Európa az igazságnak és annak köszönhetően jöhetett létre, hogy a dolgokat nevükön nevezték. Aki csatlakozni akar ehhez a közösséghez, annak készen kell állnia erre az igazságra” – fogalmazott Tusk.

Beszéde végén Tusk arra szólított fel, hogy a közös fenyegetésekkel szemben vállaljanak szolidaritást, és a jövő nemzedékei érdekében cselekedjenek.

– „Ez Lengyelország, Ukrajna és Európa közös felelőssége” – mondta.

Szomszédaik gyilkolták meg őket

Lengyelországban július 11-e az ukrán nacionalisták által a második Lengyel Köztársaság állampolgárai ellen elkövetett népirtás áldozatainak nemzeti emléknapja. Karol Nawrocki elnöki hivatala ebből az alkalomból egy grafikát tett közzé, amelyen egy dalrészlet azoknak az áldozatoknak a hangját idézi fel, akiknek életét „a szomszédaik oltották ki”.

A szejm elnöke, Włodzimierz Czarzasty ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a tragikus történelmi eseményeket nem szabad aktuálpolitikai célokra felhasználni.

– „Az áldozatok iránti tisztelet megköveteli, hogy emlékükkel ne éljenek vissza pillanatnyi politikai célok érdekében” – mondta Czarzasty az X-en közzétett videóban. Hozzátette, hogy a nehéz történelmi múlttal való szembenézés jó példája az elmúlt 30 év lengyel–német kapcsolatainak alakulása.

83 év telt el a „véres vasárnap” óta

1943. július 11-ét a volhíniai vérengzés csúcspontjaként tartják számon. Ezen a napon az UPA egységei – a helyi lakosság egy részének támogatásával – összehangolt támadásokat indítottak Volhínia lengyel településeinek tucatjai ellen.
Ezek a területek a második világháború kitörése előtt Lengyelországhoz tartoztak, ma pedig Nyugat-Ukrajna részét képezik. Az áldozatok elsősorban civilek voltak – nők, gyermekek és idősek –, akiket gyakran a vasárnapi istentiszteletek idején, templomokban vagy saját otthonaikban gyilkoltak meg.

A történészek szerint mindez a volhíniai és kelet-galíciai (Kelet-Małopolska) lengyel lakosság ellen irányuló szélesebb körű etnikai tisztogatás része volt. Az áldozatok számáról eltérő becslések léteznek, de a legtöbb kutatás több tízezer meggyilkolt lengyelről beszél.

Maga a „véres vasárnap” csaknem száz település elleni támadást jelentett, és a teljes bűncselekménysorozat jelképévé vált.