Új rovarveszély Európában: terjednek az ázsiai óriás imádkozósáskák

A rovarok eredetileg Ázsia melegebb vidékein honosak, de az elmúlt évtizedben gyorsan terjeszkedtek Európában. A tudósok szerint a klímaváltozás, a városi környezet és az emberi tevékenység mind hozzájárul ahhoz, hogy újabb és újabb területeken jelenjenek meg.

Klímaváltozás segíti az északi terjedést

A kutatást vezető Roberto Battiston, az olaszországi „G. Zannato” Régészeti és Természettudományi Múzeum kutatója szerint az ázsiai óriás imádkozósáskák nagyjából tíz éve jelentek meg Európában, de az utóbbi időszakban jelentősen megnőtt az állományuk.

„Egyre inkább észak felé terjeszkednek a klímaváltozásnak köszönhetően” – mondta Battiston. Hozzátette, hogy a fajokat ma már rendszeresen jelentik parkokból és kertekből is, mivel látványos megjelenésük miatt sokan inkább különlegességként tekintenek rájuk, nem pedig ökológiai veszélyként.

„Ez a tanulmány azért született, hogy válaszokat adjunk az emberek kérdéseire, és stratégiákat dolgozzunk ki a terjedésük korlátozására”

– fogalmazott a kutató.

A két invazív sáskafaj sikerének egyik oka rendkívüli alkalmazkodóképességük és gyors szaporodásuk. Egyetlen petetokjukból átlagosan körülbelül 200 utód kelhet ki, csaknem kétszer annyi, mint az Európában őshonos imádkozósáska (Mantis religiosa) esetében.

A kutatók szerint a problémát nemcsak a gyors állománynövekedés jelenti, hanem az is, hogy ezek a nagytestű ragadozók sokféle zsákmányt ejtenek el. Táplálékuk között megtalálhatók fontos beporzók, például a méhek, de kisebb gerinceseket – például levelibékákat és gyíkokat – is képesek elfogyasztani.

A nőstények ráadásul az őshonos imádkozósáskák hímjeit is vonzzák: a párzási kísérlet gyakran azzal végződik, hogy a hím áldozatul esik. Ez tovább gyengítheti az amúgy is visszaszoruló európai populációkat.

A városok és az ember is segíti a terjedést

A kutatók szerint a városi környezet különösen kedvez az ázsiai fajoknak. A parkok, kertek és a mesterséges rovarhotelek megfelelő búvóhelyet és vadászterületet biztosítanak számukra. A városi hőszigetek miatt pedig tovább aktívak maradhatnak a hidegebb hónapokban is.

Érdekes módon a leggyakoribb természetes ellenségük jelenleg a házimacska: a megfigyelések szerint a sikeres ragadozási esetek 45 százalékáért a macskák felelősek. Ez azonban nem jelent valódi megoldást, hiszen a szabadon kóborló macskák az őshonos imádkozósáskákat is pusztítják.

A tudósok ezért a lakosság segítségét kérik a fajok terjedésének követésében. Egy civil tudományos program már több mint 2300 bejelentést gyűjtött az újonnan megjelent példányokról. A kutatók szerint a lakossági megfigyelések kulcsszerepet játszhatnak a védekezésben, de arra kérnek mindenkit, hogy a petetokok eltávolítása előtt kérjenek szakértői segítséget, nehogy véletlenül őshonos fajokat veszélyeztessenek.

A kutatók szerint az ázsiai imádkozósáskák terjedése jól mutatja, hogy a klímaváltozás és az emberi beavatkozás miként alakíthatja át Európa élővilágát. A következő években a tudományos megfigyelés és a társadalmi együttműködés döntő lehet a kontinens biodiverzitásának megőrzésében.