A tudat nem kötődik az emberi biológiához

A gondolat egy új tanulmányban jelent meg, amelyet Schwitzgebel és Jeremy Pober, a Lisszaboni Egyetem posztdoktori kutatója jegyez. A szerzők nem magát a tudat definícióját próbálják újraírni, hanem egy szűkebb kérdést vizsgálnak: szükségszerű-e, hogy a tudat kizárólag földi, szénalapú biológián alapuljon?

A tudat mint „anyagfüggetlen” jelenség

A kutatók szerint a válasz egyre inkább nemlegesnek tűnik. Érvelésük középpontjában a „szubsztrátum-flexibilitás” elve áll, amely szerint bizonyos tulajdonságok többféle fizikai hordozón is megjelenhetnek.

Ahogyan egy csésze készülhet üvegből, műanyagból vagy fémből, vagy egy könyv létezhet papíron és digitális formában is, úgy a tudat sem feltétlenül egyetlen anyagi struktúrához kötődik – állítják a szerzők.

„Az univerzum olyan elméket is tartalmazhat, amelyek elképzelhetetlenül idegenek számunkra”

– fogalmazott Schwitzgebel.

A tanulmány készítői szerint a vita egyre aktuálisabb az mesterséges intelligencia fejlődésével párhuzamosan, még ha nem is állítják, hogy a jelenlegi AI-rendszerek tudatosak lennének.

Idegen élet és a tudat sokfélesége

A szerzők az univerzum méretére is hivatkoznak: a megfigyelhető kozmoszban mintegy ezermilliárd galaxis található, és a bolygók nagy száma miatt statisztikailag valószínű, hogy sokféle életforma alakulhatott ki.

Becsléseik szerint legalább ezer, viselkedésében is összetett idegen civilizáció létezhetett már az univerzum történetében – bár ezt maguk is konzervatív feltételezésnek tartják.

A kutatók szerint nincs ok feltételezni, hogy az evolúció minden esetben ugyanazokhoz a biológiai megoldásokhoz vezetne, mint a Földön. Már a saját bolygónkon is rendkívüli sokféleség figyelhető meg: a polipok, a méhek vagy a kutyák teljesen eltérő módon dolgozzák fel az információt.

A tudományos és spekulatív irodalomban is megjelentek már olyan elképzelések, amelyek radikálisan eltérő életformákat írnak le – például olyan lényeket, amelyek nem szénalapú biológián, hanem teljesen más kémiai alapokon működnek.

A kopernikuszi elv a tudatkutatásban

A tanulmány egyik központi gondolata a „kopernikuszi elv” kiterjesztése a tudatra. Ahogyan a csillagászat története során kiderült, hogy a Föld nem középpontja az univerzumnak, úgy a szerzők szerint a tudat sem feltétlenül az emberi biológia kiváltsága.

Ezt a megközelítést „a tudat kopernikuszi elvének” nevezik. Lényege, hogy ha az univerzumban sok, egymástól jelentősen eltérő élőlény létezik, akkor indokolatlan lenne feltételezni, hogy a tudat kizárólag a földi életformák sajátja.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: nem állítják, hogy minden összetett szervezet tudatos, csupán azt, hogy nincs elvi ok kizárni a tudat különböző megvalósulási formáit.

Mit jelent mindez a mesterséges intelligenciára nézve?

A tanulmány óvatosan érinti az AI kérdését is. Jeremy Pober szerint az, hogy a tudat többféle „hordozón” is megjelenhet, nem jelenti azt, hogy minden rendszer alkalmas lenne rá. A jelenlegi számítógépes architektúrák szerinte nem feltétlenül hoznak létre tudatos élményt.

Schwitzgebel viszont nyitottabb álláspontot képvisel. Úgy véli, ha elfogadjuk, hogy a tudat nem kötődik kizárólag az emberi agyhoz, akkor nehezebb elutasítani azt a lehetőséget, hogy más, nem biológiai rendszerekben is kialakulhat.

A szerzők szerint a vita gyakran túl szűk kérdésre koncentrál: nem az a fő kérdés, hogy a szilícium „lemásolhatja-e” az emberi agyat, hanem az, hogy milyen típusú rendszerek képesek egyáltalán tudatos tapasztalatra.

Ahogy a repülés sem egyetlen forma – hiszen a madarak, denevérek és rovarok mind különböző módon repülnek –, úgy a tudat is többféle formában létezhet az univerzumban.

A tanulmány végkövetkeztetése szerint a tudat nem feltétlenül az élet egyetlen, földi mintára korlátozott jelensége. Inkább egy olyan univerzális lehetőség, amely az evolúció – vagy ahhoz hasonló folyamatok – megfelelő komplexitási szintjén bárhol felbukkanhat a kozmoszban.