Egy fütty elég lehet, és a nőstény delfinek már tudják, melyik hímet jobb elkerülni

A palackorrú delfinek társas élete jóval bonyolultabb annál, mint amit a felszínről látni lehet. Egy új tanulmány szerint a nőstények akár azt is számon tarthatják, mely hímeket érdemes messziről elkerülniük. A kulcs pedig nem más, mint a hímek egyedi füttyjele, amely a delfineknél nagyjából úgy működik, mint az embereknél a név.

A kutatás az ausztráliai Shark Bay térségében élő indiai-óceáni palackorrú delfineket vizsgálta. A tudósok arra jutottak, hogy a nőstények nagyobb eséllyel úsznak el azoknak a hímeknek a hangjától, akik korábban gyakrabban vettek részt úgynevezett „consortship” viselkedésben. Ez egy olyan párzási stratégia, amikor több hím szövetségbe áll, és akár hetekig is egy nőstény közelében tartja magát, hogy párosodhasson vele.

A hím delfinek szövetsége nem mindig ártatlan

A jelenség nem pusztán udvarlás. A kutatók szerint az ilyen helyzetekben a hímek időnként haraphatják, lökdöshetik, üldözhetik a nőstényt, fenyegető hangokat adhatnak ki, és megpróbálhatják irányítani a mozgását. A hím delfinek szövetségeit régóta tanulmányozzák Shark Bayben, de arról eddig csak kevesebbet lehetett tudni, hogyan reagálnak minderre a nőstények. Alice Bouchard, a Bristoli Egyetem etológusa és a tanulmány vezető szerzője szerint a hímek fejlett társas képességeik használják ahhoz, hogy együttműködjenek a szexért. A mostani kutatás viszont azt mutatja meg, hogy a nőstények sem passzív szereplők: figyelik, megjegyzik és felhasználják a hímekről szerzett információkat.

Úgy működik a fütty, mint egy név

A palackorrú delfinek egyedi, úgynevezett aláírásfüttyöket használnak. Ezek alapján azonosítják magukat, és más delfinek is felismerhetik őket. A kutatók régóta gyűjtenek adatokat a Shark Bayben élő egyedekről, ezért nem csak azt tudják, melyik fütty melyik hímhez tartozik, hanem azt is, milyen múltbeli viselkedés kapcsolódik hozzá.

Bouchard és csapata 34 olyan hím füttyét használta fel, amelyeket 2013 és 2017 között rögzítettek. Amikor a kutatók kisebb nősténycsoportokat találtak pihenés vagy úszás közben, víz alatti mikrofonokkal lejátszották nekik ezeket a hangokat. A reakciókat drónokkal és akusztikai mérésekkel figyelték. A nőstények hangban nemigen válaszoltak, a viselkedésük viszont árulkodó volt. Egyes hímek füttyének hallatán látványosan eltávolodtak a hangforrástól.

Nem csak a saját tapasztalat számíthat

A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a nőstények nem csupán a saját korábbi találkozásaik alapján reagálhattak. Úgy tűnt, a hímek szélesebb, a populációban megfigyelt múltbeli viselkedése is számított. Vagyis a nőstények mintha tudnák, mely hímeknek van nagyobb múltjuk a rámenős, kényszerítő párzási taktikákban.

Stephanie King, a tanulmány egyik vezető szerzője szerint a Shark Bayben élő delfineknél régóta ismert, hogy a „consortship” helyzeteket a hímek gyakran agresszívan tartják fenn. A dokumentált esetek nagyjából felében egyértelmű jelei voltak a hímek kényszerítő viselkedésének, de a kutatók szerint a valódi arány ennél magasabb is lehet, hiszen sok minden a víz alatt történik, a megfigyelők szeme elől rejtve.

A tanulmány azt is kimutatta, hogy azok a nőstények, amelyek életkoruk és ciklusuk alapján már termékenyek, ijedtebben reagáltak, és messzebbre úsztak el. Ez arra utalhat, hogy a nőstények különösen akkor figyelnek a kockázatos hímekre, amikor a párzásnak valódi reprodukciós következménye lehet.

A választás mögött több stratégia is állhat

A kutatók szerint az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a nőstények így próbálják elkerülni a túl erőszakos hímeket. Egy másik lehetőség, hogy olyan hímektől távolodnak el, amelyekkel már párosodtak. Ez előnyös stratégia lehet, mert ha több hímmel is párosodnak, egyik hím sem lehet biztos benne, hogy az utód az övé. Ez a kicsik védelmében is szerepet játszhat, mivel a hím delfineknél dokumentáltak kölyökgyilkosságot.

A szakértők szerint a kutatás legfontosabb újdonsága nem az, hogy a nőstények elkerülnek bizonyos hímeket, hanem az, hogy mindezt konkrét hímek egyedi füttyéhez kötve teszik. Vagyis a hang, az egyéni emlék és a társas döntés összekapcsolódhat.

A kép ugyanakkor még nem teljes. A kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség annak megértéséhez, pontosan hogyan hozzák meg a nőstények ezeket a döntéseket. Saját rossz tapasztalataikból tanulnak, más nőstényekkel szembeni viselkedést figyelnek meg, vagy egyszerűen hosszú időn át megjegyzik, melyik hímhez milyen előélet tartozik?

A tanulmány mindenesetre újabb bizonyíték arra, hogy a delfinek társas világa rendkívül összetett. A nőstények nem csak elszenvedői a hímek párzási stratégiáinak, hanem aktívan figyelik, értékelik és felhasználják a róluk szerzett információkat. Egy-egy fütty pedig náluk többet jelenthet egyszerű hangnál: akár figyelmeztetés is lehet arra, kitől jobb távol maradni.