Trump iráni háborúja megrengetheti az amerikai szövetségi rendszert

A feszültség azután éleződött ki, hogy Trump február végén – bizonyítékok nélkül – azt állította: Irán közel áll atomfegyver kifejlesztéséhez. Az Egyesült Államok és Izrael ezt követő támadásaira Teherán a Hormuzi-szoros lezárásával válaszolt, ami globális energiaválságot idézett elő, különösen súlyosan érintve Európát.

A konfliktus tovább mélyítette azokat az ellentéteket, amelyek már korábban kialakultak Trump és hagyományos szövetségesei között. Az amerikai elnök vámháborút indított több partnerével szemben, nyomást gyakorolt Dániára Grönland ügyében, és csökkentette az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást is.

NATO-szövetségesekkel is konfliktusba került Washington

A helyzetet tovább rontotta, hogy Trump bejelentette: 5000 katonát kivon Németországból, miután Friedrich Merz nyilvánosan bírálta az amerikai iráni fellépést. Ezzel párhuzamosan a Pentagon leállította a Tomahawk rakéták tervezett németországi telepítését is.

Az amerikai elnök azt is jelezte, hogy csökkentheti az Olaszországban és Spanyolországban állomásozó amerikai erők létszámát. Trump régóta kétségbe vonja a NATO jelentőségét, és most ismét utalt arra, hogy Washington esetleg nem tartaná magára nézve kötelezőnek a szervezet kölcsönös védelmi záradékát, az úgynevezett 5. cikkelyt.

A Fehér Ház szerint több európai ország nem támogatta megfelelően az iráni hadműveleteket, sőt egyes államok nem engedélyezték amerikai bázisaik használatát sem.

Trump korábban Keir Starmer brit miniszterelnököt is bírálta, míg az amerikai védelmi minisztériumban felmerült annak lehetősége is, hogy Spanyolország NATO-tagságát felfüggeszthetik.

Európa saját védelmére készülhet

Az európai országok válaszul egyre intenzívebben keresik az együttműködés lehetőségeit egymással. Több kormány növelné katonai kiadásait és közös európai fegyverfejlesztési programokat indítana annak érdekében, hogy csökkentse az amerikai haditechnológiától való függést.

Diplomáciai források szerint az európai vezetők tisztában vannak vele, hogy a kontinens rövid távon még nem képes teljesen önálló stratégiai védelemre, különösen az orosz fenyegetés miatt. A függetlenedési folyamat ezért akár évekig is eltarthat.

Közben az ázsiai szövetségesek körében is nő az aggodalom. Japán és Dél-Korea attól tart, hogy az iráni konfliktus és az energiaválság miatt Washington kevésbé lenne képes vagy hajlandó fellépni egy esetleges kínai–tajvani konfliktus esetén.

Takeshi Iwaya korábbi japán külügyminiszter szerint az Egyesült Államokba vetett bizalom és tisztelet folyamatosan csökken a térségben.

Kína és Oroszország figyeli a helyzetet

Elemzők szerint a konfliktus legnagyobb geopolitikai nyertesei között lehet Oroszország és Kína. Moszkva profitál az emelkedő energiaárakból, miközben a Nyugat figyelmének egy része elterelődik az ukrajnai háborúról.

Peking számára ugyan az iráni válság nehézségeket okoz az energiaellátásban, de a kínai vezetés közben azt is figyelheti, hogyan kényszerül az Egyesült Államok katonai erőforrásokat átcsoportosítani az indo-csendes-óceáni térségből a Közel-Keletre.

Kína emellett igyekszik magát kiszámíthatóbb és stabilabb globális partnerként bemutatni a nemzetközi színtéren – szemben az egyre kiszámíthatatlanabbnak tartott washingtoni politikával.