Kalapban a hatalom ellen: különös tiltakozások a 17. századi Angliában

A Cambridge University Press által kiadott The Historical Journal tanulmánya bemutatja, hogy a korabeli „kalapetikett” szigorú szabályok szerint működött. A férfiaktól elvárták, hogy magasabb rangú személyek előtt vegyék le a kalapjukat, ezzel is jelezve tiszteletüket és társadalmi alárendeltségüket. A szabály megszegése viszont tudatos provokációnak számított.

Kalapban a hatalom ellen

A kutatás szerint a politikai feszültségek erősödésével a kalapviselés egyre inkább az ellenállás jelképévé vált. A 17. századi angol polgárháború idején több ismert politikai szereplő is demonstratívan megtagadta a kalap levételét.

1646-ban például a radikális John Lilburne úgy készült a Lordok Háza elé, hogy kalapját végig a fején tartja, ezzel is kifejezve megvetését a bírósággal szemben. Hasonló gesztust tett I. Károly király is saját pere során 1649-ben, amikor nem volt hajlandó levenni a kalapját, jelezve: nem ismeri el a bíróság tekintélyét.

A történész Bernard Capp szerint a kalap ekkor már politikai szimbólummá vált. Mint fogalmazott: korábban a társadalmi hierarchia tiszteletéről szólt a kalapemelés, a forradalmi időszakban azonban nyílt politikai daccá alakult.

A konfliktusok nemcsak a nyilvánosság előtt jelentek meg. Egy 1659-es esetben Thomas Ellwood apja minden kalapját elkobozta, hogy távol tartsa fiát a kvékerektől, akik híresen nem vették le fejfedőjüket hatalmi személyek előtt. A fiatal férfi később azt írta: kalap nélkül nem mert utcára menni, mert az szégyent hozott volna rá és családjára.

A kalap a becsület része volt

A 18. században a politikai jelentőség csökkent, de a kalap továbbra is társadalmi szükséglet maradt. A londoni bírósági feljegyzések szerint az útonállók áldozatai sokszor inkább a kalapjukat féltették, mint a pénzüket.

1718-ban William Seabrookot kirabolták, és bár jelentős összeget veszített, könyörgött támadóinak, hogy legalább a kalapját adják vissza, mert nem akart fedetlen fővel hazamenni. A rablók végül visszadobták neki az útra.

A korban a kalap hiánya ugyanis a szegénység vagy akár az őrület jelének számított. Emellett egészségügyi okokból is fontosnak tartották: sok férfi parókát hordott borotvált fején, ezért a hideg elleni védelem miatt sem szívesen maradtak fedetlenül.

Bernard Capp szerint a kalap különleges ereje abban rejlett, hogy viselője identitását és világhoz való viszonyát is kifejezte. Egyetlen mozdulat – a kalap levétele vagy éppen fennhagyása – elegendő volt ahhoz, hogy valaki tiszteletet, lázadást vagy társadalmi hovatartozást kommunikáljon.