A gyilkosság akkor is gyilkosság marad, ha tejszínhabot fújunk rá

Magda Marinko nevét valószínűleg senki sem felejtette el, aki a ’90-es években akár csak fél füllel is hallotta valamelyik csatorna hírösszefoglalóját. 1993–1994 között több brutális gyilkosságot követett el Magyarországon a bűntársaival: 1993 decemberében Kecskeméten végeztek Horváth Antallal, feleségével és egy horvát férfival, 1994. január 5-én Orosházán megölték Némethné Márton Editet, majd 1994. január 23-án kivégezték a szegedi Z. Nagy családot, köztük a két kisfiút. Utóbbi az egyetlen gyilkosság, amit nem vállalt magára, a feltételezések szerint azért, mert el akarta kerülni a gyerekgyilkossággal járó megbélyegzést. Magda korábban a francia idegenlégió tagja volt, ahonnan 1990-ben szökött meg, és több kontinensen szolgált, mielőtt visszatért volna Jugoszláviába, ahol a délszláv háborúban az Arkan Tigrisei félkatonai alakulatban harcolt.

Brutális gyilkosságsorozat, rejtélyes robbantások, kegyetlen leszámolások  – mindez egy olyan korszakban, amikor Magyarország éppen átlépett a rendszerváltás utáni bizonytalanságból egy új társadalmi valóságba. Ráadásul Magyarország első true crime sorozata teljesen átkeretezi az évtizedeken át ismertnek hitt történetet: talán mégsem rablógyilkosságokról volt szó? A produkció egyik legmeglepőbb állítása szerint ugyanis a szegedi Z. Nagy család kiirtásával is összefüggésbe hozott Magda Marinko a szerb titkosszolgálat megbízásából ölhetett, és az 1994-es robbantássorozatnak is lehetett titkosszolgálati háttere.  A gond csak az, hogy minden erős alapanyag ellenére a sorozat sokszor épp a saját ambícióiba roskad bele. Bizonyos részleteket ugyanis elég nehéz nem cukormáznak, sőt: ízléstelen csicsának érzékelni.

Kétségtelen: a készítők nagy fogást találtak azzal a volt titkosszolgával, aki kimondja, hogy

 a magyar szolgálatok számára nem az volt a kérdés, kapcsolatban állt-e Marinko a szerb titkosszolgálattal, hanem csupán az, hogy milyen mélyen. 

A korabeli értékelések alapján ugyanis:

Marinko már a francia idegenlégióba is megbízásból kerülhetett, onnan pedig utasításra szökött meg, hogy a délszláv háború alatt a félkatonai szervezetek és a szerb titkosszolgálat kapcsolattartója legyen, és Magyarországra is feladattal érkezett, amely egy fegyvercsempész-hálózathoz köthető.

A Marinko-ügy önmagában is filmre kívánkozik: annyi brutalitással, mint ami a szerb férfi nevéhez kötődik, még fikciókban is ritkán találkozni. A sorozat mégis sokszor úgy bánik ezzel az anyaggal, mintha muszáj lenne hollywoodi habbal felütni ahhoz, hogy a néző figyelme végig megmaradjon. És ezt sajnos az AI-animációk orvvérzésig való használatával akarják elérni. Ez az irány a történet súlyával egyszerűen nincs összhangban a véleményem szerint. Mint ahogyan az ízléstelenség határait súroló intró sincs, bár ez legalább rímel mindennel, ami a sorozattal a problémám: hiába cukrozzuk túl, díszítjük fel marcipánfigurákkal és öntjük nyakon tejszínhabbal, a sorozatgyilkos attól sorozatgyilkos marad.

A sorozat legütősebb pillanatai szerintem éppen azok, amelyekhez nem kell mesterséges látvány vagy hatásvadász zene:

az asszony története, aki évtizedek óta levelezget a szegedi Csillag Börtönben vegetáló Marinkóval,

az egyik legjobb barátjának visszaemlékezései, aki még a Z. Nagy-gyilkosság estéjén is vele mozizott,

és az exkluzív Máté Krisztina-riport részletek – Magda Marinkó egyetlen valaha adott televíziós vallomása.

Ezek a részek hitelesek, súlyosak, és tényleg közelebb visznek ahhoz, ki lehet ez a férfi, akiről a barátai mind azt mondták: „vicces, kedves, önzetlen”, akiről tudvalevő volt, hogy imádja a barátnőjét és szereti a gyerekeket – és aki közben titokban több családot mészárolt le hangtompítós fegyverekkel. A sorozat egyik legszínesebb figurája kétségtelenül az egykori harmadrendű vádlott Dobnik János, aki végig ott volt az események sűrűjében, mégis: valójában soha nem csinált semmit. Legalábbis ezt mondja – és az már ránk van bízva, hiszünk-e az ex-légiósnak.

A sorozat értékét nem lehet elvitatni: a Marinko-ügy újabb részletei, a titkosszolgálat-vonal leleplezése, az exkluzív archív anyagok és a megszólalók bátorsága miatt kötelező darab bárkinek, akit érdekel a magyar kriminalisztika egyik legsötétebb története. A történet maga kegyetlen – a tálalás viszont nem bírta el a súlyát.

Fotó: Pixabay