Ezt Lóránt Károly, a Nemzetgazdasági Minisztérium tanácsadója mondta  a Magyar Közgazdasági Társaság és a Levegő Munkacsoport által az állami újraelosztásról rendezett konferencián Budapesten.

A tőkeigényes, exportra termelő ipar kevés munkást igényel Magyarországon is. A köz-szektornak alacsony a hatékonysága, a jelenleg nem dolgozók pedig azért nem foghatók munkára, mivel az életkoruk, a képzettségük és a mentalitásuk miatt erre alkalmatlanok - sorolta Csaba László professzor a konferencián.

Az előadók többsége hangsúlyozta, hogy az állami újraelosztás GDP-hez mért arányának nincs optimális százalék értéke. Egy magas arányú újraelosztással működő ország, amely kiváló iskolarendszert és egészségügyet működtet, és alacsony benne a korrupció, ugyan olyan követendő minta, mint az alacsony újraelosztással gazdaságot fejlesztő megoldás.

Általános tendencia, hogy az államok egyre újabb funkciókat vállalnak fel, ezeket finanszírozni kell, így a megtermelt GDP egyre magasabb arányát fordítják erre. Ugyanakkor találni ellenpéldát is: Svédország kénytelen volt csökkenteni az újraelosztást, hogy versenyképes maradhasson.
Haraszti Katalin a volt Pénzügyminisztérium egykori főosztályvezetője kimutatta, hogy az állami kiadásokon belül a szociális kiadások aránya Magyarországon 19 százalék, míg az uniós átlag 20 százalék.

Az egészségügyre Magyarországon 5 százalékot, míg az unióban átlagosan 8 százalékot fordítanak. Magyarország kiugróan sokat fordít - arányában - az állam működtetésére.
Lukács András a Levegő Munkacsoport elnöke egy világbanki elemzést idézett: a fejlett országokban a tőkén belül az eszmei tőke eléri a 60 százalékot.

Ez - egyebek mellett - a munkaerő képzettségét, a jogbiztonságot és az alacsony korrupciót jelenti. Mindezt a közszféra biztosítja, ami pénzbe kerül. Beszélt arról is, hogy a magyar állami ellenőrzés leépítése és a gyenge jogalkotás több bevétel kieséssel járt, mint amennyi megtakarítást hozott.