Gondolataink
Csendháborítás: se füle, se farka?
Mit csináljunk abban az esetben, ha nyugalmunkat zavarja mások féktelen mulatozása, vagy egyéb, a dobhártyánk ellen elkövetett „merénylet”?
Túl vagyunk a szilveszteren, elbúcsúztattuk az óévet a maga jellegzetes kakofóniájával. A petárdázást lehet tiltani – ám a jelek szerint betiltani kevésbé -, a mértéktelen alkoholfogyasztás utáni örömittas óbégatás pedig nem csak az év utolsó, illetve első napjához köthető.
Megoldások?
Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjével szemben a rendőrség, továbbá a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézője, a közterület-felügyelő, a természeti és védett természeti területen a természetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett területen az önkormányzati természetvédelmi őr helyszíni bírságot szabhat ki.” A 218/1999. (XII. 28.) Kormányrendelet 6. §-a.
A füldugó beszerzése egyáltalán nem javallott. Jelen sorok írója két típusát ismeri ennek az igen „ódivatú”, ám érthetetlen okokból eredően még mindig piacképes zajszűrőnek. Az egyik hatvan forintba kerül, viszont erősebb zaj tompítására teljesen alkalmatlan, ráadásul éjszakai viseletre sem használható az emberi hallójárathoz vajmi kevéssé igazodó tulajdonságai okán. Elasztikusság ide, elasztikusság oda.
A másikat kifejezetten éjszakai viseletre találták ki, csomagjában száz darab ilyen mütyür található, potom ezer forintért. Ugyan kényelmesebb viselet, ám csupán a lakótársunk horkolása ellen nyújthat hathatós segítséget, hangosabb zajok ellen már semmilyen védelmet nem nyújt.
Egy ismerősöm építkezéseken használatos hangfogót visel éjszakánként, amely valóban elnémítja akár a leghangosabb rezesbandát is, ám alakja miatt csakis a háton fekve lehet vele kényelmesen pihenni.
A lakást zajszűrő rétegekkel is el lehet látni, ám mindez nem egy pénztárcakímélő mulatság. Egyetlen valamirevaló – teljesen ingyenes ráadásul esetenként célravezető – megoldást az emberi hangon történő figyelmeztetés jelentheti, viszont előfordulhat, hogy elutasító, esetleg kifejezetten durva választ kaphatunk a zajkeltőktől.
Mit lehet tenni, az állampolgár tárcsázza a 107-es hívószámot, mivel tisztában van a jog által biztosított lehetőségével.
(A cikk írója pár éve szembesült a rendőrség serénységével, bejelentésére ígéretet kapott arra, hogy feltétlenül kiszállnak a helyszínen és intézkednek. Mindez nem történt meg.)
Város a városban
Külön nehezíti a problémát a kerületek „csendrendelet” alkotó jogköre. Az egyik kerületben lehet, hogy kilenc óra után tilos hangos tevékenységet folytatni, ellenben a másikban tizenegy óráig megtűrt lehet a zajongás.(A kerületek honlapján megtekinthetőek az érvényes csendrendeletek.)
Minderről az 1999. évi LXIX. törvény rendelkezik, miszerint: „32. § (1) Szabálysértés miatt – ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik – a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi jegyző jár el.”
Egységes budapesti rendeletről szó sincs, a Fővárosi Önkormányzat tájékoztatása szerint nekik nincs beleszólásuk a kerületek csendháborítási szabályaiba. Mindezek után megkérdőjelezhető a főváros huszonhárom – számos dologban – egyenlőtlen részre osztása is.
Ha az állampolgár úgy érzi, hogy jogsértés történt, illetve az önkormányzat valamely rendelete alkotmányos jogait sérti, bírósághoz, illetve az Alkotmánybírósághoz fordulhat.
Az ORFK tájékoztatása szerint szilveszterkor nem a zajkeltés miatt értesítik a Rendőrséget általában, hanem más ezzel összefüggő szabálysértések miatt. (Rendzavarás és a garázdaság.)
Hurrá! Lehet zajongani jövő szilveszterkor?
Külön rendelet nem létezik az év utolsó napjára vonatkozóan. Szilveszterkor sem lehet csendháborítást elkövetni, ám valószínűleg senki sem vesz komolyan ilyenkor egy figyelmeztetést, vagy egy bejelentést. Ahogyan – tapasztalataim szerint – általában sem.
Tessék zajongani, de csak lábujjhegyen. Ellenben nem történik semmi.