A HírExtra Binder Istvánt, a Pénzügyi Szerveztek Állami Felügyeletének (PSZÁF) szóvivőjét kérdezte a magánnyugdíjpénztárak helyzetéről.
2010. november 26. péntek 12:31 - Tóbiás Gábor
Hogyan látja a PSZÁF a magánnyugdíjpénztárak működését?
A PSZÁF feladata a jelenlegi helyzetben
„A felügyeletnek nyilvánvalóan nem a jogalkotásban való részvétel a feladata. Ebben az időszakban, amikor az állami és a magánpénztári oldalról is erőteljes mozgások figyelhetők meg, az a feladata, hogy akár a maradó pénztár tagok és a továbbra is tevékenykedő pénztárak vonatkozásában akár az átszerződő az állami nyugdíjrendszerbe visszatérő pénztárak vagyoneszközeinek az átadásában stb folyamatosan szoros felügyelést gyakoroljon és biztosítsa a szektor működését a pénztártagok biztonságos helyzetét.
Ebben a helyzetben kiemelt feladat az is, hogy a működési biztonsága meglegyen a pénztáraknak. Ebből következően a felügyelet minden egyes pénztárral személyesen és egyenként egyeztet, arra vonatkozóan, hogy ebben a helyzetben milyen működési eszközöket, stratégiákat alakítanak ki a pénztárak, akár ennek a tizennégy hónapnak az időszakára vonatkozóan, akár a további működést tekintve” – mondta Binder István.
A nyugdíjpénztári szektor értékeléshez egyrészt a belső teljesítményt kell áttekintenie, másrészt a külső változásokat. A pénztári szektor elmúlt tíz éves teljesítményét értékelve elmondható: meglévő kockázat továbbra is, hogy a pénztárak hozamteljesítménye nem kielégítő. A teljes tevékenység értékelésénél figyelembe kell venni azonban a pénzügyi válságot és a befektetési eszközök értékhozamának csökkenését.
A pénztári szektor 2000-2009 között, a választható portfólió típusoknál az elmúlt 10 év átlagában 0,35 és 1,02 százalék közötti minimális reálhozamot tudott elérni. Az infláció fölött elért hozamot számítva pedig a tagok gyakorlatilag a pénzüknél vannak.
Egyébként a pénztárak teljesítménye az inflációt nem tudta jelentősen megverni. Sőt, ha ehhez hozzáteszem a 2010 első félévi, körülbelül négy százalék körüli hozamteljesítményt, akkor szintén egy infláció körüli számot kapunk.
Mit kell még figyelembe venni?
A másik oldalon a működési költségeket kell megvizsgálni, illetve a tagok díjterhelésére vonatkozó adatokat. A díjterhelés azt jelenti, hogy nem a folyóbefizetésekre levont pl. 4,5 százalék működési költséget, hanem a teljes vagyonra vetített díjterhelést kell hosszabb távon nézni.
A díjterhelést tekintve az elmúlt tíz évben a pénztárak költségei fokozatosan csökkentek. Ugyanakkor a költségcsökkenés dinamikája és a jelenlegi díjterhelés mértéke is meglehetősen eltérő.
Hol mutatkoznak meg ezek az eltérések?
.jpg)
Vannak nagy pénztárak ahol továbbra is viszonylag jelentősebb díjterhelési tételek vannak és akadnak olyan pénztárak, ahol egészen alacsony - az egész vagyonra vetítve egy százalék alatti - vagy ennél is alacsonyabb a díjterhelés mértéke.
Szigorúan a tagok egyéni számlájára jutó részen kívüli, kifejezetten csak a működési befizetésekre és kiadásokra vonatkozó szaldónál szembetűnő, hogy a magánnyugdíjpénztárak összességében 2009-ben 1,8 millárd forint működési veszteséget termeltek. 2010 első félévben pedig 600 millió forint volt a veszteség.
A pénztárak kb. 10 milliárd forintnyi tartalékkal rendelkeznek, ugyanakkor eltérő az is, hogy ezekkel a működési bevételekkel hogyan sáfárkodtak. Számos olyan pénztár van, amelyik működési null szaldóval vagy működési pozitívummal zárt.
Jellemzően azt lehet mondani, hogy 5-6 olyan pénztár van - elsősorban nagyobb létszámú pénztárakról van szó - amelyeknél ez az erőteljes működési veszteség összejött. Itt a különböző működési költségeknél is eltérő hatást látunk, miközben a pénztárak leszorították az irodai adminisztrációs költségeket.
Akkor mitől alakult ki veszteség?
A nagyobb pénztárnál marketing és reklám költségeket látunk elsősorban megugrani. Ez pedig vélhetően korábbi jogalkotói, állami intézkedésekkel függ össze, amelyek leszorították törvényi szabályozással a maximális működési költséghányadot.
Erre egyes pénztárak a stratégiájukban úgy válaszoltak, hogy tagtoborzásba kezdtek, ehhez kellet a reklám. Úgy okoskodtak, ha egy tagtól a negyedéves befizetéseket tekintve nem 5,5 forintot lehet levonni, hanem csak 4,5 forintot, akkor ne 100 ezer vagy 150 ezer tagja legyen annak a pénztárnak, hanem legyen 200 ezer és akkor a működési bevételek egy nagyobb létszámra vetítve realizálhatók. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy bizony már jó pár hónapja, akár 1-2 éve egyes pénztárak a működésüket tekintve veszteségesen tevékenykednek.
Itt jönnek az állami intézkedések hatásai, hiszen ezek arról szólnak - legalábbis azok amik eddig megjelentek - hogy a 14 hónapra vonatkozóan nincsenek tagdíjbevételek és nincsenek működési bevételek ezeknél a pénztáraknál. Tehát a pénztárak egy része saját magát gyengítette le és így érték őket ezek az intézkedések.
Ebben a helyzetben nyilvánvalóan a jogalkotónak arra is kell gondolni, hogy valamilyen módon ezt a kiesést ebben az átmeneti 14 hónapos időszakban is finanszírozni kell.
