Minden drága lesz

Miért emelkedtek ilyen drasztikusan a termelői árak?

Egyértelműen a szélsőséges időjárásnak miatt. Voltak olyan területek, ahol teljesen elpusztult a termés. A gyümölcsösökben a növényvédelmi munkálatokat nem lehetett elvégezni az időjárás miatt, mert sok eső esett, és emiatt nem lehetett kimenni a földekre. Amikor pedig mégis rá tudtak menni a talajra, a nagy pára mindig lemosta a szereket.

Alacsony a terméshozam, és ami termett, annak sem jó a minősége, hiszen a betegségek ellen sem tudtak védekezni a gazdák. Látszik is a gyümölcsökön  amit importban hoznak be, sokkal szebbek. Minden drága lesz, sajnos.

A termelői árral egyforma mértékben emelkedik a felvásárlói ár is?

Valamennyire növekszik, de a nyereséget mindig a kereskedő fölözi le, aki a kockázatból nem visel semmit sem, a nyereség viszont az övé. Abban mindenki hibás minden tekintetben, hogy ez így alakult ki. A legfőbb probléma: a termékpálya szereplőinek érdekeltsége nem egyként valósul meg, hanem láncszemenként: más az érdeke a termelőnek, más a feldolgozónak, más a kereskedőnek.

Ha ők egy pályán lennének, és egy vezetője lenne az egész szervezetnek, akkor egy helyen csapódna le a nyereség, és a visszaosztásnál mindenki megkapná, ami jár neki. De ez nem így van,. A termékpálya szereplői elkülönülten végzik tevékenységüket. Nagyon nehéz összhangot teremteni, ha más a termelői tulajdonosi kör, más a feldolgozó tulajdonosi kör, és akkor ott van még a kereskedői tulajdonosi kör. Ez a privatizáció eredménye.

Mennyire kell attól félniük a hazai gazdáknak, hogy a megnövekedett ár következtében inkább az importot választják a kereskedők?

Lehet félni, de igazából ez már itt van a piacokon. Ezt lehet most látni: olasz barack, olasz szőlő, minden külföldi. Pedig lehet találni termelőit is, de a gazda sem engedi lejjebb az árat, ő is felmegy a bolti árra, és így próbál értékesíteni.

Egy mentsváruk lehet a termelőknek: bölcsődék, óvodák, iskolák menzái és kifőzdék ezt termelői áron felvásárolják, így ott tudják értékesíteni a terményüket. Ez plusz piaci lehetőség most a termelőknek, mivel módosították a kistermelői, árufeldolgozási és piaci értékesítési törvényt. Ez nagy segítség. Azt nem tudni, hogy ez letöri-e az árakat vagy sem.

Most piaci tendencia, hogy bolti áron adják a termelők is az árut?

Igen. Ha már a kereskedelmi hasznot rátették az árura, és így az megjelenik kétszáz forintért a boltokban, a magyar termelőnél sem lehet olcsóbban megvenni, merthogy ennyi az ára. A feldolgozó számolja ki visszafelé az árat. Úgy van vele, legyen meg az ő haszna, a működési és előállítási költsége, és ennek megfelelően vásárol fel. Ez határozza meg az árat, innen indul ki.

Régen ez úgy történt, hogy reggel volt egy piaci ár, figyelték a szomszédét is, és ha a termelő  nem akarta hazavinni az árut, a piacidő vége felé árat csökentett. Ilyen most nincs. A termelő inkább kiönti, kidobja portékáját, mint az Európai Unióban, ha adott áron nem veszik meg tőle. Ezt lehet itt is tapasztalni.

Ez hogy éri meg nekik?

Viszik tovább másfelé, és megpróbálják ott is eladni, vagy feldolgozzák, vagy akár megetetik az álatokkal. Panaszkodnak, a termelőkben is benne van: piaci ár alatt nem értékesítenek. Olyan elven működnek, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is.

Külföldön is így van ez?

A piacgazdaságban ez így működik most.  A zöldségeket tőzsdén a termelők meghatározzák, meddig mehetnek el az árban, és ha azon az áron nem megy el a termék, akkor nincs lejjebb, mert az rontja a többiek piaci esélyeit is. Márpedig ha nem mehetnek egy bizonyos árszint alá, akkor inkább azt választják, hogy megsemmisítik, vagy pedig egy rászoruló országnak felajánlják, és támogatási program keretében adják el. De ott sem mennek egy bizonyos ár alá, azt mondják, a költségeiket és jövedelmüket meg kell fizetniük.

Tavaly elkezdődött, majd hamvába is halt az Élelmiszer Termékpálya Kódex kezdeményezése. Lehetséges-e ön szerint az Unióban egy olyan rendszer létrehozása, mely a gazdák, a kereskedők és a fogyasztók számára is egyaránt elfogadható?

Nagyon nehéz lenne egy olyan termékpályát kialakítani, ahol a lánc minden tagja jól jár.  A klasszikus közgazdasági értelemben vett kereskedelmi tőke nem működik. Ha működne, akkor legalább a finanszírozásba bekapcsolódna, de abba sem kapcsolódik be.

Van agrártörvény, ami azt írja elő, hogy harminc napon belül fizetni kell, de sehol senki nem tartja be. Az áruházláncokba beszállító termelő késedelmesen kapja meg a pénzt, ha felvásárló veszi meg, azt mondja, készpénzzel fizet, akkor viszont eleve öt-tíz százalékos kedvezményt kér.

Tehát ez a kereskedelmi tőke nagyon hiányzik, de ha a láncolatban legalább ez helyreállna, már jobb lenne a termelők helyzete, mert így a kereskedő is valamennyi kockázatot vállalna. Olyan megoldás nincs egyelőre, hogy a termékpálya minden szereplője egy húron pendüljön.

Tud mondani egy olyan külföldi modellt, ahol ez megoldott és jól működik?

Van ilyen az Európai Unióban ott, ahol az élelmiszer privatizációjánál nem maradtak ki a termelők. Franciaországban egy gazdálkodó azt mondja: sertéstenyésztéssel kezd el foglalkozni, megnézik, megvan-e a megfelelő szakképesítése hozzá, megvannak-e az állattartási feltételek. Ha ez megvan, megkapja a hízó alapanyagot, megkapja a takarmányt.

Tehát bekerül egy termelői szövetkezetbe, ennek tagjaként kezdi a termelést, tőle biztos áron felvásárolják az előállított hízót, azt feldolgozzák, és a szövetkezet boltjaiban vagy a szövetkezet más kereskedelmi hálózatán keresztül értékesíti. Ha pedig a termelő elégedetlen a felvásárlói árral, kiválhat a szövetkezetből, és onnantól kezdve egyedül végzi a feldolgozást és az értékesítést is.

Nálunk a hozzáadott értéken nem akarnak változtatni a termelők. Más képzettséget, más tőkebefektetést igényel az, hogyha a saját terméket kell feldolgozni, de sokkal nagyobb piaca lenne, és sokkal nagyobb hasznot hozna a gazdálkodó számára.

Orbán Viktor 29 pontja közt szerepelt a kistermelők támogatása. Ön szerint várható változás a következő ciklusban?

Támogatást lehet adni, csak meg kell nézni, hová. A szántóföldes zöldségtermesztés nagyon mmunkaigényes. Palántázni kell és amikor szedési szezonja van, alkalmi munkások kellenek.

Ezt nem szeretik a gazdálkodók, mert sok szervezést, sok munkát igényel. Ha Orbán Viktor ehhez adja a pénzt, akkor ez nagyon jövedelmező lehet. Jó befektetés, és ráadásul munkahelyeket is teremt.

Ha megint a gabonatermesztésre adnak pénzt, hogy legyen minden ház udvarán egy nyolcvan lóerős traktor, az a támogatás nem biztos, hogy jó helyre megy. Az intenzívebb, munkaigényesebb ágazatoknak kell segítséget nyújtani, és ha adott esetben a gazdálkodó vállalja a feldolgozást is, arra is támogatást kell adni, mert így a hozzáadott érték nő.

Sajnos azonban az a tendencia, hogy a jól megszokott ágazatokba invesztálnak, melyekre már nincs akkora igény. Például a sertéshús-fogyasztás évek óta stagnál, akkor nem kell több sertés. Brokkolit viszont lehetne hektárszámra termelni. Azt termeljünk, amit eszünk.