Kolozsváron matematikusként végeztél, hogyan következik ebből a színészet és a rendezés?

Abban az évben, mikor Marosvásárhelyen érettségiztem, megszűnt az egyetemen a színész szak. Középiskolában nagyon jó voltam matematikából így esett a választás a matematika szakra, viszont már az egyetem második évében elmentem a kolozsvári színházba statisztálni, ezután felvételiztem a színész szakra, de éreztem, ez még mindig nem az igazi.

Miért nem érezted az igazinak? Nem tartottad magad elég tehetségesnek?

Nem tudom, hogy miért, ezt valahogy az ember érzi, annál pedig hiúbb, hogy ilyet ki tudjon mondani, hogy nem elég tehetséges. Nem éreztem biztonságba magam. Végigjátszottam egy évadot kiválóbbnál kiválóbb rendezőkkel, darabokkal és úgy éreztem engem talán jobban érdekel a direktori munka. Ezután kötöttem ki huszonnyolc évesen Budapesten a rendezői szakon, végül harminckét évesen kaptam kézhez a diplomámat.

Sok színész van, aki később rendezőként is szerepet vállal. Aki színész az automatikusan rendezni is tud?

Minden színész tud rendezni. A színészet művészet, a színész az origó az intézmény életében. Mi mind azért dolgozunk, hogy este a színpadon bravúrosat alakítson. Hogy Ács Jánost, egykori tanáromat idézzem: ”A rendezés az egy szakma, de ha valakibe szorult egy kis költészet is, na akkor szerencsés ember…”. Különben egészen kiváló színészek vannak, akik nagyszerűeket tudnak rendezni.

Ha ez így van, miért van szükség rendező szakra?

Arendezés művészetének a története igen rövid időtartamot ölel át, ha a színművészet történetével hasonlítjuk össze mondhatjuk elenyésző. Volt egy ember akinek nem jutott szerep, és a többiek megkérték, hogy nézze már meg, hogy ők miért ütköznek össze a színpadon, így született meg a rendező. Azért van szükség rendezőre, mert kell egy ember, aki összefogja a darabot, akinek a gondolatai meghatározzák az egész egységét. Ez egy sokkal nehezebb és sokkal magányosabb szakma, mint bármelyik.

Pályád elején dolgoztál rendezőasszisztensként is?

Igen voltam az is a Vígszínházban az Antonius és Cleopátra darab alatt, amit Eszenyi Enikő rendezett  Nagyon jó élmény volt, de voltam emellett Babarczy László, Liliom című előadásánál is asszisztens. Ezek nagyon jót tettek, hiszen gyakorlat közben tudja megtanulni az ember igazán a szakmát. A rendezőasszisztens feladatkörét nehéz meghatározni, talán úgy lehetne fogalmazni:  egy jó asszisztens a rendező lelki és fizikai egyensúlyban tartója, és amikor minden elfogy, akár arra is képes, hogy megrendezze az előadást.

És mi a dolga egy konzulensnek, hiszen te az is voltál?

Amikor Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház igazgatója rendezte a Szentivánéji álom című darabot, megkért arra, hogy folyamatosan lakmuszpapírként vizsgáljam az előadást, úgymond külső szemlélőként adjak tanácsokat.

Kerényi tanár úrhoz hogyan vezetett az utad?

Tanított engem a Színművészeti Főiskolán. Fura módon én elkerültem a Babarczy-féle prózai rendezői osztályba. Szinetár Miklós mondta nekem egyszer, hogy maga még sok zenés darabot rendez majd. Aztán egyszer felhívott a tanár úr, hogy rendezzem meg a Lili bárónő című operettet, és a szó pozitív értelmében itt ragadtam.

Az operett műfaja a fiatalok körében nem túl népszerű…

Ezzel vitatkoznék, hiszen sok fiatal hallgat operettet és sokan járnak operett előadásokra.

Nem lehet, hogy ez csak azért van, mert manapság sikk dolog Operettbe járni?

Ha ezért látogatják, akkor ez a színház sikere és a műfaj továbbélésének kulcsa. Sehol sem kéne az operettet panoptikumként, vagy halott műfajként kezelni. Ez egy nagyon is élő dolog, ha gondolati síkon maivá, a ma emberének szólóvá tud válni.