Mága Zoltán: Sokkal jobb adni, mint kapni

Mikor merült fel önben a száz templomi koncert sorozatának ötlete?

Amikor elkezdődött a gazdasági válság. De előtte is játszottam templomokban sokszor. Azt tapasztaltam, hogy a templomokba nagyon sok rétegű embert be tudunk vinni. Az Isten Háza mindenkié, a templomi koncertjeimet gyermekek, idősek és a középgeneráció tagjai egyaránt látogatják. Bőrszínre, származásra, identitásra, politikai nézetre való tekintet nélkül ülnek be a vendégek a koncertjeimre. Úgy gondolom, hogy méltán tudunk hidakat építeni az új generáció és a régi között ezeken az eseményeken.

Miért hozta létre ezt a koncertsorozatot?

A fő mottója koncertsorozatomnak, hogy az idősebb generáció közelebb kerüljön a fiatalokhoz. Azért hoztam létre ezt a világon egyedül álló programsorozatot, hogy segítsünk a beteg gyermekeknek, kórházaknak, ifjú tehetségeknek, nagycsaládosoknak, a szépkorúaknak és a bajba jutott magyar honfitársainknak.

Milyen a fogadtatása a templomi koncerteknek?

Nagyon sikeres a missziónk. A nyitókoncertre több mint három ezer ember jött el a Szent István Bazilikába, 2009 augusztus 18-án. Sokan nem fértek be a bazilikába, ők kihangosítón hallgatták a koncertet, melyre Erdő Péter bíboros is áldását adta. Nagy eredményt jelentett, hogy több ezer ember pártfogásával útjára tudtuk indítani a jótékonysági koncertsorozatot.

Ma este lesz koncertsorozatunk 48. állomása. Tervezzük, hogy augusztus vége, szeptember eleje körül ismét a Szent István Bazilikába szeretnénk meghívni az embereket, hiszen az 50., jubileumi állomáshoz érkezünk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy közel százmillió forintot gyűjtöttünk az elmúlt egy évben és ezt mind jótékonysági célra fordítottuk.

Ezt a hatalmas összeget úgy sikerült összegyűjteni, hogy a koncertekre a belépés ingyenes…

Ingyenesek, azonban minden egyes koncerten adományokat gyűjtünk. Ezen kívül például rendszeresen elárverezek hegedűket és ezeket a bevételeket szintén jótékonykodásra fordítjuk. Példakánt a Deák téri evangélikus templomban rendezett koncertet említeném, ahol több mint 15 millió forint adományt gyűjtöttünk.

Ebből három millió forint készpénz, a többit az átutaások és egyéb adományok teszik ki. Az egyik főszponzorom, az Apáczai könyvkiadó pedig felajánlotta, hogy az árvíz sújtotta területek rászoruló gyermekeinek ingyen fog tankönyveket biztosítani. Ez a felajánlás önmagában mintegy 15 milliós összeget jelent.

Személyesen is segített az árvízkárosult településeken?

Az árvíz elején egy teherautónyi adománnyal indultam a falvakba, később pedig egy kamionnyi adományt osztottam szét a rászorulók között.

Milyen tapasztalatokat szűrt le a közel ötven templomi koncert után? Az igen eredményes adománygyűjtésen túl mit látott, mit érzett az emberekben?

Bárhová megyünk, mindenhol teltház fogad minket. Ha négyezer férőhelyes egy templom, akkor annyian jönnek el. A kisebb falukban általában zsúfoltságig megtelnek a templomok, a legtöbb esetben kivetítőt és kihangosító berendezést kell telepítenünk a templom kertjébe, mert a környező falvakból is szép számmal érkeznek látogatók a rendezvényre. Nagyon boldog vagyok, mert az emberek sírva, állva tapsolnak. Az a legnagyobb dolog, amikor egy érezhetően nagyon szegény nyugdíjas néni is megfogja azt az ötszáz vagy ezer forintot és beledobja a kosárba.

Ez az igazán megható pillanat, nem amikor egy mecénás több millió forintot ad. Úgy gondolom, hogy nagyon jó hídépítő program minden egyes koncertünk. A Jó Istentől kaptam egy olyan adottságot, hogy tudok segíteni az embereken. Nekem ez a legfontosabb a világon. Sajnos mindenkin nem tudok segíteni. Mindig Oskar Schindler jár a fejemben, aki az utolsó óráját is odaadta, hogy megmentsen egy emberi életet.

Én is megtenném ezt, ha szükség lenne rá. Ezen a hétvégén is három templomi koncertet tartunk, ez azt jelenti, hogy gyakran a fizetős koncerteket már nem is tudom elvállalni. De engem ilyenkor is az boldogít, hogy a magyar embereket össze tudom hozni ezekben a nehéz időkben. A koncerteken nem csak hegedülök, hanem elbeszélgetek az emberekkel, próbálok lelket önteni beléjük.

Világhírű művészként nem gondolkodott azon, hogy külföldön dolgozzon és éljen?

Nagyon örülök, hogy itthon élhetek Magyarországon. Most is van egy öt éves szerződés előttem, amit szeptember végéig kellene aláírnom. Egy Las Vegasi kaszinóba hívnak dolgozni, de most minden azt bizonyítja, hogy ne írjam alá. Ezen kívül is szerte a világból hívnak dolgozni. Természetesen pár napra, egy-két hétre kimegyek, hogy népszerűsítsem a hazámat, de hosszabb időre nem fogom elhagyni Magyarországot.

A jótékonysági koncertjeinek eredményei alapján úgy gondoljuk, hogy ön egy adománygyár egy személyben. Az elmúlt időszakban több szervezettel készítettünk interjút a jótékonykodással kapcsolatban, ezeken alapuló tapasztalataink szerint is az ön tevékenysége kiemelkedő.

Nagyon örülnék, ha minden egyes bajba jutott magyar emberen tudnék segíteni. Egyre inkább közelebb vagyok ahhoz, hogy egy nemzetközi segélyszervezetet hozzak létre. Mostanában a határon túlról is egyre több levelet és telefonhívást kapok, hogy segítsek. Főleg Erdélyből és a Felvidékről keresnek meg sokan, hogy segítsek beteg gyerekeiken, vagy a gyermekeik továbbtanulásában. A gazdasági válság hatásaként nagyon sokan panaszkodnak nekem is, hogy elárverezik a lakásukat. Ezekben az esetekben nem tudok egy személyben segíteni.

Igen, az ilyen jellegű segítséghez már szervezeti forma szükséges.

Boldog lennék, ha a közeljövőben a Máltai Szeretetszolgálathoz, vagy az Ökomenikus Szeretetszolgálathoz hasonló szervezetet alapíthatnék. Külföldi koncertjeimen grófoknak, hercegeknek, királyoknak és sejkeknek játszom. A koncertek után kapott napidíjakat is teljes egészében karitatív célokra fordítanám, ezen kívül külföldi koncertjeimen is gyűjteném az adományokat a jótékony célokra.

Örülök, hogy a családom támogatja a munkásságomat. Szüleim már kiskoromban megtanítoták, hogy sokkal jobb adni, mint kapni.