Az RTL Klub híradósa illetve a Házon kívül gazdasági riportere szeptemberben anyai örömök elé néz, bár nem a „hagyományos” módon, hiszen nem csak terhességét csinálja végig egyedül, de szülés után sem számíthat a mindennapokban kisbabája édesapjára.

Boros Krisztina egyáltalában nincs kétségbe esve, büszkén vállalja fel, hogy ha úgy adódik, egyedül nevelje fel a gyermekét.

Szeptemberre vagy kiírva: tudod már a baba nemét?

Hogyne, kisfiam lesz, hiszen mi más is lehetne? Én már abban a percben tökéletesen biztos voltam ebben, amikor kiderült, hogy terhes vagyok, így hát nem lepődtem meg, amikor az orvos hónapokkal később közölte velem a tényt, miszerint fiús anyuka leszek. Amikor egy lány elkezd kamaszodni, persze ott motoszkál a gondolataiban, hogy egy szép napon anya lesz belőle, de valahogy engem ez nem foglalkoztatott túlzottan, és ha mégis eszembe jutott, természetes volt számomra, hogy csakis fiam lehet.

Ha ennyire felkészült vagy, gondolom a keresztneve is megvan már egy ideje…

Szerintem elég nehéz olyan fiúnevet találni, ami gyerekkorban is, felnőttkorban is jó, olyan igazán pasis hangzású! Sajnos, folyton újabb és újabb nevek nyerik el a tetszésemet, amik közül még mindig nem tudtam választani, ezért még nincs meg a végső „befutóm”. Próbálom vezetéknévvel együtt mondogatni, ízlelgetni az esélyes keresztneveket, hogy hangzik jobban, de szerencsére, még van idő megtalálni a végleges változatot.

Több fórumon nyilatkoztad már, hogy nem vagy együtt születendő kisfiad édesapjával, sőt, már azelőtt szakítottatok, hogy kiderült volna a terhességed, de te egyedül is vállalod a gyereket. Keresztnevekről már esett szó, de mi van a vezetéknévvel? A te vagy az apja nevét viseli majd a baba?

Az én nevemet kapja, vagyis Borosnak hívják majd. Ezt a fontos dolgot közösen döntöttük el, mint ahogy azt is, hogy az apa nem lesz része (sem most, sem a továbbiakban) a mindennapjainknak (z életünknek).

Miért döntöttél úgy, hogy a mai nehéz időkben akár teljesen egyedül is vállalod ezt a kisbabát?

A hajtóerő az maga a gyerek létének ténye volt. Szerintem egyrészt magzatot nem ölünk, másrészt ha egyszer már így alakult az életem, akkor köteles vagyok vállalni a következményeket. Hiszek abban, hogy a Sors rendezi mindig a dolgainkat , ezért ha az én élethelyzetemben ennek a gyereknek most kellett jönnie, akkor jönni is fog, én nem állok ellent.

Amúgy azt se feledjük, hogy számtalan nő neveli fel úgy a gyerekét, hogy a vele élő férfi semmiben nem vesz részt, nincs segítségére, netán éretlen, vagy éppen lelép a kicsi tízhónapos, kétéves esetleg tizenöt éves korában, merthogy nem egy ilyen esetről van tudomásom. Az sem könnyebb, ha valaki egy pocsék házasságban kínlódik, csak azért, mert közös gyerek van. Mi most a kisfiammal kettesben vágunk neki a közös életünknek, ehhez kell igazítani mindent, de úgy érzem, menni fog! Ugyan apuka nincsen, de természetesen vannak körülöttem olyanok, akire majd számíthatok, ha szükségem lesz rájuk.

Úgy tudom, szüleid, két testvéred messze élnek Budapesttől: hogy tudnak így segíteni?

Bár több száz kilométerre élnek a családtagjaim, már most elég sűrűn meglátogatnak nyolcadik kerületi otthonomban, a gyerekszoba kialakításában is segítségemre lesznek majd. Ezen kívül több fiú és lánybarátom is van, akik tényleg teljes mellszélességgel ott állnak mellettem: ők valamennyien ugyanúgy beírták a naptárjukba a szülésem dátumát, akárcsak én!

Lesz valaki melletted a szülőszobában szeptember 25-én?

Én kizárólag az orvoscsapat jelenlétét igénylem, viszont a folyosón elég sokan ácsorognak majd…

Hogy néz ki ez a nyarad?

Dolgozom, ameddig csak bírom a strapát, és valószínűleg meg-meglátogatjuk egymást a családtagjaimmal is, hol én megyek hozzájuk a hétvégéken, hol ők utaznak hozzám, ahogy eddig is, de különösebb nyaralási terveim nincsenek. Vidéki születésű vagyok ugyan, de engem tíz éve már minden Budapesthez köt, nehezen mozdulok ki a fővárosból, én már itt vagyok otthon.

Édesanyád segítségképpen nem fog hozzád költözni legalább a baba megszületése utáni első hetekre, hogy ne legyél annyira egyedül a kismilliónyi teendőddel?

Anyukám már felajánlotta a nagymamai szolgálatait,de még nem tudom mi, hogyan lesz, majd kialakul akkor. Jó tudni, hogy már most is van egy csomó segítségem, bár ezeket egyelőre babonából nem veszem igénybe. Szülés után elég eldöntenem, ki kihez költözik, ebbe még nem gondoltam bele komolyabban.

Helyzeted dacára is tökéletesen kiegyensúlyozottnak tűnsz: harmincas nőként sem vagy aggódós kismama?

Próbálom úgy élni az életemet, ahogy eddig, hiszen ez nem betegség, hanem szó szerint más állapot, ami még jó is, és minden, amit én szeretek meg bírok még csinálni, az ennek a kis pasinak sem lehet rossz. Én nem vagyok egy túlaggódó típusú kismama, annyit járok orvoshoz, amennyit kell: szerintem az orvosom többet aggódik, mint én, mert gyakrabban akar látni engem, mint általában szükséges.

Eddig minden engem igazol, hiszen mindketten egészségesek vagyunk, és minden úgy van, ahogy lennie kell. Csak annyi az eltérés, hogy többet eszem mint eddig. Nem lettem „kívánós”, de talán gyümölcsből eszem a legtöbbet, viszont vaníliafagyiból egy vagonnal el tudnék néha tüntetni! Szerencsére minden pluszkilóm a hasamra jött, kicsi a csípőmre, de megállt, úgyhogy nem lesz nehéz majd letornáznom később. Nem fáj a hátam, nem dagad be a bokám, szóval minden úgy jó, ahogy van, de azért örülök, hogy amikor este hazaérek a tévéből, végre feltehetem a lábamat…

Nem lehet valami abban a székben, amiből ti híradósok nekünk mondjátok a friss híreket? Kumin Viktória is, Erős Antónia is édesanya lett, Szellő Istvánnak is újabb gyermekei születtek, és most te vagy várandós…

De, lehet benne valami, mert sokat viccelődünk ezzel odabent a szerkesztőségben, sőt, az ismerős barátnőknek is szoktuk ajánlani, üljenek bele kicsit adásszünetben, hátha kismamaként szállnak ki ők is belőle…

Meddig dolgozol még és mikorra tervezed a képernyőre való visszatérésedet?

A hírigazgatóra is tartozik ez a kérdés, de nem beszéltünk még meg semmi konkrétumot. Azt tudom, hogy ameddig jól bírom magam, addig szeretnék dolgozni. Ami a visszatérést illeti, jó volna persze minél tovább otthon maradni a babámmal, de mert nem csupán fizikálisan leszek egyedül, hanem anyagi értelemben is, nem tudom, meddig engedhetem meg magunknak azt a luxust, hogy ne dolgozzak.

Az könnyebbség, hogy a Házon kívül című műsor nyári szünetre megy, és ősztől már nem velem fog újra indulni, a híradót viszont amúgy is csinálnám nyáron is. Boldoggá tesz, hogy ismét csinálhatok jó kis gazdasági riportokat (hiszen 2001-beneredetileg ilyen minőségemben kerültem az RTL Klubhoz!), és ezen a területen manapság percenként történnek érdekességek. Nagyon élvezem!

Meglepően őszintén nyilatkozol az élethelyzetedről most: ezzel azt szeretnéd sugallni hasonló cipőben járó nőtársaidnak, hogy ha egy mód van rá, merjenek vállalni gyereket, akár egyedül is?

Nem gondoltam arra, hogy missziót kéne teljesítenem, azt viszont szeretném, ha egyfajta példa volna az én esetem, mert azt tudom, hogy rengetegen vannak hozzám hasonló helyzetben. Sokan nem szívesen beszélnek erről, takargatják a valóságot, mert úgy hiszik, hogy gyereket egyedül vállalni, nevelni szégyenletes, szánni való dolog, ami szerintem óriási butaság.

Azért beszélek szívesen, mert egyrészt szeretném tudatosítani, hogy ezért nem kell sajnálni valakit, másrészt attól még lehet egy nőnek boldog élete mert egyedül van, sőt, boldog gyereket is tud nevelni csak azért, mert nem klasszikus párkapcsolatban teszi ezt meg. Szeretni kell a gyereket, örülni neki, és akkor minden rendben lesz, még akkor is, ha nem tudjuk megvenni neki a legdrágább babakocsit vagy játékszert.

Híreim szerint barátaid, kollégáid már írják a listát, milyen ajándékkal lepjenek meg téged, illetve kisbabádat születése után. Te magad nem csábulsz el egy-egy gyönyörű babaholmi láttán?

Imádok bababoltokban nézelődni, mert csakugyan csodaszép holmikat, bútorokat lehet ma már kapni, de keményen ellenállok a kísértésnek, márcsak babonából is. A babaszoba is csak nyár végén alakul át a gardróbból, egyelőre egy lépést sem tettem ennek érdekében. Vannak olyanok, akik majd kisegítenek egy csomó ruhácskával, játékkal, mindennel, ami csak kellhet, úgyhogy nem aggódom emiatt. Azt a pár hiánycikket meg beszerzem én, de azt is csak az utolsó pillanatokban fogom megtenni.

Ha egyszer úgy alakulna, bevállalnál egy kistestvért még a fiadnak?

Nem tudhatom, mit hoz a jövő. Először szülessen meg Ő, legyen teljesen egészséges, boldog, jókedvű kisgyerek. Aztán majd meglátjuk, mit tartogat még a Sors. (de valószínűleg nem állnék ellen a dolognak, csak ezúttal már szívesebben próbálnám ki a gyereknevelést egy rendes párkapcsolatban.)