Olaszország – Szlovákia: 2-3

Felvidéki testvéreink alaposan lealázták a színészkedés focista királyait. Ráadásul 3:2-es eredménynek még az olaszok örülhettek, hiszen gyakorlatilag 10 perc játék után érték el: ahhoz képest pedig igazán elismerésre méltó. A világbajnokok ugyanis egész egyszerűen nem akartak focizni, így megérdemelten szippantották be a két szlovák gólt. Ekkor kezdett észbe kapni a talián fiúk, s mutatták meg mit is tudnak.

Ám hiába lett volna elég a döntetlen, nem sikerült bepréselni ugyanannyi labdát ellenfelük hálójába, mint az nekik. A gigahosszúságúra nyúlt hosszabbítás alatt pedig pontosan azokat a színészi trükköket csodálhatták meg (avagy kapták vissza), amiket vezetés esetén ők is nagy lelkesedéssel és magas színvonalon vetnek be - mindenki nagy sajnálatára. Ahogy a franciák, úgy ők is szégyenszemre, csoportutolsóként hagyhatják el Dél-Afrikát. Nem irigylem a hazatérésük pillanatát.

Paraguay – Új-Zéland: 0-0

Nagy szerencse érhette azokat, akik nem látták ezt a szenvedést. Még a csepeli grundokon is színvonalasabb focit játszanak, mint amit e két csapat produkált. A dél-amerikaiak dolgai még csak-csak hajaztak arra, amit labdarúgásnak hívunk, de a szigetországiaknak jobb lenne, ha inkább a Gyűrűk Ura helyszínein keresnék a drágaságot, mint hogy ásításra késztessenek többmillió nézőt.

Japán – Dánia: 3:1

Thomas Sörensen legrosszabb napja. A dán kapus lepkefogónak talán jó lett volna ezen az estén, de nem hálóőrnek. Két olyan szabadrúgásgólt kapott, amit ugyan tanári módon lőttek meg, de bizony rajta is nagyban múlt, hogy a bogyó végül a hálóban kötött ki. Ezek után a dánok megmutatták, mit is tudnak valójában: semmi komolyat. Najó, egy gólt azért összehoztak. Megérdemelten kaptak ki.

Hollandia – Kamerun: 2-1

Három gól, két támadó csapat, egy jó meccs. Több nem is kell. Hatalmas holland önbizalom, kellemes afrikai foci. A hollandok továbbjutása teljesen jogos, sőt, talán az sem elképzelhetetlen, hogy a döntőig is elmenetelnek.