Joggal panaszkodtunk, hogy a csapatok első körös teljesítménye nagyjából az NB I. színvonalát súrolta, alulról. Lagymatag spanyolok, fantáziátlan brazilok, szenvedő portugálok, ügyetlenkedő angolok, lustuló argentinok.

Argentína-Dél-Korea: 4:1

Szerencsére a második fordulóban éppen az argentinok tudták megmutatni, miért is szeretjük ezt a játékot. Ehhez persze kellett egy táncpartner Dél-Korea „személyében”. Tudtuk, hogy két elsőkörös győztes csap össze, így aki itt nyer, az gyakorlatilag továbbjutott. Ehhez mérten estek egymásnak a csapatok. Ötlettel teli argentin, és hajtós, támadó focit játszó koreai csapat lépett a pályára.

Az argentin támadók, főleg Tevez és Dimaria olyan erejű lövéseket zúdítottak a kapura, mintha legalábbis Szöul falait akarnák átlyuggatni. Végül egy buta koreai öngól indította be az argentin gólgyárat. A végig látványos focit hozó találkozó sztárja Higuain lett, aki háromszor köszönt be a kapuba.

Mosolyt fakasztó volt Somos Ákos kommentátor szövege, mikor azt tudta mondani: „jön az újabb koreai sárga… azaz sárga lap, nehogy félreértsék…” Na, pont így figyeltünk fel rá, mit is mondott…

Görögország-Nigéria: 2:1

Nigéria az esélyes. Nyilvánvaló. A csoda azonban megtörtént. Európa egyik leggyengébb láncszeme legyőzte Afrika majdnem-legjobbjait. Igaz, egy ostoba szabálytalanság miatt jogosan állították ki Kaitát a nigériai csapatból. Ekkor már eggyel mentek az afrikaiak, de nem sokáig. A görögök rájöttek, eljött az ő idejük: most vagy soha. Ennek megfelelően remekbeszabott lövésekkel, ügyes támadókombinációkkal jutottak el nem egyszer a kapuig. Enyeama azonban kivédte nemcsak a szemüket, de a szivárványhártyájukat is.

Végül azonban a görög istenek nagy unalmukban csak letekintettek az Olimposzról, s megesett halhatatlan szívük népükön. A végeredmény persze nemcsak isteni jóindulaton múlt, hiszen tény, hogy a számtalan helyzetből, amit Hellasz katonái kialakítottak már csak a valószínűség számítás szigorú szabályai szerint is gólnak kellett következnie.

A nigériai csapat utazásszervezőinek ugyan még nem kell lefoglalniuk a hazafelé tartó gépre a helyeket, hiszen elvben továbbjuthatnak, ám ez inkább matematikai esély mintsem valós.

Mexikó-Franciaország: 2:0

Az elején csak azt kértem: ne szerencsés, vagy potya góllal, és ne is szabálytalan találattal nyerjen valamelyik fél. (A szabálytalan, de érvényesen megadott góltól főleg a franciákat „féltettem”:egyszer elég volt.) Szerencsére nem így történt.

A meccs mindenesetre remekül indult. A tempó fényévekre került az NB I.-től, a csapatok beleadtak anyait… sőt nagyanyait, nagyapait. A franciák ugyan többet támadtak, de az igazán veszélyes támadásokat a szombrérósok vezették. A második félidőben aztán lesújtott a mexikói ököl egy igazi akciógól képében. A tizenegyes már csak hab volt a mexikói sörörömön.

Nehéz megérteni, hogy a franciák hogyan gondolhatják, hogy csapatuk az elődöntőig minimum elmenetelhet, ezekkel a játékosokkal ez teljességgel lehetetlen.

A lassítás

Sajnos dél-afrikai tévés barátaink vagy a hideg miatt fagynak le folyton, vagy a vuvuzela idegesítő hangja készíti ki őket is, de sehogy nem sikerül időben bemutatni a gólok lassítását. Bezzeg a szuperlassításban két percig mutogatott Messi vigyor, vagy Enyema unalmasan lassú úszása a levegőben mindig időben jön – mintha erre lennénk kíváncsiak. Miközben a vébé valóban egyre színvonalasabb addig a közvetítésben bizony vannak még problémák. Ott is fel kellene piszkálni azt a kisoroszlánt.