Hivatalosan összesen harminc faj, alfaj, illetve populáció tartozik a különösen veszélyeztetett állatok közé. Bernd Würstig, a galvestoni Texas A&M Egyetemen dolgozó bálnakutató szerint azonban a tudósok becslései alapján ennek duplája mondható veszélyeztetettnek. A különösen veszélyeztetettek közé tartoznak például különböző, "szörnyű állapotban lévő" dél-ázsiai folyami delfinfajok illetve a Balti-tengeri disznódelfin (Phocoena phocoena) is.

Az akár 18 méteresre is megnövő csendes-óceáni (Eubalaena japonica) és atlanti-óceáni simabálna (Eubalaena glacialis) populációját is erősen lecsökkentette a huszadik század közepén végzett tömeges vadászat. Az Atlanti-óceán északi részén mindössze háromszáz példányt számoltak össze, köztük nagyon kevés a nőstény.

A kutatók a tengeri emlősök fokozottabb védelmét követelik a politikától. Harald Benke, a Német Tengeri Múzeum vezetője az ellen emelt panaszt, hogy még mindig nagyon sok ideig tart, amíg a kutatási eredmények törvényi rendelkezéseket és azok gyakorlati megvalósulását eredményezik. Benke szerint az Északi- és a Balti-tengerben élő disznódelfinek legnagyobb ellenségei egyrészt a halászhálók, másrészt pedig a partok mentén kialakított szélmalomparkok.

Angela Merkel német kancellár írásbeli köszöntőjében nagyobb erőfeszítésre bátorította a kutatókat: "Ha hatékonyan fel akarunk lépni a fenyegető körülményekkel szemben, akkor jobban meg kell ismernünk és értenünk a bálnák biológiáját és az élettérhez kapcsolódó szükségleteiket" - írta Merkel.

A szerdáig tartó stralsundi konferencián 34 ország 450 kutatója tanácskozik az aktuális kutatási eredményekről.