Egy igazi hungaricum

A Mikroszkóp Színpad frissen kinevezett igazgatója remélte, hogy szűzbeszédjére nemcsak azok voltak kíváncsiak, akiknek rokonszenvére eddig is számíthatott, hanem egy-két ellensége is megjelent… hogy megpuhíthassa őket.

„A kabarészínpad olyan hely, ahol az igazat ki kell mondani! – kezdte első sajtótájékoztatóját a Mikroszkóp Színpadon február 10-én Verebes István. - Mert aki nem teszi, rögtön lelepleződik. Egy kabarészínház nagyon magán viseli a vezetőjének a karakterét. A Nagymező utcában - ahol most funkciót vállaltam -, kezdődött valaha az életem. Az Ifjúsági Színpadon (jelenleg Thália Színház: a szerk.) játszott az apám (Verebes Károly: a szerk.), és a legelső színházi emlékem ehhez a háztömbhöz kötődik. Úgy két és féléves lehettem, amikor egy délután anyámmal a Hajós utcai művészbejáró előtt várakoztunk apámra, előadása után. Kiskorom dacára én már tudtam, hogy az apám valamilyen színházban játszik. Máig emlékszem, ahogy katonaruhában kilépett hozzánk a kapualjból és nyomban megölelt. Nekem azóta is az a bizonyos kapualj a bejárója minden egyes színháznak , csak sajnos az apám már nem ölelhet meg… Ma egyedül állok itt, hogy közösséget vállaljak egy olyan színházért, ami ma az egyetlen fellegvára a pesti kabarénak: igazi hungaricum!”

Hű marad a műfajhoz

Az egyik oka, amiért Verebes nekiveselkedett a feladatnak az, hogy a kabaréműfaj ne tűnjön el, amelynek mindig is komoly letéteményese volt a Mikroszkóp Színpad. Verebes 1970-ben színészként diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán, mikoris már mindenkinek volt szerződése, csak neki nem. Osztályfőnöke, Várkonyi Zoltán szerződtette volna a Vígszínházhoz (ennek volt akkoriban igazgatója Várkonyi: a szerk.), de egyrészt szerinte három Verebes sok lett volna egy színházban – hiszen apja is, és annak akkori felesége, Schubert Éva is ott játszott -, másrészt szerinte Verebes nem az a típus, aki évekig tudna várni egy remek feladatra, aki nézné a kulisszák mögül, hogy a kollégái milyen nagy szerepekben tündökölnek. Verebes kérdésére, miszerint akkor mit csináljon, Várkonyi azt felelte: menjen a Mikroszkópra! Az ifjú színész ezen halálosan megsértődött, de Várkonyi helyre tette: maga akárhol is fog játszani, olyan helyre menjen, ahol megvan rá a reménye, hogy az első lehessen! Verebes nem hallgatott mesterére, a következő tíz évet több vidéki társulatnál töltötte. 1980 elején meghalt Várkonyi, és ugyanannak az évnek a nyarán meghalt Komlós János, a Mikroszkóp legendás direktora. Ekkor hívta őt oda Marton Frigyes. Verebes hát mégis tag lett a Mikroszkópon, és bár ugyan első nem lehetett, hiszen azokban az években még ott volt Hofi Géza, viszont ő konferálhatott , ami azért nem volt kis dolog.

„Hogy mi mond ellent annak, hogy én ennek a színháznak a vezetője legyek, az magánügy – folytatta Verebes. - De hogy miért vállaltam el, azt konkrétan idézem a pályázatomból: … apámtól örököltem ezt a műfajt, ő egész életében hűséges maradt hozzá… ez a műfaj engem mindig befogadott, mindig belemenekülhettem, ha máshol valami nem tetszett… a műfaj az elmúlt két évtizedben magára hagyottá vált, mind intézményesen, mind művészi téren… az arra alkalmas személyiségek kinevelése, utánpótlása Marton Frigyes után elmaradt… a szerzők is elfogytak… Akik azzal vádoltak meg korábban, hogy az én igazgatói kinevezésem előre le volt vajazva, azokkal közlöm, hogy…. le volt vajazva! A kinevezőnek a dolga, hogy felelősséget vállaljon azért, akit kinevez… igenis felelősséget kell vállalnia minden politikai frontnak azért, akit ide beszavaz… Kultúrfunkciónak tartom ezt a feladatot. Ezalatt azt értem, hogy a kabarénak példát kell mutatnia a maga eszközeivel ízlésből, modorból, és - amiből a legnagyobb hiány van ma ebben az országban – együttműködésből. Ez nem jelenti azt, hogy kikerülnénk bármilyenfajta jelenséget… Meg kell találnunk a kabarénak azt a módját, ami a legkülönfélébb pártvonzalmú és korosztályú közönségnek megfelel, amire kíváncsiak lesznek.”

Fábry is jöhet

Verebes István a Mikroszkóp nevét megtartva felé írja hogy: Kabaré 24, azaz „A nap 24 órájáról a Nagymező utca 24-ben”, ez az új szlogen. Az új direktor megtartotta a régi kollégákat, de újakat is hozott: aki nem új, de a társulatban annak számít, az Nádas György, a zenei vezető pedig Heilig Gábor lett. A színház művészeti vezetője az a Vida Péter, aki szereti ezt a műfajt, aki Verebes szerint korosztályának egyik olyan színésze, aki a legjobban tudja a szakmát, és amikor ő nincs bent a színházban, helyette is gazdája lesz. Az igazgató olyan rendezőket is hívott, akik érthetően - és úgy, ahogy azok megvannak írva - képesek színházi előadásokat rendezni: ebből a szempontból Verebes szerint a Mikroszkóp Színpad unikum lesz... Úgy véli, azokat a művészeket, akik ennek a műfajnak igazolt nagyjai, nehéz lesz megkapni, de tárt ajtókkal várják Gálvölgyi Jánost, Bajor Imrét, Hernádi Juditot, Fábry Sándort, Benedek Miklóst, Haumann Pétert és Bodrogi Gyulát. Két ember pedig azt csinál, amit akar: Lorán Lenke illetve Sas József. Előbbit munkába állása első napján felterjesztette Kossuth-díjra. Utóbbinak a helyszínen adott át jelképes Kossuth-díjat, hozzátéve: menjen be a bankjába, vegyen ki ötmilliót, és érezze úgy, mintha csakugyan megkapta volna…Verebes szerint ahogy Sas József tudja a szakmát, azt kéne tanítani a Színművészetin.

„Ebben a színházban nem lesz előadói est, és nem leszünk befogadó színház sem – zárta beszédét az új igazgató. - A társulatnak, az itt dolgozóknak kell keresnie, hogy azokat a szégyenteljesen alacsony fizetéseket, amiket manapság nálunk a színházakban adnak, legalább növelni tudják valamennyivel.”