II. Magyar Klímacsúcs- percről percre

Elképzelések

Miután Koppenhágában nem sikerült teljesíteni a világ elvárásait – vagyis kidolgozni és lefektetni a kyotói egyezmény utáni időszak terveit – sokan szkeptikusan, vagy elkeseredetten tekintenek a hasonló rendezvényekre. Így a Klímaklub sem fogalmaz meg az első Magyarországi Klímacsúcshoz hasonló, grandiózusnak tűnő célokat, csupán egy tágan értelmezhető, sikert vagy bukást nehezen kimondható vezérelvet adott meg: „közös párbeszéd előmozdítása a tudomány, a gazdaság valamint a politikai élet magas rangú képviselői között a környezettudatos gondolkodás és a fenntartható fejlődés elérése érdekében”.

Igaz, az alcím már sokkal több eltökéltséget, spirituszt sejtet: „Koppenhága után: Környezettudatos gondolkodást, politikát és cselekvést a fenntartható fejlődésért”. Annyi mindenképpen igaz, hogy a 2009 februárjában megalakult Klímaklub, a nem a legeredményesebben sikerült I. Magyarországi klímacsúcs után sem lustálkodott: számos konferenciát szervezett, faültetéseket tartott, valamint részt vett a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Energia-Klíma Munkacsoportjának munkájában – így a Éghajlatvédelmi Kerettörvény megalkotásában – és a továbbiakban is hasonló aktivitást kíván felmutatni. Tehát van a szervezett mögött mind munka, mind szakember-gárda, mind társadalmi támogatás (több mint 11.000 taggal és ifjúsági tagozattal is rendelkeznek).

Kezdet és karnevál

A reggel kilenc órakkor kezdődő, a Radisson Blu Béke Hotelben rendezett klímacsúcs előtt meglepő jelenség fogadja a Nyugati tér felől érkező járókelőt: neves médiaszemélyiségek részvételével (többek közt Dér Heni, Novák Péter) Maszkos Klímaparádét rendeztek, amely az éghajlatváltozásra, és a mai csúcsra hivatott felhívni a figyelmet – a tervek szerint a fesztivállal tízre érnének át a hotel elé. Bent több mint száz meghívott vendég, előadó, újságíró – a falakon pedig olyan óriáscégek plakátjai, mint az MVM, a Fővárosi Gázművek, az ELMŰ, vagy az E.on.

Elsőként a konferencia levezető elnöke, Dr Faragó Tibor a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium környezet és klímapolitikai szakállamtitkára szólal fel: a klímacsúcs programjának felvázolása után megemlíti, hogy 200 éve foglalkoznak a problémával – igaz a politika csak 30 éve vette azt napirendre – így a koppenhágai klímacsúcs sikertelensége nem szabad hogy elbizonytalanítsa a résztvevőket, hisz az csupán egy esemény volt a sok közül. Mi a teendő? Miben vagyunk közösen érdekeltek érintettek? – teszi fel a klímacsúcs kérdéseit, majd hozzáteszi, hogy a jelenlegi konferencia legfőbb célja egy nagyobb közmegegyezés kialakítása a klímaváltozás kérdésében.

Őt Szili Katalin, az országgyűlés volt elnöke, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tiszteletbeli elnöke követi. Elmondása szerint remek időben került sor a csúcsra, hisz e hét elején került sor a 300 civil szervezet által támogatott klímatörvény parlamenti vitájára. Szili reményei szerint ezt majd február 22-én, az utolsó ülésnapon elfogadja az országgyűlés, amely – az év végén elfogadni szándékozott nemzetstratégiai tervvel együtt – hosszú távon meghatározza majd Magyarország fenntartható fejlődését (ezzel Európában Magyarország lenne a második, aki ilyen törvényt fogad el). A politikus szerint nem a gazdaság a cél, hanem a gazdaság egy eszköz a célok megvalósítására, amely közben figyelembe kell venni környezetünk épségét is.

A kudarcosnak minősített koppenhágai klímacsúcs megemlítése után leszögezte: globálisan is vállalásokat kell tenni a konkrét csökkentésekre. Szili szerint Magyarország 2020-ig 40 százalékkal, 2050-ig pedig 80 százalékkal fogja csökkenteni széndioxid-kibocsájtását 1990-hez képest (ez úgy lehetséges, hogy a kimutatások szerint 2008-ra már 30 százalékkal csökkentettük a kibocsájtást). Hozzátette, hogy az ipar ebben elkötelezett, de ők mindössze a kibocsájtás 8 százalékáért felelősek, így nagyrészt a lakosságon, és a politikán múlik a terv megvalósítása. A törvény egyébként létrehoz egy pénzügyi alapot is, amely a cél megvalósíthatóságát segíti elő – jegyzi meg Szili.

Helyi szakik

Szabó Imre Környezetvédelmi és Vízügyi miniszter szerint nem elvi vita kell – hisz az időjárási jelentések, jelenségek egyértelműsítik a veszélyt – hanem konkrét cselekmények, programok szükségesek. „Magyarországnak az Európai Unió tagállamaként, az EU-val együtt a kibocsájtás csökkentését kell dolgoznia”- szögezi le. Konkrét vállalások tekintetében elmondja, hogy Magyarország 2020-ig 20 százalékos kibocsájtáscsökkentést ígért, 20 százalékos megújuló energiaforrás használatát, és 20 százalékkal hatékonyabb energiagazdálkodást -amelyek csökkentenék hazánk kóros energiafüggőségét is.

A 2009-10-es stratégia legfőbb pontja, hogy elősegítsék a kibocsájtások visszafogását, amelynek egyik eszköze az energiahatékonyság növelése (energiatakarékos izzók preferálása, panelprogram a lakások hőszigetelésére stb.), a másik a megújuló energiaforrások arányának halmozása. Kiemelt részt tulajdonítanak a KEOP-programoknak, vagyis megújuló energia-technológiával és energiahatékonysággal kapcsolatos elképzelések pályázati úton való támogatásának is. Az „új panel program” hatására évi 76 ezer tonna CO2 kibocsájtásának megspórolását tervezik (az előző 36 ezerrel csökkentette az éves szennyezést). További cél az EU klíma- és energiacsomagjának átültetése 2012-ig.

Bencsik János országgyűlési képviselő, Tatabánya polgármestere szerint a klímaváltozás valódi oka a természeti erőforrások túlfogyasztása. Bencsik előadása szerint a klímaváltozás nemzetbiztonsági kérdés is, hisz az időjárás drasztikus változása az egész nemzetre veszélyes lehet. A politikus elmondása alapján fel kell készíteni az országot a klímaváltozás különböző hatásaira – amihez értékváltásra is szükség van. Az éghajlatváltozással szembeni fellépésnek egybefüggő társadalmi, politikai és gazdasági feltételei is vannak – például el kell fogadtatni, hogy az árak magukba foglalják az adott termék környezetre gyakorolt hatásainak „értékét” is. Mindehhez pedig egy összpolitikai konszenzuson alapuló nemzeti éghajlat politika szükséges – érvel Bencsik.

Dr. Fodor Gábor volt Környezetvédelmi és Vízügyi miniszter elmondása szerint a környezetvédelem nem profitált a gazdasági válságból – vagyis nem éltünk a válság által felkínált zöld, hosszútávú fejlődési lehetőséggel. „Ma a környezetvédelmi politika áldozatává vált a válságkezelésnek.” Fodor kijelentései alapján egyetért a megszorító válságkezelés módszerével, azonban hiányolja a válságkezelés jövőbeli perspektíváit, amiben szerepelnie kellene a környezettudatos, stratégiai gazdaságpolitikának.

Ugyanakkor – jegyzi meg az ex-politikus – ehhez politikai összefogás is szükséges lenne. Ebben nyújthat segítséget a környezetvédelemben kifejezetten erős civil szervezeti képviselet. Fodor szerint nem kezdeményező, hanem követő a magyar környezetvédelmi politika, amin változtatni kell – de azt is megjegyzi, hogy ágazati politikából kormányzati, stratégiai politikává kell válnia a környezetvédelmi politikának. Hozzáteszi, hogy a közfigyelem is egyre fogékonyabb erre a témára, és hogy a hatékony fellépésért ezt tovább kell növelni.

Sirman Ferenc, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdasági szakállamtitkára a mezőgazdaság és a klímaváltozás kapcsolatáról beszélt. Előadása szerint sem túlreagálni sem lebecsülni nem szabad a helyzetet: ők a kétfokos hőmérséklet-emelkedés forgatókönyvére készülnek, amik Magyarországon főleg aszályokban és árvizekben ölthet testet. További gond, hogy csökkenhet a biodiverzitás, megnőhet a belvíz-szint és egyéb, előre nem látható problémák is megjelenhetnek. Sirman szerint a másodgenerációs – tehát az élelmiszerellátást nem érintő – bioüzemanyag-alapanyag termesztése nagy lehetőség lehet a mezőgazdaság számára, amelynek nagy szerepe van a tervezett fenntartható fejlődésben is. Hangsúlyozta az erdők széndioxid-felszívó képességének – amely csak feldolgozásuk során érvényesül – és a hatékony vízgazdálkodás fontosságát is.

EU szakik

Herczog Edit Európai Parlamenti képviselő szerint az EU-politikának meg kell egyeznie a klímapolitikával, mert nincs két külön kontinensünk, vagy Földünk. A képviselő – miután összegezte a világ helyzetét (6 milliárd emberre 1 milliárd féle termék jut, növekvő népesség, a világháló terjedése, valamint a világ energiafüggőség mélyülése, egyre csökkenő nyersanyagforrások) – rátért arra, hogy ipari szerkezetváltásra, egyfajta energetikai forradalomra van szükség, aminek az EU-ban mintegy 4000 milliárd euró lenne a forrásigénye (ennél több „égett el” a válság alatt). Ez nem egy pazarló, hanem egy újrafelhasználást célzó ipari elgondolást jelentene – ami jelentősen csökkentené a széndioxid-kibocsájtást is. Hercog szerint viszont ehhez rohamosan fejleszteni kell az energiatechnológiákat, amelybe sajnos nem áramlik a tőke, pedig "ebben van a jövő". A politikus szerint nem új szervezetek és intézmények kellenek, hanem a jelenlegiek megerősítése és összedolgozása – erre számít az ez évben tartandó mexikói klímacsúcson is.
@@
Greg Dorey brit nagykövet beszédében – igen érezhető, de érthető akcentussal – elmondja, hogy a brit klímastratégia miként alakult ki, és hogy miként lehet ez Magyarország hasznára. Szerepel benne több mint 1,2 millió zöld gazdasági munkahely létrehozása, 7 millió otthon teljes energetikai modernizálása és a most épülők szigorú energetikai szabályozása (plusz 1,5 millió otthon támogatása saját előállítású energia létrehozására), országosan 40 százalékos alacsony széndioxid-kibocsájtású energia felhasználása, a gázimport felére csökkentése, és a személygépkocsik kibocsájtásnak ugyancsak 40 százalékos csökkentése. Dorey szerint ilyen ambiciózus célokat szabad csak vállalni, már csak azért is, mert eme beruházások idővel többszörösen behozzák az árukat, jelentősen csökkentik az energiafüggőséget – és még a Föld megmentésében is besegítenek.

Dorey arról is beszámol, hogy a nemzetközi gazdasági vélemény szerint csak a Zöld gazdaságra való áttérés menti meg a világot egy újabb ciklikus gazdasági válság begyűrűzésétől, és hogy semmilyen recesszió nem lehet indok a zöld gazdaságra való átállás elhalasztásában. Indokként elmondta, hogy az alacsony kibocsájtású ipari szektor Angliában a recesszió idejében is négy százalékkal növekedett, és ez évben is újabb 5 százalék várható. Hozzátette, hogy csak a zöld gazdasággal lehet esélyünk egyáltalán jövőt építeni – hisz az energiahordozókból Földünkön nincs végtelen mennyiség.

Jos Delbeke EU Környezetvédelmi Bizottságának vezérigazgató helyettese elmondta, hogy a világnak globálisan legkésöbb 2020-ban el kell kezdenie a széndioxid-kibocsájtásnak csökkentését – különben a hőmérséklet-növekedés túl fogja lépni a kritikusnak tartott két fokot. Ehhez a fejlett országoknak már most el kell kezdeniük a csökkentést, és 2020-ban a fejlődő országoknak is csatlakozniuk kell ehhez. Ebben fontos szerepet játszhat az atomenergia, és egyéb alakulófélben lévő energetikai technológiák. Az EU ezen célokban elkötelezett – jelenti ki.

Az EU egyoldalúan úgy döntött, hogy 2020-ig minimum 20 százalékkal csökkenti a szén-dioxid kibocsájtását 1990-hez képest (a 30 százalékhoz új technológiák kellenének), és energiaigényének 20 százalékát is megújuló energiaforrásokból fogja kielégíteni. Delbeke dicséri az ETS rendszer rugalmasságának és hatékonyságának eredményeit (noha erre a magyar széndioxidkvóta-botrány épp rácáfol). Koppenhágára rátérve megjegyzi, hogy bár konkrét megállapodás sajnos nem történt, de megvolt az a hatalmas jelentősége, hogy a témában nemzetközi egyetértés született – amibe már csak a jogilag kötelező érvényű számokat kell beültetni. Pozitív eredménynek tartja, hogy ma már több mint 100 ország tett vállalást CO₂ kibocsájtásának csökkentésére – igaz megjegyzi, hogy a fejlett ipari országok kissé kevés vállalást tettek kibocsájtásukhoz képest.

Sanjeev Kumar az E3G- Third Generation Environmentalism Climate&Energy Associate képviseletében elmondja, hogy nem kell feltétlenül várni a politikusokra, meg lehet tennie anélkül is mindenkinek a magára vonatkozó lépéseket. Kumar szerint Koppenhágában 20 év munkája hullott atomjaira, így meg kell vizsgálni, hogy mi és miért történt. Sokan a bilaterális kapcsolatok megerősítésében látják a megoldást – állítja Kumar – ami szerepet játszhat többek közt az energiakereskedelemben is. Fontosnak nevezte a belső égésű motorokról való átállást – ami a vergődő gépkocsiiparnak is nagy lökést adna – és a 2050-ig tartó klímastratégia kidolgozását. Kumar szerint most nem takarékoskodni kell, hanem új gazdaságot teremteni.

Klímapolitika és a gazdaság

Dr. Kerekes Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos és oktatási rektorhelyettese elmondja, hogy rajtunk kívül csak Kanada tudta úgy növelni a gazdaságát, hogy közben csökkentette széndioxid-kibocsájtását – és a mostani klímatörvény is ugyanezt az utat célozza. Felveti azt az ötletet, hogy ha több munkát végeznének gép helyett kézzel, akkor a gazdaság is úgy nőne, hogy a kibocsájtás csökken, valamint több szakképzetlen munkaerő juthatna munkához. Megemlíti, hogy a gazdaság hozzáállása sem megfelelő: sokan megpróbálják kijátszani a korlátokat, hogy spóroljanak. Azt is megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrások túlzott erőltetése néha értelmetlen: a magyar szélerősség például nagyáltalánosságban nem éri el egy szélerőmű megterülésének minimális követelményeit.

Dr. László Ervin filozófus, a Budapest Klub Alapítvány elnöke szerint a klíma olyan, mint egy szimptóma, de nem szabad úgy kezelni. Meg kell vizsgálni az okokat, és ekképp kell kitalálni a gyógymódot. „Nem lehet egy problémát azzal az elgondolással kezelni, amiben született.” László állítása alapján a Föld alapvető energiaellátó rendszere, és az emberiség saját rendszere nincs összhangban, és ennek a szimptómája a klímaváltozás.

A gazdaságban úgy kezelik, mintha a napfény, a levegő és sokszor a víz ingyenes lenne- ez pedig egy hibás hozzáállás, amely az eltérésekhez vezet. Miután a klímaváltozás lehetséges, katasztrofális hatásait elemezte (hőmérséklet-változás, óceánszint emelkedése, stb.) László megjegyezte, hogy ha az ember természethez való hozzáállása nem változik, akkor villágunk összeomlik – és nemsokára elérjük azt a pontot, ahol vagy gyökeresen változtatunk, vagy összeomlunk. A szükséges változás pedig a globális kultúrára való átállás lenne, ám ez alapvetően az emberektől, egyénektől függ.

Dr Ürge-Vorsatz Diana, az Éghajlat- és Fenntartható Energiapolitikai Kutatóközpont intézetigazgatójának, Közép Európai Egyetem professzorának előadását a hölgy egyéb elfoglaltságai miatt Dr. Faragó Tibor tartja meg: az előadás témája, hogy apránként, vagy radikálisan történjen a gazdaság – a világ, egy lakóház – klímabarát átalakítása? Egy átlagos háznál egy radikális átalakítással (Solanova projekt) 84 százalékos energiamegtakarítást lehet elérni – míg az apránkéntival 14-36 százalékot (különböző módszerekkel). Bár a radikális átalakítás jóval drágább, de hosszabb távon (egy-két évtizedes távlat) jóval jelentősebb költségmegtakarítást jelent.

Így egyértelmű, hogy alapvetően ha 2050-re 80 százalékos kibocsájtáscsökkenést akarunk gazdaságosan elérni, akkor a radikális módszert kell használnunk. Így nem szabadna támogatni államilag a kis hatékonyságú felújításokat – sőt rendeletekkel kellene ezeket szabályozni – hanem ha lassabban is, de nagyfokú energiacsökkentést kell támogatni, mind az egyéni házaknál, mind országos szinten.

Dr. Gyulai Iván ökológus szerint az éghajlatváltozás nem kezelhető kizárólagosan az üvegházhatású gázok kibocsájtásnak szabályozásán keresztül. Előadása alapján majd minden problémának közös gyökere van, így egyetlen rendszerszemléletű politikára lenne szükség. Mivel az emberi lakosság meghaladta bolygónk eltartóképességét, így először vissza kell mennünk eme szint alá, majd a technikai újításokkal itt is kell maradnunk. Ehhez az energiacsökkentés, a megfelelő felhasználás, és a megújuló források irányába vezet az út – állítja Gyulai, majd bemutat pár nagyvilági gondolkodót, akik hasonló nézeteket osztanak.

Víziója szerint a világon minden ember kapna egy energiakártyát, amelyben személyre szabott, egyenlő kvótát tartalmazna – ezen felül nem használhatna energiát – és amellyel kereskedni is lehetne. Az ötlet kiküszöbölné a pénz azon hiányosságát is, hogy nem veszi figyelembe a levegő, a napfény, stb. árát. Az ökológus elmondta, hogy a kibocsájtás csökkentését spórolással, energiahatékonyság növelésével, és alternatív, nem fosszilis energiahordozók fejlesztésével lehet elérni.

Dr. Láng István akadémikus előadása pedig a kutatási irányokat elemezte (gazdasági öko-hatások, klímaváltozást okozó gázok és megújuló erőforrások, szélsőséges időjárás, szabályozások), és a K+F-el kapcsolatos egyéb elvárásokat ismertette. Megemlítette, hogy Magyarországon nincs nagy, átfogó kutatás a klímaváltozással kapcsolatban – pedig szükség lenn rá.

Az ülés végén felvázolt víziók egyike szerint 2050-ben ha még élünk, akkor azt fenntarthatóan fogjuk tenni, egy másik szerint pedig a globalizáció összeomlik, és egy kényszerlokalizáció után az úgynevezett glokalizácó korában fogunk átlépni az évszázad második felébe.

Sajtótájékoztató

Varga Dávid, a Klímaklub titkára elmondta, hogy nem csak szakmai szinten, hanem társadalmi szinten is egyre erősebb az érdeklődés a klíma ügye iránt – példának a klímakarneválon megjelenő számtalan iskolást hozta -,és így esélyes megoldást találni a világunk eme égető problémájára. Dr. Láng István szerint „az a kérdés hogy csináljunk-e valamit, vagy sem? Várni, vagy cselekedni? Szerintem cselekedni, de mindenki döntse el maga.”

Újságírói kérdésre Dr. László Ervin elmondja, hogy a világ mostani hozzáállása olyan, mintha mindenki a Titanicon szeretné megszerezni a legjobb kabint, de a hajó maga az senkit nem érdekel. Dr. Faragó Tibor pedig – ugyancsak újságírói kérdésre – tagadta, hogy a II. Magyar Klímacsúcs nyomásgyakorlásként szolgálna az országgyűlésre, hogy hétfőn fogadja el a klímatörvényt.

Továbbiakban zárt szekció-ülések kezdődnek éghajlatváltozás és gazdaság, éghajlatváltozás és alkalmazkodás, valamint éghajlatváltozás és tudomány, nevelés témakörben, majd öt óra magasságában egy, az eredményeket összefoglaló összegzővel zárul a csúcs.