-A Halálkeringő című új és első magyar thriller férfifőszerepét neked, rád írták az alkotók. Rusty egy lecsúszott figura, bár legendás nyomozóként emlegetik ma is. Eszembe jutnak olyan szerepeid most, mint a Privát kopó című tévésorozat magánnyomozója, az Ötvös Csöpi-filmek magas rangú főrendőrje: vonzódsz ehhez a típusú karakterhez?

-Azt nem tudom, viszont lecsúszott alakokat szívesen játszom. Azért szerettem kifejezetten Rusty bőrébe bújni, mert az utóbbi években kissé túl sok humoros figurát alakítottam filmen, színpadon, kabarékban egyaránt. Tapasztalatom szerint akinek van humora, azt humoros dolgokra hívják-használják a mi szakmánkban, és már nagyon azt éreztem egy ideje, hogy hiányzik a sötét szín! Belegondolnom is rossz, hogy van egy nemzedék – a most tizen-, huszonévesek -, akik engem csak a vicces oldalamról ismertek meg, jókat nevetnek a poénjaimon, amiket például a Heti hetesben mondok vagy a színházban előadott illetve moziban látható vígjátékokban, és talán azt hiszik, hogy nem is tudok mást! Pedig ez nem volt mindig így! Én egy színész vagyok, 1970-ben diplomáztam a Színművészeti Főiskolán, és elkezdtem ilyen, olyan, amolyan szerepeket játszani, és ezek között szerencsére sok drámai is előfordult. Úgy tűnik, az utóbbi évek gazdasági nehézségei miatt az emberek szívesebben veszik, ha többnyire inkább mulattatják őket, ettől viszont picit felborul az épeszű egyensúly. Ezért hiheti azt egy fiatal ember ma rólam, hogy én humorista vagyok, míg egy harminc-negyven feletti már tudja, hogy nem így van, hiszen látott engem komolyabb drámai karakterek bőrében is, mondjuk a Bűn és bűnhődésben. Örültem hát Rusty figurájának, mert szeretem a drámai karaktereket. Amikor ki akarok kapcsolódni, és nagyon-nagyon fáradt vagyok, nem szépirodalmat olvasok egy ideje, hanem előveszek egy jó kis ponyvát, egy izgalmas (amerikai) krimit. Nem áll távol tőlem ez a világ, és amikor felkértek erre a szerepre, örömmel mondtam igent rá.

-Úgy tudom, kissé kalandos a története a te felkérésednek…

-A Csudafilmet forgattuk éppen, aminek a zenéjét Rakonczai Viktor zeneszerző írta: promóciós körúton jártunk, és a mikrobuszban jókat beszélgettünk mindenféléről. Ekkor árultam el, mennyire szeretnék eljátszani egy fickót, aki megy a sötét utcán, persze Amerikában, közben zuhog az eső, és egyszer csak jól kiderül rólam, hogy meggyilkoltam a feleségemet! Ott rögtön meg is írtuk hozzá a zenét játékból, ekkor mondta nekem Viktor, hogy van egy barátja, aki Pete Goodman álnéven ír, és szól neki, hogy írjon számomra egy jó kis krimit. Ezt az egészet el is felejtettem, de egy év múlva felhívott valaki, aki közölte, hogy ő Pete Goodman, és írt nekem egy krimit! Elküldte, elolvastam – ez volt egyébként a Halálkeringő! - , mondtam is, hogy isteni a szerepem, de hogy lesz ebből film? Akkor megint eltelt egy év, majd felhívott Kovács Gábor producer, ráérek-e nyáron, mert hogy leforgatnánk a Halálkeringő című thrillert. És így is lett.

-Ma nagy divat a thriller, a horror, a vámpírtörténetek, a mai lányok furcsa mód ezeknek a filmeknek, regényeknek a hőseibe szerelmesek, értük rajonganak. Filmen is szereted magánemberként nézni a thrillert, vagy csak könyvben olvasni?

-A horrort meg a vámpírsztorikat utálom, én a thrillert és a krimit szeretem, főként a Los Angelesben vagy New Yorkban játszódó bűnügyi történeteket, amikben van egy fifikás nyomozó is, ezeket mind könyv, mind film formájában örömmel fogyasztom.

-Hogy képzeljünk el téged Rusty szerepében?

- Ennek a sötét történetnek és az én szerepemnek nem annyira fontos vagy érdekes része a „nyomozóság”, sokkal inkább az, hogy Rustynak van egy lánya, aki rendőrnő, kokainista, és még kilenc hónapos terhes is. Rusty figurája annyira jó karakter, hogy szívesen eljátszanám akkor is, ha nem nyomozó volna, hanem vízvezetékszerelő, ügyvéd vagy újságíró!

-Alkoholista, kiégett, lecsúszott és ehhez hasonló negatív jelzőkkel mutatja be a forgatókönyv Rustyt: ezek szerint te örülsz, ha ilyen típusú pasast játszhatsz…

-Hogyne, hiszen egy színész nem mindig akar jóképű, csillogó, elegáns, vicces figurát alakítani, hanem időnként a tökéletes ellentétjét ennek.

-Anyaszínházaidban, a Vígben és a Pestiben most is vígjátékok garmadájában nézhet meg téged a közönség: hogy a legfrissebbet említsem, nemrég láttalak Molnár Ferenc örökbecsű egyfelvonásos komédiájának, az Egy, kettő, háromnak bravúr főszerepében. Szórakoztatni szeretsz vagy inkább elgondolkodtatni?

-Hát hogyne szeretnék elgondolkodtatni! Az az érdekesebb, nehezebb feladat. Szórakoztatni is remek dolog, nincs azzal semmi baj, csak unalmasat ne kelljen soha csinálni! Egyébként a drámai művek is lehetnek szórakoztatóak, például szerintem a Lear király vagy az Antigoné is az, csak ezek az elménket szórakoztatják inkább, míg a nagyon könnyed vígjátékok pedig inkább a rekeszizmainkra vannak hatással, ami szintén nem gond. Én a magam részéről szeretem, ha a leglazább komédiában is van valami érzelmi szál, ami fájdalmas, megható, sírnivaló, netán felemelő, mert ez mindenbe kell! Ha valami csak simán röhögtető, azt vacaknak tartom, azt én nem szeretem.

-Tizenkét éve forgattatok utoljára együtt Dobó Katával a Miniszter félrelép című filmvígjátékban: most a Halálkeringő apa-lánya párosaként gyorsan össze tudtatok újra rázódni?

-Könnyű volt megtalálni ismét a közös hangot, és azonnal ment is. Én mindig is nagyon szerettem Katát, aki rengeteget tanult azalatt a nyolc év alatt, amit időközben Amerikában töltött, hiszen odakint mindenféle színészképzőkbe járt. Úgy látszik, az amerikaiak ezt nagyon jól tudják tanítani, mivel Kata remek színésznő lett. Félreértés ne essék: azelőtt se volt rossz, de például a Miniszterben lévő szerepe könnyedebb, kisebb erőfeszítést kívánó feladat volt. Most, a Halálkeringő rendőrnője viszont nagyon kemény meló, nehéz a szerep, és szerintem Kata csodásan játssza.

-Szeretsz írni, ezt tudjuk rólad: nem jutott még eszedbe az elmúlt évek során, hogy magadnak írj egy olyan sötét szerepet, thriller-szerű történetet, amit a Halálkeringő alkotói vetettek papírra illetve filmvászonra?

- Nem olyan könnyű ám egy ilyet megírni, és én úgy tartom magamról, hogy nem volnék rá képes. Nem próbáltam ugyan, de pontosan tudom, hogy nem menne nekem a krimiírás, mivel ahhoz egy matematikai agyra van szükség,ki kell számítani bizonyos fordulatokat, a matematikához én pedig mindig nagyon hülye voltam.. Hogy egy sötét figura drámai szerepét megírom-e egyszer magamnak egy még sötétebb, még drámaibb történetbe ágyazva, azt nem tudom megígérni, viszont azt sem, hogy nem írok!

- Apropó írás: mikor „fogunk el veled közösen újra egy újabb levelet” a Heti hetes-ben?

- Az utóbbi hetekben folyamatosan játszottam a színházban, nem értem rá a Heti hetes egyik felvételén sem részt venni, viszont februárban megint ott ülök majd a többiek között. Tulajdonképpen hiányzik is, ha sokáig nem veszek részt az adásokban, meg elvagyok nélküle is, úgyhogy ez olyan kétélű dolog, mint a késpenge. Jut eszembe: egy ilyen amúgy a Halálkeringő plakátján is látható…