Hogy Mongóliában nőből van sok, vagy férfiból kevés, annak eldöntése alighanem viszonyítás (nemi hovatartozás) kérdése, mindenesetre tény: Dzsingisz kán népe az úr 2010. évében úgy áll össze, hogy minden egyes hímnemű egyedre grammra pontosan hat nőszemély jut.

De mint egy minapi hírből kiderül, ennek az áldatlan állapotnak a fele se tréfa, s ez már az 1991 óta Mongol Köztársaságnak hívott ország vezetőit is aggasztja. Olyannyira, hogy a közelmúltban egészen a távoli török barátokhoz fordultak vajmi utánpótlás reményében. (Tatár, török két jó barát ugyanis, bár ennek okát talán maguk a felek is csak tippelgetni tudják.)

Jól értesült török lapok mindenesetre tudni vélik, a napokban egy (Ulán) bátor delegáció a célból érkezik Ankarába, hogy előterjessze javaslatát. Sőt. Egy magát (és óvatosságból nemét) meg nem nevező oszmán kormányhivatalnok arra is mérget venne, hogy a két kormány közti előtárgyalások már meg is kezdődtek.

Körülbelül eddig a modernkori mongol hapsihonosítási művelet. S mivel szerkesztőségünk egyelőre sem török, sem tatár nyelvi ismeretekkel rendelkező kollegával nem rendelkezik, rövid úton letettünk róla, hogy különböző közel-, és távol-keleti hírportálokon kutassunk izgalmas fejlemények után.

Rájöttünk viszont egy érdekes összefüggésre. Hol is járt Bajnai Gordon (II. András királyunk uralkodói leszármazottja) 2009. szeptemberének elején? Csak nem abban a Finnországban, amellyel meg véletlenül mi ápolunk szoros, már-már rokoni kapcsolatot?

Minden körülmény figyelembe vétele után kétség sem férhet hozzá: a magyar miniszterelnök nem másért látogatott az ezer tó országába, mint hogy onnan hamísítatlan finnugor farkaspopulációt szerezzen be a hazánkban jó hatszázezres létszámfölényben lévő asszonyság részére.

De melyek ezek a bizonyos körülmények?

Először is, itt van a mobiltelefon. Mint ismert, a finnek rendelkeznek a világ legnagyobb marokkészülék-gyártó vállalatával, s most, mikor a magyar mobilpiac drámai zsugorodásnak indult, a lehető legjobbkor jön a térerősítés. (Aligha véletlen, hogy a magyar kormányfő egynapos finnországi programját épp a Nokia csoportnál kezdte...)

Aztán itt van az alkoholfogyasztás dilemmája. Ahhoz, hogy továbbra is büszkén viselhessük dobogós helyezésünket az öreg kontinensen, (első Luxemburg, második Csehország és már jövünk is!) mindenképp kapóra jönnek majd vodkakirály északi szesztestvéreink, akik a maguk szintjén szintén látványos fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években. (Egy felmérés szerint az északi országok népei közül ma már ők isznak a legtöbbet, és ha a dán favágók piapusztító kultúráját vesszük alapul, ez bizony nem kis bravúr.)

Érkeznek tehát a finn fiúk, akik kitartó torokkal felitták magukat az európai szesztérképre. S amennyiben az N97-et meg a Finlandiát se felejtik otthon, lesz itt olyan konnekting pípöl, hogy jajajaj.

Egyre figyeljünk csak: politikusok még csak véletlen se jöjjenek!

Szörnyű lenne ugyanis, ha a mi garnitúránkat a végén még kifúrnák valami északi országokra jellemző olcsó, demagóg dumával. Szörnyű lenne, hisz a mieink mást se tesznek, minthogy a mi jólétünk előteremtésén és fenntartásán fáradoznak, függetlenül attól, épp melyik oldalon állnak.

Mert mit gondolnak, Orbán Viktor a nevét vagy a nemét kötötte ki múltkor Pekingben annak a százezer kínainak, aki az IMF-hitel fejében érkezik hazánkba?